Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés képviselőházának 77. Kétségtelennek látszik az, hogy hitelpolitikát, vámpolitikát, ipari termelést, a kereskedelemnek munkáját, a mezőgazdaságnak rentábilissá tételét, ezt valamennyit mind egy egységes koncepcióba ugy kell összefoglalni, hogy az valóban elérje azután megvalósítása eseten egyrészt a nemzeti többtermelésnek eredményét, az exportképességet, az exportállóságot megóvja, a mezőgazdaságot fellenditse, másrészt munkaalkalmakat teremtsen, a produktivitást emelje, s ezzel a fogyasztóerőt természetesen rendbe hozza. Ha ezt sikerül elérni, abban az esetben — és csak abban az esetben — szűnik meg a drágaság mint probléma. Hogy vájjon sikerül-e ilyen koncepciót kitermelni és megvalósítani, — hiszen a második a nehezebb, nem az első — ez attól függ, mennyire nyomorított meg bennünket a háború után reánk kényszeritett helyzet, mert hiszen egyrészt világgazdasági erőkkel állunk szemben, amelyek tőlünk függetlenek, másrészt olyan helyzetbe vagyunk beleszorítva, amelyet legalább is jelenlegi erőinkkel megváltoztatni nem tudunk. Ezek mind lényegesen befolyásolják az ország nemzetgazdasági politikáját, s ennek következtében nem lehet csodatételt várni a kormánytól és a gazdasági tényezők vezetőitől sem. Egészen más kérdés azonban ennek a problémának másik része, nevezetesen az, hogy egy bizonyos idő óta drágulás mutatkozik az egyébként sem olcsó élelmiszerpiacon, — most csak erről szeretnék beszélni — amelynek a közhangulat, a közvélemény nem találja meg helyes indokát. Én ezzel a kérdéssel ezelőtt két esztendővel meglehetően behatóan foglalkozitam, és most is különböző tényezőkkel tanácskoztam és a tegnapi nap folyamán már egy megbeszélést is tartottunk, semmi esetre sem azzal a célzattal, hogy neki menjünk Szent György-lovag módjára a drágaságot letörni. A drágaságot nem lehet letörni, meg kell keresni az okokat, amelyekből ered a,z indokolatlan áremelkedés, ha ilyen van, és azokat az okokat kell megpróbálni vagy megszüntetni, vagy alákötni, működésükben lehetőleg csökkenteni, hogy azután valamilyen eredmény mutatkozzék, egyrészt valamilyen árnivellálódás a piacon, másrészt a fogyasztók részére valamilyen könnyebbedés. Ezt a kérdést vizsgálva, meg lehet állapítani azt, hogy két hónapi időtartam a^att — a két. hónap előtti időt viszonyitva a mostanihoz — adópolitika szempontjából nincsen változás. Azok a nagy vagy kicsi adók, azok a nagy, vagy kicsi illetékek, amelyek terhelik az élelmiszerpiac forgalmát, ez előtt két hónappal is teljesen azonosak voltak (Ugy van ! jobb felöl.), sőt az adópolitika szempontjából, az állam adópolitikája szempontjából bizonyos enyhülés mutatkozik. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ez az időlegesen, most ujabban mutatkozó áremelkedés okvetlen visszavezetendő mint tünet a kormánynak vagy a fővárosnak adóvagy illetékpolitikájára. (Ugy van! jobbfelől.) Valahol azonban feltétlenül meg keïl találni az okot. Egy természetes és tőlünk teljesen független ok nyilvánvaló, t. i. az, hogy a késő tavaszi fagy. kárt okozott a veteményekben és jóllehet későbbi ültetésekkel, vagy veteménypalántázással a termelő ki próbálta egyenlíteni az igy mutatkozó kárt, annak vizsgálata nélkül, vájjon kvalitative és menynyiségileg sikerült-e ez a termelőnek, egy egészen bizonyos s ez az, hogy körülbelül két héttel ezeknek a terményeknek a felhozatala elkésett (Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) s KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. VI. ülése 1927 július lé~én, csütörtökön. 91 ennek következtében ez az eltolódás, tehát a felhozatal késedelmessége viszonyitva a múlt esztendő ugyanazon időpontjához*, mutatkozik és ez természetesen áremelkedést idézett elő a picon, nem azért, mintha a termelő magasabb árat kapott volna, hanem azért, mert talán a közvetítéssel és összeszedessél foglalkozóknak nagyobb munkájukba került... (Gaal Gaston : A termelő nem kapott többet — Szabó István : Kihasználják a kofák az alkalmat ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Vass József a minister elnök helyettesítésével megbízott munkaügyi és népjóléti minister: ... az áru felhajtása és a piacnak áruval való ellátása. A másik körülmény, amely szintén egészen természetes és amelyre rá kell mutatnom, az, hogy e késedelem következtében a termények felhozatali ideje nagyjából összeesett a közelmúltban az aratás idejével. Az aratás ideje pedig jellegzetesen maga az aratás, úgyhogy minden erő, vagy túlnyomó részben minden gazdasági erő el van foglalva a termés betakarításával, következőleg azok a zöld termények, piaci élelmezési cikkek, amelyek nem olyan fontosak az illető gazdaság menetében, mint az életnek a kitermelése és betakarítása, természetes, hogy bizonyos késedelmet szenvedtek. Ezeket azért említem fel, hogy rámutassak azokra az objektiv és tőlünk teljesen független okokra, amelyek kétségkívül közrejátszottak a drágulás előidézésében, nehogy a közvetitő tisztességes kereskedelem viselje az egész ódiumát annak a felzúdulásnak, amely a fogyasztóközön sés- lelké* elfogia. Vannak azonban olyan okok is, amelyek ezt a tünetet legalább részben, a maguk része mértékében előidézték; vannak oyan okok, amelyeket nem is tudunk most hirtelenében megszüntetni; vannak olyan okok nézetem szerint, amelyek, ha az én sejtésem a vizsarálat során valóra válik, megszüntethetek is lesznek, csak az a kérdés, vájjon a társadalmi problémává átminősülő niacellátási technikia kérdés valóban megoldható lesz-e, igen vagy nem. Mindjárt megmagyarázom szavaim értelmét. Budapest székesfőváros vezetősége kétségkívül igen nagy szakértelemmel, nagy hozzáértéssel, nagy odaadással foglalkozik a székesfőváros élelmezésének problémájával, azonban épen tegnap az ankét során, a megbeszélés során bizonyos ijedelemmel hallottam a legilletékesebb ajakról, Folkusházy alpolgármester ur szakszerű előadásából, hogy ezelőtt már majdnem 30 esztendővel felvetődött az a kérdés a székesfőváros akkor volt vezetőségénél, hogy valamiképpen a nagykereskedőket, az élelmiszernagykereskedőket és élelmiszer-termelőket, különösen a közép- és nagytermelőket közvetlenül kellene érintkezésbe hozni a piacon az élelmiszer vásárlóival. Ha olyan régi ez a probléma, hogy majdnem három évtizede már felvettetett és azóta tulajdonképen csak pepecselés történt ezen a téren és már az a terv is, amely most vetődött fel a városházán, hogy t. i. 1400 négyzetméter terület a központi vásárcsarnok környékén kisajátittassék és hozzácsatoltassék a vásárcsarnokhoz, hogy ilyenmódon ezeknek a nagy forgalmazóknak megfelelő árusitási helyet biztosítsunk, ha ez a terv is megkapta már a saját szakszerű kritikáját olyan értelemben, hogy ez sem kielégítő, egymilliós város élelmiszerforgalmát ilyenmódon sem lehet kielégitő* módon megoldani, akkor valóban meg16