Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.
Ülésnapok - 1927-77
90 Az országgyűlés képviselőházának 77. autonómiának keretében megcsinálni azt, amit tenni kell. (Zaj. — Szabó Sándor közbeszól.) Elnök : Kérem Szabó »Sándor urat» méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni ! Marschall Ferenc: Peyer t, képviselőtársam felhozta a cukordrágaság kérdését. Ebben a tekintetben rámutatok arra, hogy a cukorrépatermelők nem kapnak jóformán semmit, ( úgyhogy foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, hogy a cukorrépatermeléssel felhagyjunk. Másrészt látjuk, hogy a cukorgyárak állandó drágítása következtében a fogyasztóközönség ki van uzsorázva, de ki van uzsorázva a termelés is. Ép ezért van erélyes intézkedésre szükség, s u t. pénzügyminister ur meg is Ígérte, hogy a maga részéről a kész cukor drágulásának minden eszközzel és minden rendelkezésére álló nódon ellen feg állani. ^ Egyébként nem akarván szaporítani a szót, arra az álláspontra helyezkedem ebben a kérdésben, mint amelyre Haller István t. barátom helyezkedett, hogy a drágasággal szemben, amennyiben mesterséges drágaságról van szó, policialis intézkedésre van szükség. Én bízom az igen t. népjóléti minister urban, hogy ezzel a drágasággal erélyesen szembe fog szállani. Amennyiben más tekintetben bizonyos áremelkedéssel állunk szemben, amely rezonábilis vagy nem rezonábilis, s ott az urak és a fogyasztóközönség olcsóságot akar, tessék nekünk segíteni abban, hogy a mezőgazdaságban a termelési költségeket csökkenthessük. Itt van magának a vámtarifának a kérdése, itt vannak az erős ipari vámok, ott van a kartellkérdés, (Gaal Gaston : Csakhogy már a túlsó oldalról is hallok a kartellek ellen beszélni !) amelyre nézve sok biztatást kaptunk. Méltóztassanak az őszi politikai kampány idejére idehozni a kartelitörvényt s meg vagyok róla győződve, hogy pártkülömbség nélkül mindenki szivesen megfogja szavazni ezt a törvényt. A termelési költségek csökkentésében látom én ennek az egész problémának a súlyát, s az igen t. kormányzatnak, nevezetesen a népjóléti minister urnák és a pénzügyminister urnák figyelmét arra hivom fel, hogy méltóztassanak a mezőgazdaságnak ebben a tekintetben segitségére sietni, s mi a magunk részéről garantáljuk, hogy mi megmaradunk a magunk, nagyon szolid, csekélyre számított haszna mellett, mert nekünk is egy érdekünk van: az egyes termelési ágak közötti harmóniát biztosítani olyképen, hogy ne állítsuk szembe egymással a kereskedelmet, ipart és a mezőgazdaságot, hanem mind a három termelési ágat egymás mellé állítva, a fogyasztók olcsó megélhetése érdekében küzdjünk. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A ministerelnök-helyettes ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Vass József, a ministerelnök helyettesítésével megbízott népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Mindenekelőtt legyen szabad egy mondattal elintéznem egy személyes jellegű kérdést. Tudniillik Bródy Ernő t. képviselőtársunk beszéde folyamán azt emiitette mint kívánságot, hogy bárcsak a vezetés minden vonalán tisztességes emberek állnának. Én azt hiszem, hogy ez valami elcsuszamlás volt a beszédében, legalább is abban az értelemben nem kívánta ezt a nyilatkozatot megtenni, mintha kétségbe vonná, hogy tisztességes emberek állnak a vezetés élén, (Bródy Ernő: Szó sincs rólaj)mert ebben az