Képviselőházi napló, 1927. VI. kötet • 1927. június 22. - 1927. november 18.

Ülésnapok - 1927-77

Az országgyűlés képviselőházának 77. o'k és ürügy arra, hogy még jelentékenyebben terheljék meg, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) mint ahogy azt az adók és illetékek indokolnák. Mármost . ez annál inkább bekövetkezik, minél több kézen megy az áru keresztül. És ha akceptálom is azt, hogy ezek az adók, vámok és illetékek súlyosan terhelik a fogyasztást, nem tudok szemet hunyni az, előtt, hogy van egy másik árdrágító tényező is, és ez a közvetítők számának felesleges módon való megszaporodása. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hiszen tény az, hogy az áru a termelőtől legtöbbször az ügynök kezébe jut, azután a nagykeresekedő, esetleg a kartell kezébe, annak kezéből megint kisebb kereskedők kezébe, azután közbeiktatódik 3—4 láncos, aki épen csak tovább adja a portékát s akiről nem is lehet megállapítani, hogy vájjon közvetitő-e, kiskereskedő-e, nagykereskedő-e, de annyi bizonyos, hogy az áru még egy pár kézen keresztül megy és ez újból szükségessé teszi ugyanazokat az illetékeket. így történik meg, hogy a sertéshúst, amig az óltól az abroszig kerül, nemcsak azok terhelik, amiket Bródy t. képviselőtársam felsorolt, hanem még rengeteg sok embernek külön haszna is, éspedig — ezt is be kell vallani, mert kár ezt tagadásba venni — nemcsak rendes polgári haszna, hanem akárhányszor uzsorahaszna, mert a háború alatt nagyon sokan hozzászoktak ahhoz hogy egyáltalában nem a rendes polgári haszonra iparkodnak dolgozni, hanem magasan ezen felül. Tény az, hogy a fogyasztás megcsökkent a drágaság miatt. Az is tény, hogy ezzel szemben a kereskedők száma óriási módon megszaporodott. Hiszen mindenki, aki egy utca változását figyelembe veszi, látja, hogy amely utcában azelőtt egy mészárszék volt, ott ma 3—4 mészárszék van, s ahol azelőtt egy-két kereskedő volt valamely bransból, ott most 5—6 is van ugyanabból a bransból. Ez kettős kárt okoz a fogyasztásnak. A termelőmunkát otthagyta akárhány ember és választotta a kereskedést, az ügynökösködést, a szenzálkodást és a láncolást, tehát hiányzik az a produktum, amelyet azelőtt ő maga is előállított", akár a városban mint ipari munkás vagy iparos, akár a falun mint közvetlen termelő. Azzal, hogy ez a portéka hiányzik, itt egy árdrágitó tényező keletkezett: a hiány. A másik árdrágitó tényező pedig az, hogy őt magát el kell tartania annak a termelő és fogyasztó osztálynak, amely közé iktatódik. Tehát másodszor is árdrágítás történik. Speciell, ami a városokat illeti, harmadszor is árdrágitás következik be azzal, hogy beözönlik a városba ez a réteg, itt növeli a város fogyasztását, szükségletét, tehát a keresletet a megkisebbedett kínálattal szemben. Ö maga is hozzájárul a kereslet fokozódásához. A zsúfolt lakások ügyét felpanaszolta több képviselő ur. Igazuk van. Eengeteg ember jött fel Budapestre, aki valósággal megszaladt a falusi termeléstől (Ugy van! Ugy van!) és itt hozzájárul a lakáskereslet és ezzel a drágaság fokozásához. Tény, hogy nagyon bajos ezt a fejlődést irányítani, de a kormánynak mégis gondolnia kell azon, vájjon mily módon tudna minél több embert visszaterelni a termelő munkához és minél kevesebb ember számára lehetővé tenni, hogy mint csakugyan legitim kereskedő végezze el azt a szükséges funkciót, amely a termelő portékájának a fogyasztóhoz való eljuttatásában áll. Senki sem kifogásolja., hogy a ülése .1927 július 14-én, csütörtökön. 