Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-77
92 Az országgyűlés képviselőházának 77. döbbenéssel kérdezem, mikor lesz a székesfőváros ajbban a helyzetben, hogy ez az égetően sürgős kérdést kíelégitő módon megoldja. (Peyer Károly : Majd ha uj vezetősége lesz ! — Rubinek István ; Azóta háromszor változott ! — Peyer Károly : Ha u j polgármestere és uj tanácsa lesz ! — Kassa y Károly: Hogy élelmezik Londont !1) A többi milliós városban már lehet példáját látni annak, hogy miképen történik a helyes élelmiszerellátás. A vasúti forgalomba közvetlenül kell belekapcsolni magát a kirakodóhelyet A kirakodóhelyen bőven kell adni külön hajlékot — ahogy az alpolgármester ur kifejezte — minden egyes ágazatnak, hogy minden egyes ágazat bőven, könnyen közvetlenül tudjon a fogyasztóval érintkezni. Azt hiszem, ez az egyik alapvető megoldás, amely nélkül teljes eredményt elérni nem lehet. Az az Ableserszisztema, amelyet gondolom, Bródy t. képviselőtársam emiitett, addig ki nem küszöbölhető, amig a nagytermelő és középtermelő és az élelmiszernagykereskedő kellő eszközzel, kellő lehetőséggel r nem rendelkezik arra, hogy áruját maga próbálja elárusitani, hogy közvetlenül érintkezzék a vevőközönséggel. Ez az egyik. A másik kérdés, amely szintén rendkivül nagy figyelmet érdemel, az, hogy vájjon vannak-e olyan terhek, illetékek, adók, amelyek az élelmiszerforgalmat terhelik, amelyek — ismétlem anélkül, hogy ez akár a város gazdálkodásának, akár az állam pénzügyi stabilitásának megingatásával történnék — mérsékelhetők volnának. Nem tudom, vájjon ez lehetséges-e. Ami az állam pénzügyi politikáját illeti, erre nézve legyen szabad csak annyit megemlitehem, hogy az állam pénzügyi politikájának ujabb instabilitása természetesen kihatna a piacra, a fogyasztásra sokkal nagyobb mértékben, mint amekkora volna a megkönnyebbülésnek az a mértéke, amely elérhető volna az állam pénzügyi követelményeinek lebontásával ; ez esetleg meg ingatná a stabilitást, miért is ezt a kérdést rendkivül nagy objektivitással és nagy óvatossággal kell kezelni, koneedálom, a székesfőváros háztartásánál is. Nem tudok azonban elzárkózni az elől a következtetés elől, hogy meg kell nézni pontosan, objektiv üvegen keresztül, vájjon nincs-e valami olyan tétel, amelynek mérséklése tényleg indokolt. Be kell vonni itt majd a Máv. tarifapolitikáját is. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nem azért, mintha azt hinném, hogy a Máv. tarifapolitikája tényleg előidézője volna Budapesten ennek a tüneti áremelkedésnek, mert hiszen & Máv. tarifatételei ugyanazok voltak két hónappal ezelőtt, mint most, ellenben az export-tarifa, valamint a budapesti belső felszállitási, vontatási tarifa kétségkívül megvizsgálandó nézetem szerint abból a szempontból, nem lehetne-e a Máv. pénzügyeinek megingatása nélkül Budapestre áramló áruk vontatásánál valamit talán könnyiteni. Nem tudom, lehet-e, de nem tudok elzárkózni a probléma elől, mert az objektivitást mindenütt meg kell őrizni. Én magam azt hiszem, hogy nem. Mert hiszen a Máv. vontatási tarifatételei a kisfogyasztónál az egy kilóra átszámított árakban olyan ezrelékpercentekben és törmelékfillérekben mutatkoznának, hogy azt levonva a Máv-nak végeredményben sok millióra pengőre menő kiesést jelentenének, viszont a fogyasztó helyzete semmivel sem enyhülne. Itt méltóztassék figyelni arra