Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés képviselőházának lezett alkalmazottaknak — legalább kétharmad része hozájárul a vállalati pénztár alakításához. Itt a »hozzájárul« szó előtt beszurandónak tartom azt, hogy »titkos szavazás utján«, azaz, hogy titkos szavazás utján járul hozzá a vállalati pénztár alakításához. (Farkas István: Nagyon helyes!) Igaz, hogy a következő bekezdésben bizonyos vonatkozásban megvan, hogy titkos szavazás utján meg kell hallgatni az alkalmazottakat. Félek és tartok azonban attól* hogy abban az estiben, ha itt ezt nem mondjuk ki (Zaj. — Propper Sándor: Nem olvassák végig a paragrafust!) s nem szögezzük le, ebből félreértések kikerülése és a szöveg precizitása érdekében tartom szükségesnek azt, hogy az 1. bekezdés 7. sorában »kétharmad része« szavak után pótlásképen iktattassák be, hogy »titkos szavazás utján«. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! Györki Imre t. képviselőtársam, előterjesztett módosításai hozzájárulnak ahhoz, hogy ennek a javaslatnak rendelkezései világosabbá és érthetőbbé legyenek. FJZ főleg azért szükséges, mert a vállalati pénztárakkal szemben jogos és indokolt elfogultsággal viselkedünk. Tudjuk, hogy a vállalati pénztáraknál sem az elbánás, sem a szolgálatmányok tekintetében nem kapja ugyanazt a biztositott, mint az Országos Munkásbiztositó Intézet egyéb intézeteinél. Tudjuk, hogy ezeknél a szolgáltatások minimuma egyúttal a maximumot is jelenti. Ezek és már az általános vitában elmondott egyéb érveink indokolják azt a bizalmatlanságot, amellyel a vállalati pénztárakkal szemben viseltetünk. (Farkas István: Egészen meg kellene őket szüntetni!) Leghelyesebb volna természetesen a vállalati pénztárak teljes megszüntetése, mivel azonban ezt elérni nem tudjuk, legalább korrektivumokat kívánunk ebben a tekintetben a törvényben biztositani. Hozzájárulva azokhoz a módosításokhoz, amelyeket Györki képviselőtársam előterjesztett, magam is előterjesztek egyet. A szakasz 2. bekezdésében az utolsó mondatban »a munkaadó közreműködésével« szavaknak törlését kérem azért, mivel a titkos szavazásnál meg kell adni a módját annak, hogy a munkások minden esetleges befolyástól mentesen tudjanak a maguk véleményének kifejezést adni. Elnök: Kivan még valaki szólani? Petrovics György jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Ez a szakasz, amely haladás az 1907:XIX. tcikk hasonló intézkedésével szemben — mert háromszázas létszámot állapit meg — mindénben igazolja a vállalati pénztárak típusával szemben tanúsított animozitást. A vállalati pénztárt tulaj donképen teljesen ki kellene irtani a szociális biztositásból és ha a törvényjavaslat maga elismeri ennek a típusnak hasznaveh eteti enségét azzal, hogy nagyobb létszámot állapit meg, elmehetett volna egy lépéssel tovább is és teljesen megszüntethette volna ezt a tipust. A vállalati pénztár sok okból alkalmatlan arra, hogy jól töltse be a szerepét. Egyrészt kis körre van szorítva, tehát nem tud magasabbrendű gyógytényezőket kiállítani — mert hiszen a kölcsönös biztosítás annál jobb, minél szélesebb körre terjed, minél több teherviselő, annál többet tud nyújtani — másrészt,.--ríeheziti a munkaalmákat, mert a vállalati pénztárral rendelkező üzemek, mintegy baktert állitanak a kapu elé és a vállalati szempontnak megfele?. ülése 1927 június 21-én, kedden. 505 lően igyekeznek lehetőleg egészséges munkaanyagot bevenni a vállalatba. Tudtommal a vállalati pénztárakba, illetőleg az üzemekbe, csak előzetes orvosi vizsgálat alapján vesznek fel tagokat, illetőleg munkásokat, ami mindenesetre olyasmi, ami a munkaszerzés lehetőségét megnehezíti, amit a mai nehéz gazdasági helyzetben lehetőleg ki kellene küszöbölni. A harmadik szempont az, hogy megteremti a szociális biztosításban a jobbágyságot, amennyiben az a munkás, aki üzemében egyben a szociális biztosítást is megkapja, mintegy oda van láncolva az üzemhez. A trickrendszernek egy fajtája ez, amely minden esetben egészségtelen, tehát különösen az a szociális biztosítás terén ugy, hogyha már nem tudunk elmenni odáig, hogy teljesen megszüntessük ezt a tipust, amely megszüntetendő, — amelyet az élet ki fog magából vetni előbb vagy utóbb — legalább addig kell elmennünk, mint Györki képviselőtársam gondolja, hogy tudniillik az ezres létszámmal nem rendelkező vállalati pénztárakat, ha nem is rögtön, ha nem is erőszakkal, de bizonyos határidőn belül meg kellene szüntetni és be kellene olvasztani a nagy kerületi pénztárakba. Ez nem volna káros a munkaadókra, hiszen nekik a termelés a fontos, nem pedig a szociális biztosítás és előnyére válnék a szociális biztositásnak, mert tágítaná a kört, amelyben a nagy többség részt vesz, a munkásságra nézve pedig feltétlenül előnnyel járna, úgyhogy főleg ez okból csatlakozom Györki képviselőtársam indítványához, amely a törvényjavaslat eredeti szövegével szemben, amely ezer létszámot ir ugyan elő az újonnan alakított vállalati pénztáraknak, de meghagyja a törpepénztárakat, amelyek semmiféle tekintetben nem képesek megfelelni hivatásuknak. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál, amely a múlttal szemben tényleg némi haladást jelent, azért szólalok fel, mert rá akarok világítani egy körülményre, amelyről azt hiszem, ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása alkalmával még nem igen volt szó. A vállalati pénztárakat mi azért sem igen kedveljük, mert a kerületi betegsegélyző pénztárak minden dolgozó munkást kötelesek felvenni kötelékükbe. A munkaadó aznap, amikor egy munkás munkába lép, köteles azt bejelenteni és a pénztár minden további nélkül tudomásul is veszi a bejelentést. A vállalati pénztáraknál nem ez a helyzet. A vállalati pénztáraknál, ha valaki munkába lép és orvosilag nemegészségesnek találtatik, akkor a vállalati pénztárnak nem lehet tagja. Én felhívom az igen t. népjóléti minister ur figyelmét, aki éppen abból a szempontból, hogy egyforma jogokat lehessen osztogatni a centralizációnak hive és a vállalati pénztárakat korlátozni akarja, — és megteszi ezt azáltal, hogy a taglétszámot magasabb számhoz fűzi — hogy ebben a tekintetben a törvényjavaslat abszolúte nem gondoskodik arról, hogy épugy, — amint ez megvan a kerületi pénztárakban — mindenki, aki dolgozik, tagja legyen az intézetnek. Ha az a munkás nem beteg, ha munkaképes és a vállalatban dolgozik, miért ne lehetne a pénztárnak tagja? Azért, mert az orvosi vizsgálat azt eredményezte, hogy nem egészséges? Mert hogy nem munkaképes, azt nem állapítja meg, hiszen dolgozik ott. Ellenben, ha mégis megbetegszik, ami minden emberrel megtörténhetik, ebben az esetben segélyben nem részesül. Ez szerintem nagy igazságtalanság, eltekintve 72*