Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

Az országgyűlés képviselőházának összeműködésük tnem lesz olyan, amilyennek lennie kellene. Épen ezért csatlakozom ama indítványhoz, amely ezt a megoldási módot megváltoztatni kívánja. Arról is hallottunk a tegnapi nap folyamán, hogy az elnök mellé négy alelnököt is fognak kinevezni. Amig sem az elnöknek, sem az alelnököknek tiszteletdíj nem járt, addig csak két alelnök volt, most. hogy az alelnököknek tisztsége is díjazással fog járni, már négyet is ki fognak nevezni, pedig minden alkalommal azt halljuk a minister urak részéről, — különösen a pénzügyminister ur részéről — hogy takarékoskodni kell, mert szegények vagyunk, kis ország vagyunk és a takarékosságot minden körülmények között elsősorban kell figyelembe vennünk. Ennél a pontnál nem látom ezt a takarékosságot, hiszen ez a pont maga kimondja, hogy ezeket a tiszteletdíjakat az állam köteles majd viselni. Ebből folyik az a fefogásom, hogy ezeket a tiszteletdíjakat meer kell szüntetni, mert ezekre semmiféle szükség nincsen. Mit jelent továbbá az a rendelkezés, hogy az elnök előterjesztéssel élhet? A laikus nem ,-s tudja rögtön felfogni, hogy ez mit jelent. Ez az előterjesztés semmi egyéb, mint az elnöknek vétójoggal való felruházása; azt jelenti, hogy olyan esetben is, ha az intézet paritásos alapon összeállított igazgatósága egyhangúi határozatot is hoz, de az elnök ur ugy véli, hogy a határozat helytelen, akkor is vétójoggal, előterjesztéssel élhet ez ellen. Igaz, hogy a következő mondatban foglalt rendelkezés arra kötelezi az elnököt, hogy három napon belül kell ezzel az előterjesztéssel élnie, továbbá igaz, hogy ia, ministemek negyven napon belül kell választ adnia, azonban a negyven nap nagyon hosszú idő, hiszen a határozat, amelyet a munkások és munkáltatók egyhangúlag vagy szótöbbséggel hoznak, lehet olyan sürgős, hogyha nem azonnal haitatik végre, az intézet nagy károkat szenved. Képzeljük el. hogy milyen hosszú idő ez a 40 nap, mig eldől, hogy a minister ur válaszol-e vasry sem? Ha nem válaszol, Végre lehet hajtani a határozatot, f mennyiben azonban válaszol, előbb a minister és az intézet között iratváltások lesznek, mig véorre megértik eervmást és végrehajtható lesz a, határozat, ebből a késedelemből azonban semmi baszna az intézetnek nem lehet. Épen ezért a magam részéről önkormányzatot ilyen formában elképzelni nem tudok. Ez csak látszatönkormányzat lehet, csak kifelé akarják elhitetni a tagokkal, a tömegekel vagy pedig a külföld előtt kívánják mutatni, hogy Magyarországon szociális téren milyen haladást tudunk felmutatni a Betegsegélyző és Balesetbiztosítási Intézetekben. Ismétlem, ez lehet kifelé önkormányzat, de ha ismerjük a benti dolgokat, akkor bizony nem juthatunk más eredményre, mint arra, hogy ez minden lehet, csak önkormányzat nem. Épen ezért a magam részéről csatlakozom azokhoz a módositásokhoz, amelyeket Györki Imre képviselőtársam benyújtott. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elnök: Szólásra következik! Szabó Zoltán jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! A hosszú napok óta folyó tárgyaláson fájdalmasan nélkülöztük a polgári ellenzék részvételét. Igaz, hogy kimondottan munkás javaslatokat tárgyaltunk, de ez szerintünk nem jogosított fel senkit arra a bántó érdektelenségre, amelyet tapasztaltunk. (Barla-Szabó József: Maguk is csak hárman voltak itt ! Most négyen !) . 