Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

58 Az országgyűlés képviselőházának formán kisgazdamentes többséggel! Hiszen gróf Zichy János t. képviselőtársam egyik politikai napilapban, a Pesti Naplónak tegnapelőtt megjelent számában »Vérszegény parlament és a politikai helyzet« cím alatt maga elismeri ezt szórói-szóra (olvassa): »Én legalább ugy érzem, hogy helyesen ítélem meg a helyzetet, hogy a nemzet feláldozott valamit, bár gróf Bethlen István személyes képességét nagyrabecsüli és arról mindenki csak a legnagyobb elismerés hangján nyilatkozik, — mint ő mondja — amikor ilyen nagy többséggel ajándékozta meg a kormányzópártot«. Ebből a nagy kormányzópártból én ugy látom, lassankint kivesznek a régi kisgazdák, a vérbeliek, akiknek az ország sorsába való intézkedési jogát, kötelezettségét és arravalóságát nemcsak az első kisbirtokos szövetségi röpirat hirdette és ismerte el, hanem a való élet is bebizonyította. Ugy látom és ez a megállapításom kapcsolódik össze azzal, amire előbb hivatkoztam, amikor Mészöly Gedeon t. egyetemi tanár ur csakugyan tótágast álló »Tótágas« című színdarabjához fűztem pár megjegyzést, hogy tervszerű és céltudatos munka folyik abban az irányban, hogy az egységespárt ne a régi kisgazdapártnak és nem a régi függetlenségi és 48-as eszmékhez ragaszkodó pártnak legyen folytatása, hanem a munkapártnak és csakugyan az ó-tiszapárti mentalitás talál nemcsak gyökeret nála, hanem ennek az ó-tiszapárti mentalitásnak szerintem a jövendő magyar közéletre káros jelenségei érvényesülnek is. A kultuszminister ur, amikor Cegléden nyilatkozott, azt mondotta, hogy a Kossuth Lajos eszméihez való hűség mindenekfelett álló ma, s amikor, mint emlitém, ugy mutatkozott be, mint Kossuth Lajos legfrissebb katonája, akkor nem felelt arra a kérdésre, miért van az a mai politikai életben és közéletben, hogy minden más irányzat érvényesül, csak épen az nem, amely összeforrott volna nemcsak Kossuth Lajos nevével, hanem hagyományaival és az általa a jövő nemzedékre rárótt kötelezettségek teljesítésével. Herrmann Miksa kereskedelemügyi minister ur Kecskeméten, amikor az immár nagy dicsőséggel megválasztott Horváth Mihály t. képviselőtársammal szemben (Éljenzés a baloldalon.) elment korteskedni, azt a kijelentést tette, hogy Kossuth Lajos neve már nem pártot, hanem ideált jelent. Bárcsak igy volna, í. Képviselőház, mondhatom reá s akkor nem is kellene bővebben beszélnem; bárcsak valósulva lennének Kossuth Lajos eszméi, vagy haladnánk is ebben az irányban; bárcsak az állami életnek, a közéletnek és politikai morálnak hazafias sáfárjai minden vonatkozásában bevitték volna a Kossuth Lajos lelki nagyságának követésére igyekvő kötelezettséget, az Ő határtalan önzetlenségéhez való ragaszkodást, vagy legalább is alkalmazkodási készséget és a nagy néprétegeknek szeretését. Ekkor mondhatnák azt, hogy Kossuth neve ideál, nemcsak papíron és szóban, hanem cselekedetekben is. Most azonban megfordítva van. Hát hogyan lehet a széles, nagy néprétegeket igazán szeretni, ha elemi alkotmányos jogainak gyakorlását sem engedjük meg neki, s ha egy szolgabírónak, vagy az ő kivezényelt csendőrének ma is nagyobb hatalma van Magyarországon, mint Kossuth Lajos összes jogegyenlőségi tanításának, amiket a hatalom kirendeltjei lábbal taposnak? (Zaj a jobboldalon.) Ugy van ez, t. Képviselőház, hiszen a lefolyt képviselőválasztás és a