Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés képviselőházának 77. ülése 1927 július 14-én,'csütörtökön. ' 93 a kínálat, annál kisebbek az árak, nem ugy értem, hogy ez annyit jelent, hogy minél több kínáló kéz van, annál kisebbek az árak, — mert ennek épen az ellenkezője igaz. Minél nagyobb ez a kínálat, — t. i. a kinálat technikája, kereskedelme, minél bonyolódottabb — természetes, hogy épen ellenkezője érvényesül, annál magasabbak az árak, mert hiszen sok kínáló kéz abszorbeálja a kereslet ellensúlyozó éc egyensúlyozó erejét, győzedelmeskedik rajta és az árakat felhajtja, kénytelen felhajtani, mert hiszen meg akair élni. Itt tehát a második vonalzata van a mi vizsgálódásunknak, hogy tudniillik nézzük meg a kezeket, amelyek akár a húsellátásban, akár az élelmiszerellátás bárminő más vonalán közbeékelődnek és lebonyolítják az áruforgalmat a termelőtől a kisfogyasztóig. Meg kell néznünk, hogy vájjon van-e olyan kéz, amely ott felesleges, van-e olyan kéz, amely nem felesleges, ugyan, ellenben felesleges árdrágító, áremelő munkát végez. Amennyiben igen, akkor mered elénk, magasodik elénk a további probléma. Akkor tudniillik már a gazdasági probléma keretéből kijutottunk és egy társadalmi probléma előtt állunk. Miért, t. Ház? Azért, mert hiszen ami háború következtében, Trianon következtében való leromlásunk azt okozta, hogy a társadalom rétegeződése gazdasági értelemben nem a régi normális rétegező dés. Rendkivül sok megrokkant, gazdaságilag a fészkéből kizavart, gyökerétől elszakított »xisztencia termelődött ki, amelyek nem tudtak a megrokkant gazdasági életben elhelyezkedni. Mivel pedig a legkisebb tőke és a legkisebb szakértés szükséges az élelmiszerkereskedelemhez, forgatáshoz nagy általánosságban, természetes, hogy ide tódultak, tömegesen próbáltak ezen a téren elhelyezkedni. Méltóztatnak látni, hogy ez társadalmi probléma, mert vájjon vállalkozhatunk-e arra, ha megtaláltuk ezekben az egyedekben a feleslegesen drágito kezeket, hogy ezeket a kezeket onnét kiiktassuk, onnét elzavarjuk, a kis meg- ! élhetés forrásától eligazítsuk, a kis gyökértől, amelyet eresztettek, elszakítsuk, és végre mégis csak a társadalom terhére kihajitsuk őket a nagy világba? Ez a probléma nem olyan egyszerű, t'. Ház, épen ezért méltóztassék megengedni nekem, hogy amikor én nyugodtságot, higgadtságot és objektivitást, irgalmasságot kérek e súlyos probléma részére egyrészt, másrészt meg azt kell kérnem a t. Háztól: ne méltóztassék speciálisan engem valóságosan megdöbbenteni azzal a nagy bizalommal, hogy most' a népjóléti minister vaskezével le fogja törni a drágaságot. (Peyer Károly: Mi nem! Nem vagyunk megijedve!) Én erre a feladatra nem tudnék és nem is akarok vállalkozni. (Peyer Károly: Nem vagyunk megijedve!) Bocsánatot, t. képviselő ur, én vagyok megijedve. Tessék elhinni, nem szeretek megijedni, de én vagyok megijedve és épen azért kérem a t. Ház minden oldalát, kérem a sajtót, kérem a közvéleményt irányító tényezőket, hogy méltóztassanak ezt a kérdést a legnagyobb .óvatossággal kezelni, hiszen itt végeredményben az nrszág hitelképességéről is szó lehet. