Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-60

88 Az országgyűlés képviselőházának 60, bogy a lakosság- megtalálhassa gazdasági elhelyezkedését, vagy figyelemmel lettek volna arra, hogy ennek az országnak határaiul olyan vonalakat állapitsanak meg, amelyek legalább némiképen természetes határokul szolgálhatnak, így jött létre az a határvonal, amely nemcsak a testvért & testvértől és a gyermeket a szülőtől választotta el, nemcsak nemzeti becsületünket húzta keresztül, hanem egyidejűleg a határmenti vidékeket teljesen elválasztotta az ő régi természetes politikai, gazdasági, kulturális gócpontjaiktól is. Mi sem természetesebb, minthogy ezek a vidékek a megváltozott viszonyok következtében kénytelenek voltak egy uj gócpont felé gravitálni, kénytelenek voltak uj piacot keresni, ahol a leginkább mezőgazdasággal, földműveléssel foglalkozó népességük állatait, mezőgazdasági termékeit értékesitheti s ahol egyéb gazdasági szükségleteit is megtalálhatja. Sajnálatosan kell azonban tapasztalnunk, hogy még vannak egyes vidékek, amelyek mind a mai napig sem tudták megtalálni gazdasági elhelyezkedésüket, mire tanúbizonyságul hi vom fel azokat az igen t. képviselőtársaimat, akik épugy mint én, határ menti vidékeket képviselnek s akik épugy tájékozva lehetnek az ott uralkodó gazdasági viszonyokról. A legtávolabb áll tőlem, hogy ezekért a gazdasági viszonyokért, amelyeknek okát elsősorban is a rossz közlekedési viszonyokban látom, a kormányt, vagy pedig a vármegyei közigazgatást okolnám. Nem. Ezekért a nagy bajokért igenis kénytelen vagyok újból és kizárólag Trianont okolni. Ne méltóztassék azt gondolni, hogy ezeknek a határmenti vidékeknek közlekedési viszonyai a boldog békében elmaradtak az ország egyéb részeinek közlekedési viszonyaitól. Ez a vidék épugy el volt látva köves műutakkal, mint az ország többi részei, most azonban ezek az utvonalak megszállott területek felé vezetnek, illetve azok felé a megszállott területeken levő régi gócpontok felé, amelyek most el lettek szakitva, most tehát, midőn ezen vidék előtt a világ a régi irányban elzárult, ez kénytelen volt uj gócpontok felé gravitálni, amelyekkel azonban köves utakkal összekötve egyáltalában nincs. A lakosság kénytelen olyan utakat igénybevenni, amelyeket eddig egyáltalában nem használt, leginkább erdei, mezei dűlőutakat, vagy legalább is teljesen alárendelt jelentőségű vicinális utakat, amelyek azonban, mint most már rájuknézve elsőrendű fontosságú utak, egyedül vannak hivatva arra, hogy az érdekelt vidék for1 galmát lebonyolitsák. Nem akarok hosszabb ideig időzni amellett, hogy ezeknek a vidékeknek utai milyen leromlott állapotban vannak. Nem célom ezt hoszszasabban fejtegetni, annál kevésbé, mert tudomásom van arról, hogy ezekről a kereskedelemügyi minister ur is teljesen tájékozva van. Elégnek tartom erről csak annyit megemliteni, hogy egy kisebb esőzés idején ezen a vidéken a forgalom teljesen lehetetlenné válik. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Úgyannyira, hogy nemcsak terhes, hanem üres szekérrel is egészen lehetetlen lesz a közlekedés. Hogy ilyen közlekedési viszonyok mellett a gazdasági helyzet ezen a vidéken hogy festhet, azt hiszem, ezt itt felesleges bővebben fejtegetnem. Méltóztassanak elhinni, hogy a gazdasági élet itt teljesen elsorvadt, a termelés már a rossz utak következtében is teljesen lehetetlenné válik és igy ex a vidék lassan, de biztosan szegényedik és az anyagi romlásnak néz elébe. I ülése 1927 június 2-án, csütörtökön. Nagyon természetes, hogy mielőtt a kormány bölcs politikájának az államháztartást s az állami pénzügyeket helyrehozni nem sikerült, gondolni sem lehetett arra, hogy ezeket a bajokat orvosolja. Most azonban, amikor az államháztartás rendbejött és pénzügyi viszonyaink szanálva lettek, nézetem szerint igenis elérkezett az az; idő, amikor ennek a vidéknek teljes szivvel, teljes erővel segitésére kell sietnünk: e vidék lakójainak hóna alá kell nyúlnunk, hogy őket a biztos gazdasági romlástól és teljes anyagi csődtől megmentsük. Méltóztassanak elhinni, hogy ennek a vidéknek becsületes s legnagyobbrészt színmagyar lakossága nagyon is megérdemli ezt. Méltóztatnak tudni, hogy vannak egyes vidékek és községek, amelyek hosszabb ideig idegen impérium alatt állottak és ezek a községek akkor is, az idegen fegyverek terrorja dacára is bátran és nyiltan tanúságot tettek magyarságuk mellett. Én tehát kénytelen vagyok e helyen újból és újból hangoztatni, hogy van egy kérdés, a határmenti vidékek gazdasági .- és elsősorban közlekedési viszonyainak a kérdése, amelyre a törvényhozásnak és a kormánynak a figyelmét mielőbb rá kell forditania, hacsak azt nem akarja, hogy e vidéknek becsületes népe a biztos és elkerülhetetlen romlásba jusson. Hangsúlyozom, hogy az utépités terén az államnak sürgősebb feladata nem lehet, minthogy ép ezeket a vidékeket lássa el megfelelő műuttal. T. Képviselőház! Ne méltóztassanak talán szerénytelenségnek venni, hogy ezt a kérdést már most a t. Ház elé hoztam, jóllehet a határmenti képviselők bizottsága ezeket a határjûienti gazdasági viszonyokat már beható tanulmányozás alá vette és mihelyt tanulmányait be fogja fejezni, a kormánnyal is érintkezésbe fog lépni e bajok orvoslása iránt. E bizottság tárgyalásai azonban már a nagy anyagra való tekintettel is előreláthatólag hosszabb időt fognak igénybe venni és igy a határmenti vidékek gazdasági kérdései közül azokat, amelyek a legégetőbbek, igy a közlekedési kérdést és a hitelkérdést már most szükségesnek tartottam szóvá tenni, épen ennek a törvényjaslatnak a tárgyalása során, amely az 1927/28. évekre és a következő években beruházásokra fordítandó összegek hovafordításáról és felhasználásáról van hivatva határozni. Nézetem szerint közlekedési viszonyok kérdésének megoldása legcélszerűbben és legradikálisabban a beruházási Programm keretében volna elérhető. Mindezeknek az előadása után azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a kormányhoz, illetőleg a t. kereskedelmi minister úrhoz, miszerint ezeknek az elhagyatott szerencsétlen vidékeknek ezt a legégetőbb baját vegye szivére s megvagyok győződve, hogy bölcs gondoskodásával a kormány lehetővé fogja tenni, hogy ezek a bajok mielőbb gyökeresen orvosoltassanak. Azt hiszem, hogy érdekelt t. képviselőtársaim nevében is beszélhetek, amidőn kijelentem, hogy ezeknek az utvonalaknak karbahozatalát elsősorban és ugy gondolom legcélszerűbben megvalósithatónak, ha ezek az állami úthálózatba vétetnek fel ós felvétetnének abba az utépitési programúiba, amelyet a kereskedelmi ministerium a közeljövőben tervez. Ha azonban ennek bármiféle általam talán nem ismert akadályai