Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 57 nak elismerése mellett elmúlt már az, hogy megegyezer Tisza-korszakot lehessen csinálni Magyarországon. Azt kellene mondaniok, hogy nagyon helyesen állapitom meg... (Mándy Sámuel: Nem arról van szó, Tisza Istvánnak ehhez setmmi köze!) Bocsánatot kérek, azt mondta, hogy ó-tiszapárti mentalitásból irta a darabot. Ez nem szimbólum, ez nyilt beszéd. Ne tessék vele azonosítani magát. (Mándy Sámuel: De én azonosítom!) Ezzel a darabbal 1 ? (Mándy Sámuel: Nem! Azzal senki nem azonosítja magát!) Rendben, van. (Mándy Sámuel: Egyáltalában mit akar a képviselő urf) Megmondom. Ha t. képviselőtársaim közül többen azonosítják magukat az ó-tiszapártiakkal, ez rendben van, de ha — amint most halljuk — nem értenek egyet ezzel a szindarabiróval, aki szintén az ó-tiszapárti mentalitásból fakadónak mondja az ő művét, akkor ezt tessék itt feltétlenül kinyilvánitani. Miután igy állnak a dolgok, ezt a kérdést én igenis tárgyalhatom, ez . ellen senkinek semmi kifogása nem lehet, mint ahogy nem is értem ezt a nagy felzúdulást és viharzást. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Mándy Sámuel: Ne bántsák Tisza emlékét! — Erdőhegyi Lajos: Ne zavarják össze a dolgokat!" — Zaj.) Kun Béla: Nagyon örvendek, hogy a régi munkapárti és^ jelenlegi ó-tiszapárti nézetet valló képviselőtársaim nem értenek egyet e darab szerzőjével, mert előttem és sokunk előtt ugy tűnt fel a darab, mint amelyben a szinműiró^ ur, a t. egyetemi tanár ur, elérkezettnek látja az időt arra, hogy lepuskázza és teritékre juttassa a nyulat. Ez volt az intenciója, mert a darab végén a kistermelőgazdák vezére kénytelen visszatérni paraszti foglalkozásához, kénytelen átadni mandátumát annak, aki azt azelőtt birtokolta és akit a darab szerint méltatlanul billentett ki mandátumából. (Erdélyi Aladár: Volt sok ellenzéki vezér is, aki visszatért régi foglalkozásához!) Rendben van, ha az a foglalkozás tisztességes volt! (Rassay Károly: Ez csak azt mutatja, hogy volt nekik egyéb kenyerük is, mint a politika; volt mihez visszamenniök! Azok a legveszedelmesebb politikusok, akiknek nincs mihez visszatérniük, akik a polítitikából élnek! — Erdélyi Aladár: Helyes! Rendben van! — Kuna P. András: Az a veszedelmes, akinek nincs témája és ilyen ostobaságokat ir össze-vissza! — Zaj ) Elnök: Kuna képviselő urat kérem, méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni! Kun Béla: Ugy látszik, mégis talált témát azzal, hogy egy ilyen társadalmi osztályt — mint amilyen nagy és erős társadalmi osztály a magyar kisgazdaosztály — lebecsüljön. (Meskó Zoltán: Egy gyilkos borbélylegény is szerepel a darabban!) amelyet a közélet vezetésére alkalmatlannak és érdemtelennek tart. Ezekután — visszatérve arra, amit bevezetésként mondottam — a Kossuth Lajos elveihez való ragaszkodás szempontjából, mint ennek a programúinak, az ahhoz való hűségnek és a Programm gyakorlati alkalmazása; nak, a magyar közéleti és politikai életbe való bevivésének egyik vallója, aki országgyűlés; képviselővé újra megválasztattam, kérdezem: vájjon mi van azzal a programmal és mi van azokkal a nyilatkozatokkal, amelyek a most felelős államférfiak ajkairól is Kossuth Lajos : sal és a régi kisgazdaprogrammal kapcsolatban annakidején elhangzottak, mert hiszen nagyatádi Szabó István Drogrammja nem volt más, mint a