Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

94: Az országgyűlés képviselőházának 77, Semmi közünk a háztulajdonosok érdekéhez, mi itt a nemzet egyetemes érdekeiért küzdünk. Más kérdés az, hogy vájjon a lakásforga­lom tökéletes és minden külön segítő intézke­dés nélkül való életbeléptetése indokolt-e a jelen gazdasági helyzetben. (Peyer Károly : Hiszen épen erről van szó !) Hogy feleljek arra a két kérdésre, amelyet Rubinek t. kép­viselőtársam felvetett, hogy t. i. ha már a szabad forgalmat magát nagy nemzetgazda­sági szempontokból a kormány életbe kivánja léptetni, próbál-e ezzel együtt olyan parallel intézkedéseket életbe léptetni, amelyek az indokolatlan felmondás, a béremelés, az ár­uzsora szempontjából alkalmasak megvédeni a közönség érdekeit. Erre a két kérdésre igen-nel válaszolok (Helyeslés a jobboldalon.) épugy, mint a múlt alkalommal igen-nel válaszoltam. Ismétlem, a kormány változatlanul áll a szabad forga­lom álláspontján. (Helyeslés a jobboldalon.) mivel azonban látjuk, hogy ezt a fontos szo­ciálpolitikai kérdést nem lehet a szabadfor­galmi álláspont egész merevségével megvaló­sítani és megoldani, épen ezért azon törik a szakemberek a fejüket, hogy minő védelmet tudnának nyújtani átmenetileg a felmondás és a bér szempontjából a közönségnek. (he­lyeslés a jobboldalon.) Méltóztatnak látni, hogy a kérdésnek a velejét fogjuk meg. Ezt a két dolgot kell egymással egybesimitani, hogy a szabadforgalomra való áttérést is le­hetőleg elősegitsük, másrészt a széles töme­geknek védelmet nyújtsunk, (Helyeslés.) hogy ennek mi lesz a módja, errevonatkozólag a legjobb akarattal sem tudnék ma választ adni, de hiszen idő van még. november 1-éig ; még a Ház összeillésekor, október 18-ikán is kérdőre vonhatja a Ház a kormányt, hogy mi történik ebben a kérdésben. (Bródy Frnő : Ha még élünk, meg fogjuk tenni ! — Derültség. — Zaj.) Elnök (csenget.) Csendet kérek ! Vass József a ministerelnök helyettesíté­sével megbízott népjóléti és munkaügyi minis­ter : Ha az élet maga akkora vitalitást jelent a közügy érdekében, mint amekkorát itt sür­getni méltóztattak, akkor egészen bizonyos, hojcv sokkal inkább fosrunk élni. mi. mint a Droblémák, amelyek ellen t. képviselőtársunk is küzd (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ezekben voltam bátor körvonalazni a kor­mány és szerény magam álláspontját mindakét kérdésben és kérem, hogy mindakét ügykörben méltóztassék a kormányt megtisztelni bizal­mukkal abban az irányban, hogy amit a jelen­ben megtehet a kormány, azt a kormány min­denesetre meg* is fogja tenni. (Helyeslés és taps.) Elnök A péiizügyminister ur kivan szó­lani ! Bud János pénzügyminister": T. Képviselő­ház! A ministerelnök urat helyettesítő nép­jóléti minister ur annyira érdemlegesen és mélyen foglalkozott a drágaság- kérdésével, hogy én túlsók időt ez alkalommal ennél a nroblémánál tölteni nem kivánok. Ha felszóla­lok, teszem ezt azért, mert valahányszor kisebb vagy nagyobb mértékig áremelkedés van a piacon, az ellenzék részéről koncentrikus táma­dás történik a pénzügyi politika és a pénzügy­minister ellen. (Derültség.) Én nem tagadom, hogy kellemes és talán sok tekintetben hatékony eszköz ez, ez alka­lommal azonban, azt hiszem, el méltóztatott hibázni a taktikát, mert amint arra a népjóléti ülése 1927 július lé-én, csütörtökön. minister ur már rámutatott, a mostani áremel­kedésben ennek a kérdésnek igazán