Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-59
Az országgyűlés képviselőházának A hadikölcsön-valorizációt illetőleg- a t. pénzügyminister urnák nemcsak az eszére, hanem jó szivére is appellálok, mert hiszen azok a felszólalások, amelyek a hadikölcsönök valorizációja, illetőleg a kamatoknak valorizált értékben való fizetése mellett elhangzottak, élénken bizonyították, hogy a hadikölcsöaijegyzők közül nagyon sokan milyen szomorú és milyen sanyarú helyzetben vannak. Hozzávéve ehhez azt, hogy a nyugdíjasoknál a kormány csak a 65 éven felülieken akar segíteni, tehát azokon, akik már féllábukkal a sir szélén állanak, hozzávéve azt, hogy az özvegyek, árvák és rokkantak ma sem kapják meg azt, amit megkap niok kellene ilyen költségvetési feleslegekkel szemben, mindezt tekintve, megint csak arra a következtetésre jutok, amikor már konkrétumot hoztam fel, hogy ennek az országnak pénzügyi igazgatása a besajtolt nagy adójövedelmeket tekintve, nem áll azon a magaslaton, amelyen állania kellene s ahelyett, hogy ilyen nagy költségvetési felesleg produkálása által, annak révén, általános megelégedést teremtvén az országban, lelkiberuházásokat is eszközölne a kormány a nemzet széles rétegeinél: igen sok küzdő, szenvedő és végső anyagi gondokban vergődő magyar testvérünket meghagyja a lelki kifosztottság és csalódás útvesztőjében. Hogy reátérjek a beruházásokra, tartozom kijelenteni, hogy ezek a beruházások nem kormánykegy és kormányajándéktárgyai, mint ahogyan sokan feltüntetni szeretnék vagy fel _ is tüntetik. A kormány presztízse szempontjából azt sem tartottam helyénvalónak, hogy a választások előtt beharangozták, hogy jönni fognak a beruházások s utakat és épületeket Ígértek. A régi képviselőházi világban, t. képviselő urak. olyan összeférhetetlen valami, volt és abszolút semmiségi okot is képezett, ha valaki olyat igért a választóinak, hogy reászavazzanak, hogy közpénzből vagy pedig egyébként valamit ki fog'vinni, amely ígéret teljesítése nem attól függött igazság szerint, hogy az illetőt megválasztották-e képvieslőnek, igen vagy nem hanem, hogy az kötelesség volt-e az állam részéről, illetve a vidéki városok vagy községek közgazdasági viszonyai magukkal hordották-e annak a követelésnek fenforgását, hogy a jo~ f'os igények kielégíttessenek, igen vagy nem 1 ? Kötelességet teljesít a kormány, amikor beruházásokat eszközöl, olyan kötelességet, amelyet eddig elhanyagolt. És ha csakugyan i.c'az, amire már rámutattam, hogy a régi 67-es kormányok mellőzték azokat a vidékeket, amelyek 48-as képviselőket küldöttek az országgyűlésbe, akkor a mostani kormánypárt és egységespárt, — ahol bennülnek a régi 48-asok, bennülnek a régi munkapártiak, szóval, amely pártot lehet átnegyvennyolcasodott munkapártnak is nevezni, vagy lehet a régi kisgazdapárt folytatásának nevezni — mindazt az eredendő bűnt, amelyet a 48-as képviselőket küldő színmagyar lakosságú vidékkel szemben elkövettek a 67-es kormányok, helyrehozza és megadja minden vidéknek azt, ami őket jogosan megilleti. A; világért sem szabad, hogy még csak fel is vetődhessék az a kérdés — annál én önérzetesebbnek és büszkébbnek gondolom a Bethlen-kormányt, — hogy a kormány a közpénzen tett vagy teendő alkotások ellenértékéül a kormánypárt mellé való állást kívánná és követelné bizonyos vidékek lakosságától. A népnek vissza kell azt adni a beruházások révén részben, amit a nép adókban befizetett az államkasszába. 