Kossuth Lajos hagyományaiba belekapcsolódó nemes demokrácia; mi vau azokkal a kijelentésekkel és azoknak a gyakorlati következményeknek levonásával, amelyek a legutóbbi időkben történtek és történnek? (Propper Sándor: Jégre tették! Meskó, vigyázz a jégszekrényre!) Gróf Klebelsberg kultuszmmister; ur tegnapelőtt a képviselőházban, amikor kijelentette, hogy az egységespárt a régi kisgazdapárt és a diszidensek egyesüléséből jött létre, arra a közbeszólásomra, hogy nagyatádi Szabó István programúi ja, a régi kisgazdaprogramm volt az alap, azt felelte, hogy bizzuk rá, hogy mit vesz ő alapprogrammnak. Ezzel szemben tartozó kötelességem itt elmondani, hogy amikor a régi kisgazdapárti alakulás 1908-ban megtörtént, amikor azok, akik szükségesnek tartották, hogy a föld népe, a kisgazdák és a földmivesek erős szervezetben tömörüljenek a maguk jogos érdekeinek kivivása végett, akkor egy röpiratban — amelyen Szijj Bálint volt képviselőtársam és Csontos képviselőtársam is aláirt — benne volt (olvassa): »Hogy a régi és az uj, most a képviselőház előtt fekvő földadó-rendszer rossz, az bizonyításra nem szorul. Addig nem lesz a mostani és az uj földbirtokadó-rendszeren változtatva, amíg a kisbortokosok miaguk teljes erővel tömörülve nem szállnak sikra a saját jogos érdekeik előmozditása szempontjából.« Később pedig, 1920-ban, amikor Enrich Gusztáv volt kereskedelemügyi minister Ur is épen az én városomban* Hódmezővásárhelyen mandátumot készült vállalni, kibocsátottak egy röpiratot, — később ez volt az egységespártnak is alapprogramul ja — amelyben benne volt (olvassa): »Követeljük, hogy a magyar törvényhozást 'aj törvényben sürgősen megalkotandó általános, községenként] titkos választójog alapján teremtsük meg. Követeljük a választás tisztaságának, egyenlőségének biztosítását, a képviselőválasztói kerületek igazságos, arányos beosztását. A hadseregszállitók és a hadimilliomosok által mes-vásárolt földek elsősorban sajátitandók ki. Kívánjuk végül, hogy a középosztály kisgazdaelemekkel felfrvssittessék.« A »Tótágas« című darab homlokegyenest ellentmond ennek, mert nem lehet a középosz^ tály felfrissítésére alkalmatlannak minősíteni a kisgazda- vagy kistermelő-réteget, hiszen; az arravalóságát is kétségbevonja, hogy az ország ügyeinek intézésében bármily részt vehessen. Azt mondja továbbá ez a Programm (olvassa): »a börzét és az uzsoráskodó kartelleket meg kell rendszabályozni«. — Bezzeg nem rendszabályozták meg, ezt mindnyájan tudjuk. Már 1908-ban, amikor nagyatádi Szabó Istvánt, a kisgazdáknak emlékében ma is áldott vezérét, megválasztották képviselővé, benne volt a kibocsátott röpiratban (olvassa): »A kisgazdatársadalom érvényesüléséhez vezető ut csak az, ha szervezkednek a kisbirtokosok s szervezeteik élére saját vezéreiket állítják, akik nemcsak Ígérnek és hirdetnek sok jót, hanem akik sajátmaguk is érzik és tudják, hol kell segíteni és minden tudásukat, minden erejüket arra a célra használják fel, hogy ezt a szervezetet naggyá, hatalmassá, saját véreikkel boldoggá tehessék«. Álljunk meg itt egy szóra. Ugy látom, hogy a legutóbbi képviselőválasztáscn a vérbeli kisgazdaképviselők száma nem véletlenség folytán fogyatkozott meg, hanem azért, mert az a kormány céltudatos, kisemmiző politikájának következménye. Felvetem a kérdést, mit akar a t. ministerelnök ur ezzel a túlnagy, de jó9*
