Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés képviselőházának tositana ennek a szakasznak kapcsán, hogy akár a kötelező biztosítás alapján, akár pedig talán azoknak a valorizálatlanul befizetett összegeknek alapján, melyekkel a pénztár a szerződé» éirtelmében köteles volt hozzájárulni a nyugdíjalaphoz, ezekre vonatkozólag vissza­menőleg olyan intézkedés történjék, hogy en­nek megfelelően bizonyos nagyobb dotációval egyenlitessék ki és így teremtessék meg egy olyan alap, amelyből fedezhető legyen a nyug­díjasok minden illetménye. Tisztelettel javaslom, a 3. és a 4, pont he­lyett a következő módosítást és tisztelettel kérem a mélyen t. népjóléti minister urat és a t. Házat, hogy méltóztassanak azt elfogadni. Indítványom a következő (olvassa): »A m. kir. népjóléti és munkaügyi minister a pénztári orvosok kötelező nyugdíjbiztosításáról rende­letileg intézkedik, mely az Országos Munkás­biztositó Pénztár orvosi nyugdíjintézetének vagyonát és terheit a nyugdíjintézet szabályai szerint átveszi. A pénztárak és a nyugdíjintézet tagjai tartoznak mindenkori összilletményük 6—6%-át tevő nyugdíjjárulékokat a rendelettel megala­kított nyugdíjintézetnek visszamenőlegesen is megfizetni. E rendelet végrehajtása után az Országos Munkásbiztositó Pénztár orvosi nyugdíjinté­zete felszámol és vagyonának hovaforditásái-ól a népjóléti és munkaügyi minister intézkedik. A felszámolással a nyugdíjintézet hatályát veszti. A nyugdíjintézet nyugdíjasainak és váro­mányosainak jogai és kötelezettségei a minis­teri rendelettel újonnan megalapított nyug­díjintézet terhelik.« Tisztelettel kérem a t. Képviselőházat, mél­tóztassék indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következikt Szabó Zoltán jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Ez a szakasz ebben a fogalmazásban a magánjogi általános törvényes rendelkezésekkel ellentétben áll és nézetem szerint keresztülvihetetlen. Nem lehet kimondani egy törvényben azt hogy a magán­jogilag és törvényben biztosított szerzett jo­gok, érvénytelenek és megsemmisülnek. Ez annyit jelent, hogy fejtetőre állítjuk azt az egész rendszert, amelyen a magánjog és a szerzett jogok nyugszanak. (Esztergályos Já­nos: Uj Tótágas !) Nem tudom, hogy mire céloz a javaslatnak ez a helye, (Györki Imre: Én tudom!) amely azt mondja, hogy megszűnik a nyugdíjintézet és vagyona felől majdi később történik intézkedés. Engedelmet kérek, itt be­csületesen szolgált orvosok, valamint azok öz­vegyeinek és esetleg árváinak igényeiről van szó. Hogy lehet azt mondani és azt javasolni, hogy a nyugdíjintézet nyugdíjasainak és váro­mányosainak jogai nem szállnak át a bizto­sítóintézetre*? Kérem a t. Házat, méltóztassék figyelmére méltatni, hogyha például ma valaki, egész ki­csiny cége eladja üzletét és átruházza, akkor az üzletátruházásról szóló törvény értelmében a jogutód is felelős. (Ugy van! Ugy van! bal­felöl.) Hogyan lehet kívánni annak törvénybe­iktatását, hogy 'az évtizedeken át becsületesen végzett munka eredménye anyagi vonatkozás­ban egyszerűen megsemmisüljön akkor, amikor ezért járulékokat fizettek. Ugy látszik, ez a be­tegsegélyző és biztosító javaslat mindenkiről gondoskodik, csak azokról nem, akik tulajdon­képen alkotó tényezői voltak ennek a javaslat­nak, akik orvosokként működtek közre annak létrehozásában. 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. 515 Arra kérném a mélyen t. minister urat és a t. Házat, méltóztassanak legalább itt a tör­vényben, e szakasznak a 226. § 3. bekezdéséhez általam ajánlandó módosításával kimondani azt, hogy az orvosi nyugdíjintézet vagyona, az orvosok, illetőleg özvegyeik és árváik javára lesz fordítandó. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Természetes!) Bocsánatot kérek, nem egészen természetes, mert ott mások is részesedhetnek, ha arról van szó, hogy majd később lesz gondoskodás a hovaforditásról. Ha pedig természetes, akkor lesz kegyes a minis­ter ur ezt a módosításomat elfogadni, mert ez precize és világosan határozza meg pro futuro azt, hogy a vagyon kinek a javára fordittas­sék ési legalább 'annyiban adassék elégtétel azoknak az orvosoknak, akik nem tudják, hogy hányadán állanak. A szerződés megkötésére nézve azt mondja ugyanez a szakasz, hogy az elnök önállóan in­tézkedik anélkül, hogy bárkit meghallgatni köteles volna. Mert hiszen akkor még: nem lesz az orvosi tanács megalkotva. Akkor is azt mondanám, ne történjék ez egy személyre ru­házott ilyen korlátlan diszkrecionális joggal és berendezkedéssel, hanem legalább véleményező testületet adjon mellé a mélyen t. minister ur. Itt vannak a kiváló orvosi testületek, amelyek minden tekintetben rendelkezésre állanak. Leg­aláb ezeknek a véleményezését kellene kikérni, nehogy ugy hozassék meg a törvény, hogy a Biztosító Pénztár átalakítása egy ember kénye­kedvétől függjön. Én nem bánom, bárki, akár­milyen be látó képességű ember lesz is az elnök, de tévedhet az illető a maga kiválogatás! rend­szerében. Mégis csak szükséges, hogy valami­lyen véleményező testület meghallgattassák. Épen azért ajánlom ezt a javaslatot elfoga­dásra. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház. Á most megbeszélés alatt lévő szakasz tárgyalása valóban stílszerű ehhez a törvényjavaslathoz. Ennek a törvény­javaslatnak korábbi rendelkezéseiben ott, ahol a balesetbiztosítási járulékok kirovásáról van szó — ismeri ezt különben más törvényjavas­lat is, amely hasonló témát dolgoz fel — az úgynevezett felosztó és kirovó rendszert alkal­mazta a minister ur, amennyiben a javaslatok egész tömegét különféle képviselők között fel­osztotta és kirótta ... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a szakaszhoz szólni. Györki Imre: ... hogy azokat terjesszék elő. Kérem, első kapásból én is, aki komolyan foglalkoztam evvel a törvényjavaslattal és is­mételten és ismételten átmentem rajta, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bírálatot mondjak a beterjesztett módositásokról, ame­lyek az imént itt elhangzottak. Nem csodálható, hogy én sem tudom felölelni, hogy mit céloztak azok, ha azok, akik a módosításokat beterjesz­tették, maguk sem ismerik a szöveget. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas­sék a tárgyhoz szólni, mert a tárgyalás mód­járól a képviselő ur ezen keretben nem szól­hat. Saját indítványaira vonatkozólag is áll az, amit most méltóztatott mondani. Lehetetlen egy parlamentben másképen tárgyalni, mint hogy a részletes tárgyalás során mindenkinek módjában legyen indítványt előterjeszteni. Györki Imre: Kérem, csak azt indokoltam meg, hogy nem tudok hozzászólni az F. Szabó Géza képviselőtársam által beterjesztett mó­dosításokhoz azért, mert maga a t. képviselő­társam sem tudja azt, hogy mit terjesztett be

Next

/
Oldalképek
Tartalom