semmi sze­repe nincs. Én csak azért szólalok fel, hogy ezt leszögezzem, mert végeredményében méltóz­tassék kézbe venni az adatokat, méltóztassék utána nézni, hogy két évvel ezelőtt mik voltak az adók, mik voltak egy évvel ezelőtt. Általá­ban azóta csökkentek az adók, azonban mind­ezek ellenére bekövetkezett ez az áremelkedés. Más kérdés most, hogy mennyiben indokolt és mennyiben indokolatlan ez az áremelkedés. Tudnék további példákat is felhozni és kénytelen is leszek további példákat felhozni azért, mert ujabb intézkedéssel fogok előállani, amelynél attól félek, hogy az engem fog iga­zolni az ellenzékkel szemben. Ha visszaemléke­zem, tényleg leszálitottam a forgalmiadót 3%-ról 2%-ra. Peyer igen t. képviselőtársam most azt mondta, hogy több a bevétel. De hiszen vegye esak a kezébe a külkereskedelmi mérleget és látni fogja, hogy 170 millió passzí­vája van a külkereskedelmi mérlegnek a növe­kedő kivitel mellett is, ami arra vall, hogy a forgalom az országban megnövekedett. Nem akarok arra kiterjeszkedni, hogy milyen okból növekedett meg, de természetszerű, hogy ezzel nagyobb forgalmiadóbevételhez jutottunk. Két­ségtelenül bekövetkezett az, amit állítottam, hogy a kormány le fogja ugyan szállítani 1%-kal a forgalmiadó kulcsát, azonban nem következnek be azok a remények, amelyeket az igen t. túloldal fűzött hozzá, hogy ez azi araJíra mérséklőleg fog hatni. Még egy példát mondok, amely sokkal job­ban világítja meg a helyzetet. A petróleumnak a kincstári részesedését a gazdatársadalom felé teljesen töröltem. (Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) Tessék megkérdezni a gazdaközönsé­get, olcsóbban kapják-e a petróleumot, mint eddig, vagy nem. (Egy^ hang a középen: Énen ez a felháborító!) Én töröltem a teljes állami bevételt és elég jelentékeny jövedelemről mon­dottam le, de mégsem értem el a várt célt. (Rubinek István : Az áru szőrös kezeken át jut a gazdákhoz!) Csak nagysokára tudtam valami eredményt elérni, amikor ebben a kérdésben — úgyis annyira a kezemben vannak — sikerült megfelelő befolyást gyakorolnom. Ott van azután a kenyér példája. Csak for­mailag történt árleszállítás. Amikor töröltem a forgalmiadót, elvesztettem sok milliót, a fo­gyasztóközönségnek azonban ebből semmi haszna nem volt. Itt még az az indokolás sem helytáUló, hogy közben emelkedtek a termény­árak, mert bizony azok közben le is szálltak. (Ugy van! a jobboldalon.) De ahogy nem ta­pasztaltuk, hogy a kenyér árát leszállítottak, nem fogjuk tapasztalni az árleszállítást a kö­zeli napokban sem. Én ugyanis ismétlem, fog­lalkozom azzal a gondolattal, hogy a forgalmi­adót a húsnál egyszer kívánom két százalékkal beszedni. (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások: Megint ez lesz az eset!) De legalább jó iskola lesz, ha a helyzet megint az lesz is. Azt állítot­ták, hogy 12% a forgalmiadó, amikor a drága­ság kérdéséről volt szó. Amikor meg akartam állapítani a forgalmiadót, hogy én se veszítsek és más se nyerjen 6%-ban, tiltakoztak ellene és azt mondták, hogy a 6%-ot nem éri el. Én most le fogom szállítani ezt a forgalmi ad ót, amely állítólag 12%, 2%-ra, és látni kivánom. hogy tényleer 10%-kai olcsóbb lesz-e a hus. ("Raracs Marcell: A minister ur mindenesetre szállitsa le^ az adót! — Zaj. — Derültség.) De egészen más következtetésre akarok jutni és ezt méltóz­tassék megvárni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom