Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-72

492 Az országgyűlés képviselőházának Aladár: Akkor lemondanak !) Már pedig Gaal Gaston képviselőtársunk is, — aki nekünk nagy és engesztelhetetlen ellenfelünk, de viszont a közéleti tisztaságnak elvitázhatlanui legkimagaslóbb és leghozzáférhetetlenebb alakja — ez iskolapéldája az összeférhetetlenségnek. (Viczián István: Mi is ezt tartottuk mindnyájan!. — Jánossy Gábor: Az egész Ház! — Viczián István: Egész pártunk ezt tartotta, azért vonták vissza. — Jánossy Gábor: Nincs véleménykülönbség!) Azért kell ezt elmondani, mert tegnap este még nem voltunk egy véleményen. (Erdélyi Aladár: Tessék egyet megnevezni, aki más véleményen volt, akkor meghajlok! — (Helyeslés a jobboldalon, — B. Podmaniczky Endre: Nincs jól informálva! — Rothenstein Mór: Milyen nagy legények! — Erdélyi Aladár: Nem lehet mindenki olyan kicsike, mint Rothenstein! — Zaj. — Derültség.) Csak néhányan voltunk ennek az indítványnak elhangzásakor ebben a teremben, (Folytonos zaj.) de mindenkin végig futott a megdöbbenés hidege, mert tudtuk azt, hogy a magyar közvélemény az utóbbi időben meglehetősen eltompult az összeférhetetlenségkérdésében és ezt a tompultságot nem kevéssé segiti elő a sajtószabadság hiánya, az a körülj meny, hogy a sajtót felülről vagy oldalról jövő nyomással vagy terrorral rá lehet kényszeriteni arra, hogy egyetlen kötelességétől, attól, hogy csak az. igazságot irja meg, elálljon. De most láttuk, hogy ez az indítvány mégis felrázta az országot, (Viczián István: Ugyan kérem! Megcsinálták neki a beszédet, elmondja, ha visszavonták is a javaslatot! Muszáj elmondani, pedig tárgytalan!) igaza van, képviselő ur... mert ezzel az inditvánnyal, — illetőleg ha nem mondják ki itt az összeférhetetlenséget — törvénnyel, itt egy Giskra bürokráciának kiterebélyesedésével állhatunk szemben. Az igaz, — és azért kell kimondani az öszszeférhetlenséget — hogy az összeférhetlenségi bástya nagyon viharvert, de még elméletben áll és őrt áll. Ha ezen a bástyán rést akarnak és rést tudnak ütni, ezen a résen a szennynek, a panamáknak, a korrupciónak olyan áradata fog beözönleni, amely elönti a magyar közéletet, elpusztit minden épitő szándékot, minden feltámadási lehetőséget (Viczián István: Ez eső után köpönyeg!) és az áradás tetején tajtékőzni fog, amint Gaal Gaston képviselő r ur mondotta, a zsebredolgozás szemérmetlensége. Nem hiszem, hogy ezt valaki akarhatja. (Erdélyi Aladár: Nem bizony! Igaza van! Senki sem akarja! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Nem hiszem, hogy valaki sokaihatja azt a nyugatiságot, amellyel a baksisos országok szinvonala felett állunk; nem hiszem, hogy felparcellázni akarja valaki ezt a Magyarországot érdektársaságok vagy egyének között; nem hiszem, hogy valaki ki akarja törni az összeférhetlenségi törvényt: a magyar közéleinek ezt a tilalomfáját, hogy lesüllyessze közönséges madárijesztővé, amelytől csak a tájékozatlan verebek félnek, mások ellenben nem; (Erdélyi Aladár: A madarak inkább nem olyan félénkek! — Farkas Elemér: Kérem, már el van intézve ez a kérdés!) mert tudják, hogy az ellenzéki szellő, ellenzéki vihar hiába emelgeti a rongyos és üres kabátujjakat, mögötte nincs élet

% hogy ráüssön a lakmározókra. (Viczián István: Milyen peche van, hogy visszavonták az inditványt! — Zaj.) Ki kell mondani expressis verbis, hogy ezek az állások összeférhetlenek a képviselőséggel és a felsőházi tagsággal, (Erdélyi Aladár: Meg; 72. ülése 1927 június 21-én, kedden. van az összeférhetlenségi törvényben! — Malasits Géza: Miért nem tartják be?) mert máskülönben mindig lesz még valaki, vagy lesznek valakik, akiknek lesz bátorságuk inditványt előterjeszteni. (Viczián István: Már visszavonták!) Legyen azonban bátorság, őszinteség és nagystílű vakmerőség ezt az inditványt egy olyan módosítással, olyan javaslattal, olyan szöveggel előterjeszteni, hogy az a szöveg égesse bele a Corpus Jurisba azt a mené tekel-t, azt a klasszikussá vált két szót, hogy enrimhissez vous! Amig nem látom s nem tudom tisztán és világosan, félreismerhetetlenül és félremagyarázhatatlanul azt, hogy ennél a kérdésnél, ennél a pontnál nem mondják ki az összeférhetlenséget, addig mindig fennáll annak veszedelme, hogy itt kételyek, magyarázatok lesznek, hogy magyarázni fogják a törvényt. Arra kérem a népjóléti minister urat, hogy tisztán, világosan és félmagyarázhatatlanul jelentse azt ki, hogy semmiféle ilyen szándéka ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban nincs. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Pakots József! Pakots József: Elállók a szótól! Elnök: A házszabályok 207. §-a alapján Gaal Gaston képviselő ur kért szót. Gaal Gaston: Tisztelt Ház! Beadott indítványomat, amely az egész szakasz törlését indítványozta, miután nem ezt céloztam, csak a szakasz bizonyos részének törlését, •— de annak méregfoga is kihúzatott azáltal, hogy a másik inditványt visszavonták — a magam részéről visszavonom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Nincs senki feliratkozva. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur^ kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Ez a szakasz örvendetesen nagy érdeklődést keltett a t. Házban és épen azért méltóztassék megengedni, hogy az elhangzott felszólalások matériájára, alapgondolatára a magam részéről szintén, röviden bár, de nagyon határozottan nyilatkozzam. Az első kérdés, amely itt felvetődött, az volt, vájjon egyáltalán van-e szükség egy elnökre, illetve az elnökségre és azonkivül vájjon nem fából vaskarika-e az, hogy az elnök és alelnökök állása tiszteletbeli állásnak minősittetik, ellenben tiszteletdíjban részesülnek. Azt hiszem, semmiféle logikával nem lehet ellentmondónak kijelenteni a tervezett intézkedésnek azt a részét, hogy tiszteletbeli az állás ós tiszteletdíjban részesül az állás betöltője, mert hiszen erre számos példa van. De egyébként is, ha nem a praxisra akarok hivatkozni, elég annak felemlítése, hogy ennek a nagy intézetnek élén álló elnök, illetőleg az elnökség olyan óriási nagy szociálpolitikai munkakört fog betölteni, amelyet csak ugy félkézzel elvégezni valóban nem lehet. (Csilléry András: Oda egész ember kell!) Tehát egész ember kell, a kiválasztandó férfiaknak egész munkaerejét le kell kötni, hogy elvégezhessék a rájuk váró feladatokat. Nem tagadom, én az elnöknek és az elnökségben elhelyezendő személyeknek szociálpolitikai magatartásától, munkájától, hozzáértésétől, a bürokratizmustól való mentességétől, szeretetétől és ügybuzgalmától rendkívül sokat várok, úgyhogy nem habozom azt sem kijelenteni, hogy az elnökség munkája olyan fontos lesz az intézmény irányításában, mint az auto-