Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-59

Az országgyűlés képviselőházának 59. ülése 1927 június 1-én, szerdán. 71 falak leomoljanak, akkor lehetővé kell tennünk, hogy ugy a nagyiparnak, mint a kisiparnak, mint a nagykereskedelemnek és kiskereskedelemnek meglegyen a maga érvényesülési lehetősége a magyar közgazdasági életbe. Ha mindezeket felfogjuk, semmi akadálya sincs annak, hogy minél hamarabb létesítsük az önálló magyar kézműveskamarát. Erre vonatkozólag érdekes reminiszcencia — amit felemiitek, mert az ő élesenlátását bizonyltja s mindnyájunk által tisztelt és kegyelettel őrzött emlékét egy babérággal övezi — hogy mit mondott nagyatádi Szabó István 1910 július hó 9-én tartott beszédében. Nagyatádi Szabó István nem az agrárosztályérdekek képviselője olyan értelemben, hogy csak a vérbeli kisgazda és földmives népért küzdött volna, hanem már akkor megmutatta, hogy nagylátókörü férfi és a későbbi politikai vezérszerepre hivatott. Azt mondta, hogy a mezőgazdasági hitelügy rendezése, a tőzsdereform és a határidőüzlet eltörlése az ő kívánsága. A kisipar védelmére erős, életképes szervezetek felállítása, anyagi megerősödésük előmozdítása, helyzetük javítása szintén nemzeti követelmény. Nagyatádi Szabó 1st vámnak ebben a felszólalásában világosan benne van az önálló magyar kézműveskamara követelése. A t. kor* mánypárt és a t. kormány, ha csakugyan nagyatádi Szabó István régi programmja alapján áll, csinálja meg minél hamarabb a kézműveskamarát, de nemcsak azért, hanem azért is, mert a mai élet, amelyet mindanynyian élünk, — amelynek nyilvánulásaiban a letagadhatatlan tapasztalatok konstatálása elől egyikünknek sem szabad elzárkózni — a mai való élet azt bizonyítja, hogy minél hamarabb, de a világért sem későn, meg kell alkotni a kézműveskamarát, hogy legyen a kisiparosságnak egy oly szerve, ahol a saját sorsát saját maga, törvényes, alkotmányos formák között intézi és kisgazdák és kisiparosok lehetőleg jobb anyagi helyzetbe jutván, együttesen képviselhessék minél nagyobb erőkifejtéssel azt a közös polgári erőt, amelyre olyan nagy szüksége van a mindannyiunk által féltve őrzött magyar érdeknek. T, Képviselőház! Jelenleg az a helyzet az országban, hogy az adóztatás által a végsőkig — hogy ugy mondjam — ki van szivattyúzva az adózó polgárok teljesítőképessége. Az elkeseredés, sokszor kétségbeesés e miatt nagy. Azután jött egy kis könnyítés. Hogy az adómérséklő javaslatok beigérése a választások előtt történt, az szerintem nem volt épen ildomos dolog, mert kortescélzatnak is volt minősíthető. Azután jöttek az adómérséklő javaslatok. Némileg lehet érezni az eddig olyan erős és szigonx adósróf enyhítését, ez azonban ugy is tűnhetik fel, mint valami kegyajándék, mint Valami jótétemény a nép számára. — az országnak nagyon sok helyéről példákat tudunk felhozni, hogy a népnek a gazdasági nyomorúságban már-már fuldoklás volt a része — hogy amikor kissé könnyebb helyzetbe jut. akkor főhajtással kezet csókoljon azoknak, akik ezt a kis könnyebbü lést megszerezték és felejtse el hogy részben a mostani kormányrendszer rossz adó- és pénzügyi politikája volt-e az oka —- Trianon következményén kívül — annak, hogy az általános gazdasági krizis ilyen ijesztő mértékben megnövekedett és a megdöbbentő elszegényedésnek letagadhatatlan tanujeleivel kellett találkoznunk. Bizonyos, hogy egy ország adók nélkül KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. fenn nem állhat. Erre már délelőtt is rámutattam. De az is bizonyos, hogy vannak olyan adónemek, amelyek felesleges voltáról a pénzügyminister urnák is meg kellene győződnie, ha nemcsak pénzügyi szaktudására, hanem lelkiismeretére és érző szivére is hallgatna. Ilyen a forgalmiadó, amelynek eltörlése érdekében néhány egységespárti képviselőtársam is felszólalt. Áz is bizonyos, — at. minister ur is elismerte — hogy sokkal több forgalmiadóellenőr van bizonyos vidékeken, mint amenynyire szükség van. Az is tény, hogy nagyobb a jövedelmük, mint' amennyit nagyobb képzettségű és sokkal jelentősebb munkakört betöltő állami funkcionáriusok élvezhetnek. Mindezekből azt a következtetést kell levonnom, hogy a t. pénzügyminister nrnak nincs igaza akkor, amikor felteszi bárkiről ebben az országban, hogy akik el tudják képzelni az államháztartás vitelét adók nélkül, azok csodálatraméltó emberek. Ilyen ember nincs, azonban bizonyos, hogy nagyon sokan vannak az országban olyanok, — nem azért, mert saját egyéni érdeküket nézik vagy pedig bizonyos tömeghangulatnak akarnak a népszerűség szempontjából kifejezői lenni, hanem azért, mert a tények előtt nem hunynak szemet, — nagyon sokan vannak, akik azt mondják, — még ha a kormányt támogatják is, mennyivel inkább kell lenni azok között, akik a kormány adó- és pénzügyi politikájával nyíltan szemben állanak, — hogy a kormány jelenlegi adó- és rossz pénzügyi politikája azoknak a könnyítéseknek ellenére, amelyek részben történtek, részben kilátásba vannak helyezve, nem olyan, amely a súlyos válságban levő magángazdaságok szanálásához és talpraállitásához vezetne. Hogy a magyar mezőgazdasági és ipari élet, a kereskedelmi élet, általában a közgazdasági élet csakugyan szanáltassék és csakugyan talpraállittassék, ahhoz más pénzügyi politikáira! van szükségünk. Ha már olyan nagy költségvetési felesleg van — 84 millió, sőt ennél is több, 98 millió pengő, amit papirkoronákban alig lehet kifejezni >— amelynek eredete nem az, hogy a t. pénzügyminister ur jól gazdálkodik vagy okosan, hanem az, hogy az adózók a teljesítő képesség határán túl is igénybe vétettek és nemes önfeláldozással teljesítették kötelességüket az államkassza, a nemzet és a magyar jövő iránt — bár igaz, hogy végrehajtások és árverések is történtek, — akkor a t. pénzügyminister urnák és a kormánynak nem szabad késlekednie és nem szabad késlekedniök a minister urakat támogató t egységespárti képviselőtársainknak sem, hogy a kormányt arra az útra vigyék rá, hogy minél hamarabb — már a 12-ik órában vagyunk — csakugyan siessen a magyar közgazdasági élet fellendítése szempontjából kisgazdának, kisiparosnak, kiskereskedőnek és mindenkinek segítségére, akinek olcsó hitelre van szüksége. (Madarassy Gábor: Azt teszi!) Ezenkivül oldja meg azokat a feladatokat is, amelyek szintén pénzügyi vonatkozású feladatok, amelyek megoldása • után a hadikölcsön valorizációja, az árvákról való gondoskodás, a tisztviselők helyzetének javítása történhetik, hogy minél kevesebb elégedetlen ember és minél több elégedett ember. legyen ebben az országban. Ha már ilyen túlon-túl igénybe vették az adózó polgárok teljesítő képességét, minél több elégedett ember tudjon Összemunkálkodni a közös nemzeti cél érdekében, hogy csakugyan virágzó közgazdasági élet és annak nyomán egy békés fejlődés min11