Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-72
516 Az országgyűlés képviselőházának csak felolvasta. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Ezt nem lehet mondani!) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. Nagyon csodálkozom, hogy igy méltóztatik tárgyalni. Györki Imre: Én is csodálkozom azon a tárgyalási renden, amelyet ennél a szakasznál láttunk, különösen csodálkozom azért, mert ebben a szakaszban, mint Gál Jenő t. képviselőtársam helyesen rámutatott, olyan fontos rendelkezések vannak, amelyeket ilyen könynyedén odavetett indítványokkal letárgyalni egyáltalában nem lehet. Mert miről van szó 1 ? Arról van szó, hogy a Munkásbiztositó Pénztárak különféle intézményekben a vállalati- és a kerületi pénztáraknál körülbelül 2500 orvos van. Mivel 36 esztendeje, hogy a munkásbiztositás törvényesen szabályoztatott, ez annyit jelent, hogy ebben az intézményben harminchat éve szolgáló orvosok vannak és most a törvényjavaslatnak ez a szakasza egy gesztussal kirúgja és kiröpíti őket vagy legalább is megadja a lehetőséget arra, hogy kirúgják és kiröpitsék azokat az orvosokat, akik becsületben működtek és akik kiszolgálták azokat a betegeket, akik segítségüket igénybe akarták venni. Ehhez én a magam törvényhozói szavazatát nem tudom hozzáadni s nem tudok nyugodt lélekkel kimenni innét akkor, amikor ilyen rendelkezésre felhatalmazást kap a népjóléti minister ur. Kérem, a népjóléti minister urak változnak, nem örökéletüek, — amint Gaal Gaston ti képviselőtársam a bürokratákról mondotta — és nem lehet olyan népjóléti minister, akinek én megbiznáni a rendelkezéseiben, hogy ezt az intézkedést, amely ebben a törvényjavaslatban, illetőleg ebben a paragrafusban le van szögezve, minden pártpolitikáitól mentesen végre tudija hajtani. Nekem komoly aggáj lyaim vannak (Szabó Imre: Hogy egy zsidó sem fog benmaradni!) hogy a szolgálati viszonyok felbomlanak, hogy egyes orvosokat, akik becsületesen látták el hivatásukat, politikailag és felekezetű eg fogják megkülönböztetni és hogy politikai és felekezeti üldöztetéseknek lesznek kitéve. Emlékezzünk csak vissza a múltra. Ugy a politikai, mint a felekezeti üldözések korszakát végigéltük és tudjuk, hogy mit jelent. Tisztában vagyok azzal, hogy akkor, amikor ezeknek az orvosoknak állásuktól való elmozditása meg fog történni, soha senki sem fog idejönni azzal és nem fogunk olyan indokolást hallani, hogy azért bocsátottak el valakit, mert politikailag megbízhatatlan és azt se fogjuk hallani, hogy felekezeti szempontból megbízhatatlan. Minden egyes orvosra ki fognak sütni és meg fognak állapítani olyan indokot, amely mögött elbújnak ezek a komoly szempontok. Ha azonban az elbocsátás indokait képező szempontokat komolyan és becsületesen megvakarjuk, akkor majd kibújik a lóláb, kitűnik, hogy politikai és felekezti szempontok azok, amelyek miatt e szerencsétlen orvosokat állásukból kiteszik. Még talán megnyugtató lenne és bele lehetne nyugodni ebbe a jogfosztó rendelkezésbe, ha legalább gondoskodás történnék más módon arról, hogy a Munkásbiztositó Intézetnél hosszú idő óta szolgálatban álló orvosokat valamiképen nyugdíjaznák. Be ezt sem látjuk, hanem erzt látjuk ezekből a rendelkezésekből, hogy a Munkásbiztositó Pénztárnak szolgálatot teljesitő orvosok nyugellátásáról nem történik gondoskodás. Hogy eddig nem történt