petíciónak az a pár 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. beadott példája — mert hiszen többet beadni nem volt a t. megbukott képviselőjelölteknek pénzük — bizonyítja ezt. Annyi éljent sohasem' kiáltottak Kossuth Lajos eszméire, mint manapság, de ugyanazok, akik ezt teszik, sohasem hagyták el ugy az, ezméit. A régi Házban, a 67-es világban, amikor Béccsel állottunk szemben, amikor a közös-ügyes szerelem a magyar politikai és közéletnek egyébként oly sok fiát megejtette csábos utakra, legalább nyiltan helyezkedtek szembe Kossuth Lajos eszméivel és az őt követőkkel azok. akik ezekkel az eszmékkel szemben f egy más, szerintem ma is helytelen és történelmi szempontból is károsnak Ítélendő állásponton voltak. Akkor nyilt ellenfelek vagy nyilt ellenségekként állottak Kossuth Lajos követőivel szemben, fej fej ellen, elv elv ellen, 48 a 67 ellen; de kérdezem, hogyan van ma a helyzet? Ma álarcban jár a hatalom, azt mondja, hogy 67 már nincs s eközben fokozattabban tesz mindent Kossuth Lajos eszméi ellen, mint tettek ellene a 67-es kormányok. A nagyközönség nem tudja mindjárt, hogy mit csináljon, hályogot tettek a szemére, ezt kell onnan levenni, ezért kell most is pártprogrammként követelni Kossuth Lajos tanításának valósítását. Mert ő nem azért tanított bennünket, hogy tanításai csak papiron maradjanak, hanem, hogy azokat a való életbe átvigyük és cselekedjünk is. Nekünk Kossuth Lajos — ketten vagyunk itt a képviselőházban, országos pártkeretbe nem tartozva, helyi gyökérrel bírva — nem ugy ideálunk, hogy csak dicsőitjük őt, hanem ugy, hogy rá tudunk mutatni tényekben és cselekedetekben, ha a tényekben és cselekedetekben — ha vannak, sajnos, ma nincsenek — érvényesül az ő szellemének hatóereje. Hogy hályog van a nemzet szemén és hogy ezt a hályogot a t- többségi párt maga mind erősebbre és vastagabbra akarja vonni, errevonatkozólag elég hivatkoznom Jánossy Gábor t. képviselőtársamnak minap mondott közbeszólás-sorozatára. Amikor azt mondotta egy ellenzéki képviselőtársam vele szemben, hogy »ellenzéki volt a képviselő ur«, erre Jánossy Gábor t. képviselőtársam a hiteles Napló tanusága szerint azt mondotta, hogy »most is az vagyok.« Erre közbeszóltam erről az oldalról: »hangosan ne mondja!« Jánossy t. képviselőtársam ugy felelt, hotry »de hangosan mondom, az országba bekiáltom, hogy Kossuthpárti voltam, vagyok és leszek!« Ez gyönyörű szép mondás, ebben egyezünk, de lássuk a következmények levonását. Hogy polgári uralmat akarunk mindaketten. nemcsak ő, nemcsak én, hanem t. képviselőtársaim, akik ott ülnek és mi, akik itt vagyunk a polgári ellenzék soraiban, ebben közöttünk kétely és nem egyező vélemény nincs. (Gáspárdy Elemér: Meghaladott álláspont az egész!) Miért, hogy polgári uralmat akarunk? Hiszen ezért nem akarja gróf Bethlen István ministerelnök ur megadni a szabadságjogokat olyan mértékben, mint kellene, hitem és meggyőződésem szerint, mert fél az anarchiától. Vagy szabadság, vagy anarchia és szabadság csak ugy, hogyha nem ad több jogot, mert ha az anarchia következik, akkor* a polgári társadalom léte forog kockán. Ez nem meghaladott álláspont, hiszen maga a t. ministerelnök ur beszélt erről. Én azonban ugy taa'tom, hogy több szabadság, több nép még nem jelent anarchiát, még nem jelenti azt, hogy itt a polgári alapról lecsúszunk, hogy onnan eltávolodunk, hiszen vannak értékes elemek ebben az ország-