esetben a magunk részéillése 1927 július 14-én, csütörtökön. ről minden esetre óvást kellene emelnünk az ről mindenesetre óvást kellene emelnünk az róla!) T. Ház! Az itt felhangzott rendkívül érdekes vitának két anyagkörzete volt : az egyik a drágaság kérdésével foglalkozott, a másik pedig a kormány által már gyakran bejelentett lakásfelszabaditás kérdésével. Legyen szabad tehát az anyagot s az én válaszomat szintén két részre osztanom. Először magam is foglalkozom röviden a drágaság problémájával. Legyen szabad megjegyeznem, hogy ennél a kérdésnél természetszerűleg megint kétfelé ágazódik a vizsgálódás fonala, tudniillik lehet a drágaság kérdését általában tekinteni okaiban, mint nemzetgazdasági jelenséget és sürgetni olyan gazdasági berendezkedést, olyan pénzügyi hitelpolitikai, általában nemzetgazdasági berendezkedést, amely alkalmas arra, hogy végeredményében a fogyasztó erőt emelje, a termelő képességet, a termelő erőt fokozza és egy olyan harmóniát hozzon létre a termelő és fogyasztó erők között, amely megszünteti a drágaságot. A másik iránya a vizsgálódásnak az, hogy rövid idő óta, talán mástél vagy két hónap óta, különösen az élelmiszerpiacon és még különösebben Budapesten mutatkozik oiyan drágulás, oiyan áremelkedés, amelyet a közhangulat Htm taiai inüoüoitnaü. Méltóztatik iáim, nogy ez a kétféle vizsgálódás egymástól lényegesen eiter. Az eisó eseiDen arroi van szó, bogy a kormány részéről és az összes gazdasági tényezők részérői olyan gazdaságpolitikai Koncepció surgettetik, ameiy az eiöbo említett eredmény eKkei járna. Mert hiszen azzal tisztában vagyunk, hogy a drágaság fogalmat nem lehet egyszerűen abban megállapítani és abban mtgtaiaim, hogy vaiamiiyen árucikknek pénzben kifejezett ára ilyen vagy olyan mértékű. Lehet, hogy az az ár pénzben kifejezve magas és még mindig nincs drágaság, ha a fogyasztóerő megfelelő, és lehet, hogy a pénzben kifejezve alacsony, le van maximálva, mint ahogy a háború alatt és még később is sok élelmicikknél tapasztaltuk és meg is -volt drágaság, es lebet drágaság, mert a fogyasztóerő annyira gyenge, hogy még azt az alacsony árat sem tudja a fogyasztó a saját produktiv munkája eredményekép felmutatni, és érte me fi űzetni. ^Nyilvánvaló tehát, hogyha gazdaságpolitikáról van szó, a tömegek ellátása és általában, amint mondani szokták, az élet sztendert szempontjából, aKKor az surgettetik, hogy a termelőalkalmak, tehát a termelőerő fokoztassék, a termelés legyen gyorsab ütemű, vele kapcsolatba hozassék azután a belső fogyasztásnak egyenletes ívtmusu olyan ellátása, amely harmonizál a fogyasztóképessé;? mértékével is. Én nagyon jól tudom, hogy nem ez a pillanat,, nem ez az óra alkalmas es nem is én vagyok hivatva arra, — nem lévén gazdasági minister — hogy a kormány gazdaságpolitikai koncepciójáról itt jelentést tegyek, vagy előadást tartsak, csak annyit vagyok bátor megemlíteni, hogy a ministerelnök úrral, valamint a gazdasági tárcák vezetőivel, a minister urakkal korábban folytatott tárgyalás feljogosít engem annak kijelentésére, hogy a kormány épen a mostani időt, a nyári időt találja alkalmasnak arra, hogy ezeket a kérdéseket gyökeresen megvizsgálja, belevonva mindazokat a kérdéseket, amelyeket különösen Peyer Károly t. képviselőtársam (Malasits Géza: Már reszketnek a kapitalisták!) ennek a nagyobb koncepciónak sürgetése szempontjából felemiitett.