gondoskodás, ebben maguk az orvosok nem hibásaK. És le kelj szögeznem, hogy nem is az önkor72. ülése 1927 június 21-én, kedden. mányzat a bűnös ebben. Ebben a kérdésben is megmutatkozik, hogy mit jelent az állami bürokrácia. Amikor ezeknek az orvosoknak nyugdíj kérdése és annak megállapítása a múltban szóba került, akkor az önkormányzat és az orvosok együttesen állapították meg, hogy gondoskodni kivannak az orvosok nyugdíjintézetének ellátásáról. Akkor jött az akkori Munkásbiztositó Hivatal... (Csilléry András: A törvény 109. §-a!) Nem a törvény, hanem, a Mencsik-féle Országos Biztosító Hivatal az, amelynek akkori vezetője azt mondotta, hogy nem megy bele a nyugdíjazásba, hanem csak a fakultativ biztosításba ment bele, úgyhogy a pénztár teljesen elhárított magáról minden felelősséget. Amikor az egyik oldalon azt látjuk, hogy ezektől az orvosoktól levontak bizonyos járulékokat, amelyeket, épugy mint más intézménynél, a háború alatt hadikölesönkötvényekbe fektettek bele és most teljesen elértéktelenedett papírokban ott fekszik a nyugdíjintézet vagyona; a másik oldalon viszont itt látjuk a szerzett jogok elkonfiskálását, akkor ebben a tekintetben nyugodtan Ítéletet mondani és határozatot hozni nem tudok. Ezért a magam részéről kérem a mélyen t. Elnök urat, hogy miután ez a most hirtelen beterjesztett javaslat nem nyújtott kellő alapot arra, hogy komolyan foglalkozzunk ezzel a kérdéssel, — méltóztassék felfüggeszteni a tanácskozás rendjét, hogy módunk legyen azokat a szövegeket, amelyeket most meglepetésképen beterjesztettek, átnézni és tárgyalásainkat a szünet után folytassuk. Elnök: A szakasz tárgyalását folytatni fogjuk, mert hiszen a módositásokat mindenki megérthette a felolvasásból. Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát befejezettnek nyilvánitom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! Élénken csodálkozom, hogy ennél a szakasznál ilyen széles terjedelmű vita indult meg. Végre is az a kérdés, hogy a meglévő szerződések és a meglévő szolgálati viszonyok meg fognak szűnni, igazán nem nóvum, mert hiszen tizenkét bizottsági ülésen keresztül tárgyaltuk annak idején az egyesitett bizottságban és a közvéleményben is a sajtó révén meglehetősen ismerős volt ez a gondolat, úgyhogy nem lehet állitani, hogy itt a tárgyalás végén valami egészen uj és hirtelen át nem tekinthető javaslattal léptünk a t. Ház elé. Különben is élénken csodálkozom azon a panaszon, amely épen egy szociáldemokrata t. képviselőtársunk részéről hangzott el. Én itt ülök és hallgatom most már nem tudom mennyi idő óta ezt a nagyon élénk vitát, amely a biztosítási intézetről szóló javaslatról szól. Megállapíthatom, hogy a parlament túlnyomó többségét alkotó pártok összességétől egyötöd rész annyi hirtelenében benyújtott javaslat sem adatott a Ház elé, mint épen a t. szociáldemokrata párt részéről. Egyetlen egyszer sem kifogásoltam, hogy velem előzőleg nem beszélték meg, nem kifogásoltam a hirtelenében a Ház elé adott javaslatokat, hanem áttekintvén azok el- vagy el nem fogadható mivoltát, aszerint mondottam róluk véleményt. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Ami a kérdés másik részét, az elszerencsétlenedett nyugdíjintézet, vagy intézetek sorsát illeti, kijelentettem már több alkalommal, hogy épen a régen szolgálatban álló orvosoknak, illetőleg azok özvegyeinek és árváinak