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. 491 A javaslat ellen folytatott komoly harcunkban derűsen kellett figyelnünk, hogy a magyar parlamentnek tiszteletreméltó tradícióival ellentétben a javaslat tárgyalása közben felmerült kormány- és ministeri meggondolásokat nem az előadó ur terjesztette be, akit csupán a javaslatnak sebbel-lobbal történt bekonferálásakor volt szerencsénk a helyén látni, hanem a kormányzópártnak vagy a minister ur saját külön pártjának egy-egy jól viselkedő tagja nyújtotta be ezeket a módosításokat, amelyeket elfogadásra ítéltek. Ezek a jó fiuk a minister úrtól egy-egy eukkerlit kaptak jutalmul. (Erdélyi Aladár: Ök legalább a ministertől kapják, mások meg a titkároktól! Ez oly mindegy! — Jánossy Gábor: Mind jó fiuk vagyunk!) Ezt a társasjátékot derűsen figyeltük és azért kell rámutatnom itt arra, hogy a polgári ellenzék nem vett részt ezekben a tárgyalásokban, mert tegnap egy benyújtott indítvány kapcsán olyan szikra pattant ki ebben a Házban, amely, ha a magyar ellenzék ébersége meg nem akadályozza, olyan pusztító tűzvésszé fajulhatott volna, (Zaj a .jobboldalon.) amely elporlasztotta volna a magyar közélet tisztesség.ét (Zaj jobb felől. — B, Podmaniczky Endre: Miért akadályozta volna meg az ellenzéki — Erdélyi Aladár: Legyen nyugodt, majd eloltottuk volna! — Rothenstein Mór: Már megint izgulnak! — Barla-Szabó József: Tisztességre nem kell tanítani még nőknek sem, például Gaal Gastont és más polgári ellenzéket! Tudják ők nagyon jól! — Bara.es Marcell: Az igaz! Azzal születni kell, hiába tanítják! — Felkiáltások a jobboldalon: Visszavonták! — BarlaSzabó József: Azt hiszik, hogyha nő beszél, az ember kénytelen hallgatni! — Rothenstein Mór: Aki haragszik, annak nincs igaza! —Zaj. — Barla-Szabó József: Miért nőnek adnak ki ilyen szerepet, miért nem vállalják maguk? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Rothenstein Mór: Egyenlő jogok vannak! — Barla-Szabó József: Akkor vállalják maguk! — Zaj. — Jánossy Gábor: Na, békesség legyen! — Derültség.) Kéthly Anna: Igen t. képviselő ur, engem titkos választáson választottak meg. Ugyanolyan jogon ülök itt, mint ön vagy akármelyik férfi képviselőtársam! (Viczián István: De csak lajstrommal! Alig hogy megválasztották! — Rothenstein Mór: No, és magát lajstrommal hol választanák meg, pláne ha a mozisok együtt lennének? — Szabó István, No, Móric ur, álljon ki lajstrom nélkül! — Zaj. — Derültség.) Ezt az indítványt ugyan viszavonták, azonban Györki Imre t. képviselőtársam indítványához ragaszkodnom kell a magam részéről, mert ez expressis verbis kimondani kivánja azt, hogy az elnök és az alelnökök tisztsége összeférhetetlen a képviselőséggel és a felsőházi tagsággal. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Felesleges!) Láng János képviselő ur eddigi felszólalásaiban legtöbbször az erkölcsöt védte, most pedig, mikor visszavonta indítványát, (Láng János: Megint erkölcsösen cselekedett!) látom, hogy a közéleti erkölcsöt legalább annyira becsüli, mint a rúzs és a rövid szoknyával veszélyeztetett erkölcsöt, amelynek védelmében felszólani szokott. (Zaj.) Helyes, hogy visszavonta indítványát, de ha nem mondjuk ki a törvényben az Összeférhetetlenséget, még mindig fennáll a veszedelem, még mindig fennáll az a lehetőség, hogy ezt a nobile officiumot, amely csak állítólagosán az, mert tiszteletdíjban, fizetésben részesült képviselőkkel vagy felsőházi tagokkal fogják betölteni. (Erdélyi