Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés hépviselöházánah 7. pítani — amint azt felolvastam — azt is, hogy I az elnök és az alelnöik tiszteletdíjban fog részesülni. Itt tehát újra állásokat kreálnak és politikai ténykedések jutalmazására fogják ezeket az állásokat felhasználni. Még addig sem megy el a t. népjóléti minister ur a törvényjavaslat megszövegezésében, hogy legalább gondoskodnék arról, hogy az összeférhetetlenségi törvény idevonatkozó rendelkezését bevegye és kimondatná, hogy azoknak állása pedig, akik igy tiszteletdíj mellett az országos pénztár elnökei vagy alelnökei lesznek, összeférhetetlen a képviselőséggel és a felsőházi tagsággal, (Gaal Gaston: Nem kell kimondani, mert az! Csak azt kellene kimondani, hogy nem összeférhetetlen!) Bocsánatot kérek, én teljes egészében magamévá tenném ezt a felfogást, ha nem olyan időket élnénk, aminőket élünk. Nem tudok elképzelni ebben az országban egyetlen, az államtól jövő olyan kinevezést sem, amelyre kimondanák ,hogy összeférhetetlen .(Gaal liaston : kbben igaza van!) Tudjuk, hogy a legkézenfekvőbb összeférhetetlenségi esetekben (.Gaal Gaston: Ott van a Dessewffy eseti — Zaj.), a Faksz-ügyben, a Dessewffy-féle ügyben, a margitszigeti esetben, ez utóbbiban épen ma mondották ki házhatározattal, hogy nincs összeférhetetlenség. (Gaal Gaston: Lemondott!) Ha lemondott, akkor nem szólok egy szót sem, tehát erre az esetre nem áll. Egyébként azonban itt van pl. az igazságügyi államtitkári állás, amelynek betöltője az lbusz nevű utazási és idegenforgalmi irodának egyik igazgatósági tagja és senkinek sem jut eszébe, hogy az összeférhetetlenséget ebben a Házban legalább vegye annyira komolyan, hogy ezt bejelentse. De ha ez meg is történik, mindannyiszor az a válasz, hogy nem állapítják meg az összeférhetetlenséget. Meg vagyok róla győződve Gaal Gaston t. képviselőtársam felfogásával szemben, hogy abban az esetben, ha nem mondjuk ki ebben a szakaszban, hogy ez az állás összeférhetetlen, akkor hiába van az összeférhetetlenségi törvény rendelkezése: egészen nyugodtan el fogja látni az Országos Munkásbiztositó Intézet leendő elnöke az elnöki tisztet, fel fogja venni az állami költségvetésben megállapított tiszteletdíjat s emellett nyugodt vagyok ,el fogja látni törvényhozói tisztét akár mint képviselő, akár mint felsőházi tag. Hogy ebben a tekintetben félreértés ne legyen, szükségesnek tartom ezt a kérdést törvényhozási úton szabályozni és a harmadik bekezdés után pótlás gyanánt javasolni, hogy (olvassa): »Az elnök és alelnök állása úfiry a képviselőházi, mint a felsőházi tagsággal öszszeférhetetlen«. A 113. §. negyedik bekezdéséhez a következő módosítást terjesztem elő (olvassa): »Javaslom a 113. §. negyedik bekezdésének törlését és helyette a következő uj szöveget: Az elnök és az alelnökök tisztsége tiszteletbeli és tiszteletdíjban sem részesülhetnek«. Az a megoldás, amely itt van, hogy a tiszteletdíjak fedezetéről állami költségvetésben kell gondoskodni, bizonyos mértékig megtévesztő, azért, mert az első pillanatban ugy tetszik, hogy az állam maga olyan gáláns, hogy ezeknek a tiszteletdíjaknak fedezetéről gondoskodik, a későbbiekben azonban látjuk, hogy nem az állam gondoskodik, hanem maga az intézet. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem! Ezt speciálisan az állam fedezi!) Erre semmiféle szükség nincsen és azért e tekintetben kérem az előbb beterjesztett módosításom elfogadását. * t ülése 1927 június 20-án, hétfőn, 483 Végül javaslom a 113. §. ötödik bekezdésének törlését és helyette a következő uj szöveget (olvassa): »Az elnök és az alelnök tisztsége a közgyűlés tartamára szól.« Az ötödik bekezdés ugyanis nem állapítja meg, hogy a kinevezendő elnök vagy alelnök kinevezése milyen időtartamra szól. E tekintetben arra az álláspontra helyezkedem, — és megint a korábban érvényben levő törvényes rendelkezés alapján, amelynek bevált intézkedéseit helyeseknek és okosaknak tartom — hogy javaslom, hogy az elnök és alelnökök tisztsége a közgyűlés tartamára szóljon, tehát ugyanarra az időre, amelyre az önkormányzat megválasztása szól. Végül javaslom a törvényjavaslat 113. <§>-a 7. és 8. bekezdésének törlését, amely vonatkozik az elnöknek arra a teljesen tarthatatlan jogára, amelyet vétójognak szoktunk nevezni, s amely lehetővé teszi, hogy az önkormányzati testületnek csúfolt testület által hozott minden határozatot az elnölk megfellebbezhet és a fellebbezés elintézéséig a határozat végrehajtásának felfüggesztése iránt intézkedhetik, amikor, mint a törvényjavaslat mondja, véleménye szerint az a törvénnyel vagy rendelettel vagy alapszabállyal vagy az önkormányzat valamely szabályzatával ellenkezik. Itt egészen labilis alapot ad a leendő igazgató-elnöknek vagy alelnöknek, amikor ki^ mondja, hogy: ha a »véleménye szerint« a törvénnyel ellenkezik. Ha nem mondaná ki, hogy »véleménye szerint«, hanem csak aizt mondaná ki, hogy a határozat végrehajtását felfüggesztheti abban az esetben, ha az a törvénnyel vagy rendelettel ellenkezik, akkor, talán ez valahogyan még akceptálható lenne, de amikor kiteszi, hogy »véleménye szerint«, ezzel egyenesen alátámasztja azt, hogy bármit gonlol, nem kell a törvény, mert ott van a megszorító intézkedés. De nem kell ezt sem figyelembe venni, egyszerűen aat mondja, hogy véleményem ez, és akkor be van fejezve minden további vita, a határozat végírehajtását fe/i függesztheti és az érdekeltek, atkiknek bőrére megy a játék, várhatnak addig, amig a minister intézkedése leérkezik. Végül a paragrafus utolsó bekezdéséhez javaslom kiegészitésképen a következő szavakat. (Olvassa): »Az Országos Munkásbiztositó Intézet elnöke, alelnöke, igazgatója és bizottsági tagjainak legalább a fele az Országos Munkásbiztosító Intézet székhelyén lakó egyének sorából választandó.« Ez a javaslat a régi törvényes intézkedés alapján áll. Célszerű intézkedés vot a múltban és megint olyan intézkedés, amely intagyön bevált, indokolt és sgfiiíkeéges volt azért, hogy adott esetben gyorsan össze lehessen hivni az országos pénztári igazgatókat és ne kelljen egy kisebb testület, amint erre ebben a törvényjavaslatban mód és lehetőség van, az elnökség hatáskörébe átutalni azokat a feladatokat, amelyek egyébként az országos pénztár igazgatósága hatáskörébe tartoiznak. Nem nagy testület ez az igazgatóság, amely a törvényjavaslatban kontemplálva van, 30 tagból állhat, ennek tehát egy könnyen mozgó, gyorsan cselekvő testületnek kell Jennie, s ha a tagok fele száma a budapesti pénztár területén választatik, hogy ezek tényleg összehívhatok legyenek, akkor ezeknek a gyors döntés joga meg van adva. Kérem a t. Házat, méltóztassék az általam előterjesztett javaslatokat, amelyek az eddigi gyakorlaton alapulnak és amelyek beváltak, elfogadni. Elnök: Szólásra következik?