87 legitim kereskedelem találja meg a maga hasznát foglalkozása után, de lehetetlenség, hogy a termelők száma mindig kevesebb legyen, a közvetítők száma folyton gyarapodjék (Ugy van! Ugy van!) és azután ez végeredményben olyan drágulásban jelentkezzék, amely szociális, társadalmi és pénzügyi veszedelmet jelent erre az országra. A drágaság kérdése kétségtelenül sokkal mélyebb okokban gyökerezik, mint amelyeket a képviselő urak felemlítettek és amelyeket én is bátor voltam koncedálni. A termelést magát nem szabad drágítani, márpedig ezidőszerint a termelés maga erősen megdrágult. (Ugy van! Ugy vom,!) Egyik oka ennek az, hogy a pénz még mindig abnormisan drága, a termelők nem tudnak normális hitelhez jutni. Újra a t. pénzügyminister ur figyelmébe ajánlom, hogy Magyarországon valamikor stabil pénz mellett törvény intézkedett aleiől, hogy 8*yo-nal magasab kamat szedése uzsora vétségét jelenti. Nem tudom lehet-e ma már ezt a törvényt ilyen strikte visszaállítani, vagy nem lehet. Nem vagyok ebben a pénzügyi kérdésben szakértő. (Baracs Marcell: Érvényben van a törvény, nincs eltörölve!) Ha nincs eltörölve, akkor a t. kormány figyelmébe merném ajánlani, talán mégis van mód arra, hogy tegyenek az ellen, ha egy pénzintézet 14—18, sőt 24%-os hitelt ad. Mert attól a kisgazdától aki 18, vagy 24%-os pénzzel kénytelen operálni, lehetetlen azt kívánni, hogy olcsón termeljen és amig az egész mezőgazdaság a — szerintem túlzott — ipari vámvédelemnek drágító hatását kénytelen nyögni, addig megint csak nem lehet azt várni, hogy olyan olcsón termeljen, mint talán rendes feltételek mellett termelni tudna. Az egyik eszköz tehát a hitelviszonyok javítására való komoly iparkodás, hogy ez az uzsora-kamatszetíés szűnjék meg Magyarországon. A másik mód, hOiOy revideálni kell mégis az ipari vámokat, mert koncedálom, hogy az agrár-országnak szüksége van védett iparra és védenie is kell iparát a külföldi verseny ellen, de nem koncedálom azt, hogy tiltó vámokkal tartsunk életben olyan iparokat, amelyek Magyarországon nem találják meg létfeltételeiket, amelyek lehetnek egy-egy érdekcsoport gazdasági helyzetében fontos tényezők és jövedelmező források, ezekkel azonban az ország fogyasztását túlságosan megterhelni nem szabad. Nem akarok részletekbe menni, csak épen rá kívánok mutatni arra, hogy elementáris drágító tényezők az ipari vámok, a kartellek és a hitel drágasága. Végeredményben a drá as a g ellen lehet küzdeni azzal, hogy a piacot evidenciába tartjuk, hogy az árdrágítókat megbüntetjük, hogy a láncosokat iparkodunk kikapcsolni, hogy tehát rendészetileg mindent elkövetünk, hogy a visszaélések megszűnjenek, a gyökeres javítás azonban csak a termelés fellendítésével lehetséges. (Ugy van !) Vissza kell tehát terelni a termelőmunkához azokat, akiket csak lehet. A termelés feltételeit meg kell könnyíteni. Ezzel fogja kormány legjobban szolgálni a drágaság letörését. Természetesen ez máról holnapra nem történhetik. Ennek hatása máról holnapra nem fog jelentkezni, de ha kibirtuk sok esztendő keservét, akkor azt hiszem, hogy az egészséges gyógyulásra szükséges időt is ki fogjuk birni, mert a közönség nem lesz nyugtalan, hogyha látja, hogy az árdrágítókat komolyan megbüntetik és nem lesz nyugtalan akkor, ha látja, hogy a kormányzat iparkodik a fundamentális okokat megszüntetni és ezál-