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha itt a parlamentben és a parlamenten kívül véreshangu és szinü beszédek hangzanak el arról, hogy Magyarországon az emberek éhen halnak és nyomorognak, hogy a magyar nemzet nem tud megélni. Ha a sajtó ilyen módon pertraktálja a,\mi gazdasági helyzetünket, tisztelettel kérdezem, vájjon ezzel szolgálatot teszünk-e a magyar gazdasági élet hitelállóságának % Nyilvánvaló, hogy.nem, (Iga^! Ugy-Víxn! johbfélőL — Gaal Gaston: Politika az egész!) Másrészt azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogyha előre elibe harangozunk a drágaságnak, az nem olyan, mint ahogy a jámbor falusi emberek gondolják, hogyha a jégfelhőnek elibe harangoznak, az elmegy. Hát elmegy vagy nem megy el, a szerint, ahogy a természet törvényei igazítják a felhők, de ha elibe harangozzunk a drágaság felhőjének, az egészen biztosan nem megy el, hanem, jön és a jégverés elkövetkezik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én tehát nem tartom helyes politikának, ha ezzel a kérdéssel állandó nyugtalanságban tartjuk a közvéleményt, mert ezzel tulajdonképen felbátorítjuk bizonyos mértékig azokat a tényeket, amelyektől maga a drágaság ered. (Ugy van! a

1 jobboldalon.) Másrészt pedig elkeserítjük a közönségünket, ha a drágaságnak azt a mértékét kénytelen elviselni minden erélyes intézkedés ellenére is, amelynek lebontása ami hatáskörünkön és hatalmunkon kivül esik. (A?, elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) T. Ház! Körülbelül ezekben voltam bátor összefoglalni szerény nézeteimet erről a kérdésről. Természetes, hogy különösen az élelmiszerpiac hitelpolitikájának kérdését sem szabad szem elől téveszteni, és itt a vásárpénztárra, amely a fővárostól eredő intézmény, igen nagy és fontos feladatok várnak. Részletkérdésekbe azonban nem kivánök bocsátkozni. Annyit kijelenthetek, — bezárván ezt a gondolatkört — hogy minden egyes tagja a kormánynak és minden egyes tényezője a hatóságnak a maga részéről elszánta magát arra, hogy a legerélyesebben lépjen fel minden olyan indokolatlan áremelő tényezővel szemben, amelynek létezése vagy munkássága az élelmiszerellátás terén károsnak vagy feleslegesnek bizonyul. (Helyeslés a jobboldalon.) A lakások felszabadítására vonatkozólag legyen szabad hivatkoznom azokra, amiket bátor voltam Bródy t. képviselőtársam pár héttel ezelőtt elhangzott interpellációjára mondani. Amikor ő előadta adatait, akkor én azt mondtam, — ha jól emlékszem — hogy elfogadóm az interpelláció első felében elmondott adatokat, helyzetképet, sötét festést, mindent, a konzekvenciát azonban ellenkezőleg vonom le: "épen azért kell felszabadítani a lakásforgalmat, mert ugy van minden, ahogy Bródy t: képviselőtársam azt nekünk megfestette. Ugyanazt kell mondanom most Peyer t. képviselőtársam előadásárai Igen, nagyon rossz viszonyok között vagyunk, az énitkezés nem folyik őly lendülettel, mint aminő szükséges volna, hogy az igényeket kielégítse. A tőke nem invesztálódik bérház és lakásépítésekbe, mert nem látja a saját rentabilitását. Ez mind igy van, de ebből nem az következik, hogy tehát ne szabadítsuk fel a lakásforgalmat, hanem, hogy szabadítsuk fel, (Zaj a ssélsőbaloldalon. — Malasits Géza: A repülő orvos után jön a repülő lakos !) meri hiszen akkor a tőke megtalálja a rentabilitását. (Malasits Géza: De a lakosság miből fizet, uram 1 Mivel a tőke nem . szerelemből épít béi-házakat, hanem egyedül akkor, ha megtalálja rentabilitását, tehát logikusan az következik, hogy a lakásforgalmat kell felszabadítani ; ezen az állásponton áll nemcsak gazdasági szempontból-a kormány. (Helyeslés a jobboldalon) Ismételten kijelentem, hogy semmiféle érintkezésem nekem és a kormánynak a háztulajdonosokkal nincs. iß*