a konceszszióra. amelyet a pénzügyminister ur tett a ülése 1927 július 14-én, csütörtökön. kenyér forgalmára nézve, .amikor felmentette a liszt és kenyér forgalmát a forgalmiadó alól. Az eredmény mi volt? Az eredmény az volt, hogy amikör szó volt arról, hogy a pénzügyminister Ur ezt az államháztartásban nem jelentéktelen lépést megtenni akarja, a lisztnek és a kenyérnek ára rohamosan emelkedett. Elismerem lojálisán, hogy ugyanakkor a lisztnek és gabonának a világtőzsdén jegyzett árában is mutatkozott bizonyos emelkedés, ellenben nem tudok teljesen elzárkózni az elől a gyanú elől, — amig meg nem cáfolják ezt a nézetemet — hogy itt mesterségesen próbáltak bizonyos kezek emelni, hozzáfűzve bizonyos magasságot a kenyér árához arra az időre, amikor a pénzügyminister ur engedménye életbe lép, hogy azután le lehessen engedni azt, amit hozzátettek. Ismétlem, nem kiváaom megvádolni teljes egészében az ezzel foglalkozó illetékes kezeket, csak azt mondom, hogy nem tudok elzárkózni a gyanú elől, mert furcsa szabályszerűséggel jelentkezik ugyanez a jelenség minden egyes esetben, amikor valami analóg természetű dologról szó van. A másik irány, amely nézetem szerint feltétlenül szükségessé teszi a pontos vizsgálódást, az, hogy lévén a piac egyetlen krédója, dogmája és princípiuma a kinálat és kereslet, vájjon a budapesti élelmiszerpiac ellátása, tehát a kinálat, oly mértékü-e és olyan állandóan egyenletes-e, hogy a kinálatnak időleges kimaradása, vagy kimarasztása esetleg erőszakosan befolyásolja a folyton állandó kereslet révén mutatkozó árakat. Elismerem, — fájdalommal és nagy sajnálattal — hogy a kereslet, különösen a budapesti nagy milliós fogyasztásban a békeidőkhöz, sőt még a megelőző évek fogyasztásához viszonyitva is, igen nagy esést mutat. Például nagyon fájdalmas azt konstatálni, hogy agráráílamban, ahol igazán, nem mondom, Kánaánja van a fehér foszlós kenyérnek, ellenben mégis osak megtermi az acélos búzát az áldott magyar föld, a fogyasztóképesség megromlása révén odajutottunk, hogy 3—4-szeresére ment fel a burgonyafogyasztás akkor, amikor viszont a kenyérfogyasztás mélyen lezuhant. Világos tehát, hogy^ burgonyafogyasztással kénytelenek pótolni sziéles tömegek a kenyérfogyasztásban mutatkozó mankót, már pedig egészségügyi szempontból nyilvánvaló, hogy a burgonya kaloriaereje soha semmiféle menynyiségben használva nem tudja pótolni a kenyeret. Fájdalmas konstatálnom ezt, hiszen még a kórház-ügynek bizonyos jelenségeit is ide kell visszavezetnünk. A betegek számának megemelkedését, bizonyos nyavalyák terjedését, a szülők korai megrokkanását mind arra kell visszavezetnünk, hogy a kellő ellátást nagvon sok ember nem tudja magának megszerezni. Amikor azonban arról van szó hogy megvizsgáljuk, vájjon a piacnak kellő árucikkekkel való ellátása egyenletesen, ritmikusan megtörténik-e s ezt meg fogjuk vizsgálni — amikor megvizsgáljuk, hogy vájjon áruvisszatartás, áruelrejtés vagy — amit szinte szégyellek kimondani — árumegsemmisités nem történik-e az árucikkek árának stabilitása vagy felemelése céljából, akkor rá kell mutatnom arra, hogy annál a törvénynél, hogy a kinálat és kereslet aránya adja tulaj donképen a piac harmóniáját, vigyáznunk kell arra a fogalomra, hogy a »kinálat«. TudniilUk csak ugy igaz ez a regula, ha a »kinálat« fosaimat árukínálatnak értem és azt hogy minél nagyobb