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 73 Miért bocsátottam ezt előre 1 ? A Hódmezővásárhelyt és Szegedet összekötő algyői hídnak építéséről is szó van az appropriációs törvényjavaslatban. (Urbanics Kálmán: Tápéi!) Algyői, nem tápéi. Az algyői hidról van szó, mert az felel meg stratégiai szempontból is a helyes útiránynak. (Urbanics Kálmán: Stratégiai szempontról szó sincs!) Adja Isten, hogy szükség legyen rá Nagymagyarország elérésére. Tápéi hidat akarnak a nagyobb szegedi blrtokospk, azonban szó van az algyői hid megépítéséről — benne van az appropiációs törvényjavaslatban — amely Hódmezővásárhely és Csaba között komp helyett a forgalmat lebonyolitaná. Hódmezővásárhely közvetlen közelében van az úgynevezett kakasszéki szikestalaj, ahol a csonttuberkulózis gyógyítása végett a kormány kötelességet teljesít, ha a fürdőt kiépíti, megfelelő épületekkel alátámasztja, de azt hiszem, hogy nemcsak az ellenzéki t. képviselőtársaim, hanem összes képviselőtársaim nézetét tolmácsolom akkor, ha azt mondom, hogy mind a két építkezésnél, beruházásnál és más vidékeken is eszközlendő beruházásoknál felül kell állania a kormánynak azon, hogy ezek a beruházások kortestoborzás céljaira pártjában is felhasználhatók legyenek. Úgyis nagyon sokkal tartozik a nemzetnek a Bethlen-kormány. Bármilyen hosszú életűnek gondolja magát Bethlen István kormánya — esetleg olyan hosszúnak, mint Mussolini mondotta magáról, hogy még 15 évig kormányoz, (Felkiáltás jobbfelől: Adja Isten!) ez ellen semmi kifogásom nines, ha a legközelebb megejtendő választáson titkos szavazás utján és ajánlási ivek nélkül győz a Bethlen-kormány. (Urbanics Kálmán: Sokkal nagyobb lesz a többség! — Farkas István: Ezt már odaát sem hiszik el!) akkor meg fognak fogyatkozni az egységespárti képviselői padsorok! (Urbanics Kálmán: Itt van a zalaegerszegi példa! — Farkas István: Olyan kis terror volt, mint a pinty!) Ha nem titkos választás utján és ajánlási ivek révén, hanem nyílt szavazással, szóval nézetem szerint a valódi nemzeti akarat kijátszásával történik a képviselőválasztás, akkor nem mondhatom, még ha 15 évig is él ez a Bethlenkormány, (Urbanics Kálmán: Rövid az a 15 év!) hogy az valóban a nemzet akaratának kifejezése szerint történt. Merem mondani, hogy sohasem lesz olyan hosszú az élete, hogy a nemzettel szemben minden tartozását letörleszthesse és eléggé megszolgálja azt, hogy a nemzet egy önfeledt pillanatában a választáson neki többséget adott. (Mozgás jobbfelől.) Tovább menve ami a beruházásokat illeti, Strausz István t. képviselőtársammal teljesen egyetértek arra vonatkozólag, hogy a jelenlegi zárszámadási feleslegek, amelyek bő gazdálkodást akarnak, mert az adók irreális előirányzása és kegyetlen behajtása folytán állottak elő, nem annyit tesznek ki, mint amennyi ki van mutatva, hanem többet, de ezt párhuzamosan a költségvetés végrehajtásával elkölti a kormány a saját maga által megállapított kiadási célokra, vagy kiadási többletekre. A bizonyíték errenézve itt van előttünk, hogy a költségvetés részletezésének megfelelő zárszámadást nem akar a kormány adni, (Strausz István: Nagy hiba! Azt hiszi, hegy nem szavazzák meg!) s egyszerűsítési ürügy alatt elejteni, akarja az appropriációs javaslatból ezt, anaÚ vakmerő támadás szerintünk az alkotmányjogilag biztosított zárszámadási rend és kötelezettség ellen. Ilyen egyszerűsítést, ha megengedhető volna is, csak a legfőbb számvevőszék elnöke kezdeményezhetne és ő jöhetne azzal ide 11*
