Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-71
484 Az országgyűlés képviselőházának Urbanics Kálmán jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! A szakaszra vonatkozólag nekem is megvannak a magam külön aggodalmai, nem ugyan abban a terjedelemben és irányban, ahogyan azt Györki Imre t. képviselőtársam kifejtette, de amelyek bizonyos mértékig és bizonyos vonalon kétségtelenül mégis párhuzamosan haladnak az övéivel. Abban a tekintetben t. i., hogy ezt a szakaszt iß olyannak tekintem, amely tulajdonképen ebben az egész törvényjavaslatban abszolúte felesleges. Legalább is abban az alakjában és formájában, ahogyan ez a szakasz itt kontemplálja, részemről valami nagyon szerencsés kezdeménynek és megoldásnak nem tekinthetem. Nem tekinthetem pedig lázért, mert amikor itt hallunk gyönyörűséges 1 iszoeialisztikus) felfogású, méztől csöpögő' beszédeket^ Ikörök áldozatkészségére nézve, amely körök a t. felszólalók szerint a szegényebb néposztályoknak boldogulásáról ás betegségében való megsegítéséről gondoskodni tartoznak, akkor szinte önkéntelenül vetődik fel az emberben aiz a gondolat, hogy ebben az országban mégis csak akad egy olyan ember és mellette kettő vagy három másik olyan ember, aki ilyen tisztséget, mint ennek a pénztárnak elnöki és alelnöki tisztsége, minden egyéni javadalmazás nélkül ellátni hajlandó. Kétségbe volnék esve Magyarország uri közönségének uri gondolkozása felett, ha egy pillanatig is feltenném azt, hogy ilyen tisztséget elvállalni, ilyen vállalat élén állani és ezt a nagy országos gondozó munkát, amely a betegek és gondozottak millióit érdekli, arra való uri emberek nobile officiumként vállalni nem hajlandók. Ha most ebből a szempontból vizsgálom a kérdést, azt a fából való vaskarikát találom, amely ebben a szakaszban van, amely kimondja, hogy az elnök és alelnök tisztsége tiszteletbeli, de ugyanazon pillanatban hozzáteszi: de tiszteletdíjban részesülnek. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez nem fizetés!) Bocsásson meg a minister ur, ha én nem fizetésnek nevezem a pénzt, hanem tiszteletdíjnak, akkor az nem pénz? (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nem nyugdíjas!) Ez csak arra való, amit meg akartam jegyezni épen Györki t. képviselőtársam felszólalásával szemben, amikor azt mondotta, hogy ujabb bürokráciát teremtünk. Ez nem bürokrácia, csak felesleges fizetés. A bürokrácia — mondhatnám — megváltozhatatlanság. (Györki Imre: Ez is!) A minister bármikor megvonhatja és bármikor mást nevezhet ki, a bürokraták pedig örökkévalók, mint az Isten. (Derültség a Ház minden oldalán.) Ezt a mondást, t. képviselőtársaim, nem én találtam ki, hanem fiatalember koromban, amikor Pesten tartózkodtam és egy nagyon kedves, fiatal bürokratákból álló társasággal ebédeltem és vacsoráztam nap-nap után együtt, ennek a társaságnak egy nagyon eszes és illusztris tagja mondta. Már t. i. a mi fogalmaink szerint, az akkori fiatalos fogalmak szerint illusztris tagja társaságunknak, aki ministere ellen meglehetősen szabadszájjal tett abban a társaságban kritikát. Ekkor valamennyien azt mondtuk neki: Nem félsz, hogy segédfogalmazó létedre kipöndörítenek onnan 1 Erre azt felelte nekünk az illető: a ministert elfújja az első tavaszi szellő, de én örök vagyok, mint az Isten! (Derültség.) Van is ebben valami. Egy állami hivatalnokot csak fegyelmi utón lehet elmozdítani, aki pedig a fegyelmi rendszabályokat ismeri, az nagyon jól tudja, hogyha csak nem apa71. ülése 1927 június 20-án, hét [Ön. gyilkos az illető, jóformán nem lehet állásából elmozdítani. Én a javaslatnak ezt a részét feltétlenül helytelennek és bizonyos etikai szempontokból is tarthatatlannak itelem, mert ez azután megint belevág az én megjegyzésembe, hogy a javaslatnak a tulaj donképeni célon kivüi egyéb céljai is vannak. Célja pedig az, hogy itt teremtessék egy elnöki állás, alapos tiszteletdíjjal az állampénztár terhére, teremtessék, amint olvassuk 3—4, vagy pláne már ötről is olvastam, alelnöki állás. Hiszen a minister tetszésére van bizva, hogy hány alelnököt tart szükségesnek a javaslat szerint, ahogyan pedig én az ilyen tiszteletdíjas tiszteletbeli állások természetét ismerem, olyan nagy támadásnak lesz a mélyen t. minister ur kitéve, hogy meg vagyok győződve róla, hogy már politikai okokból is feltétlenül szükségesnek fog tartani legalább három alelnöki, de lehet, hogy öt alelnöki állást. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Négyet igen!) Itt vagyunk, mélyen t. minister ur, négy alelnök az államháztartás kontójára, a szegény Magyarország, a koldus és lerongyolódott Magyarország állampénztárának terhére! Akinek ez az állapot tetszik, az szavazza meg, én a magam részéről nem vagyok abban a helyzetben, hogy ilyen kiadásokat megszavazhassak. Ezt csak azért mondom, hogy a magam lelkiismeretét ebben a kérdésben megnyugtassam és az ország szine előtt tegyek tanúságot arról, hogy semmiféle mellékcélokra való tekintettel nem vagyok hajlandó ilyen pénzbeli egyéni ambiciókat szavazatommal támogatni. T. minister úr és t. Ház, az a felfogás és aggodalom, amelynek itt Györki képviselő úr ebben a tekintetben hangot adott, hogy mondjuk ki azt, hogy ez az állás a képviselőséggel összeférhetelen, azt hiszem, a t. képviselő urak részérdi teljesen felesleges. Ezen szakasz alapján és ezen törvény alapján országgyűlési képviselőt kinevezni csak abban az esetben lehet, hogyha expressis verbis kimondjuk, hogy nem összeférhetetlen ez az állás. Mert, aki az összeférhetetlenségi törvényt ismeri, az rögtön látja, iskolapéldája volna az összeférhetetlenségnek, ha egy ilyen, az állam kinevezésétől függő, az állam által megállapított, sőt az államkasszából fizetendő tiszteletdíjban részesülő és a kormány által bármikor visszahívható állást képviselővel próbálna a kormány betölteni. (Ugrón Gábor: Ugy van!) ismétlem, ez az összeférhetetlenségi eseteknek olyan iskolapéldája lenne, amelyet nézetem szerint semmiféle ilyen külön .intézkedéssel ebben a paragrafusban nemcsak hogy nem kell meggyöngiteni, de nem is szabad. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ügy van!) Ugy látom, hogy nagyban és egészben megtettem azokat a megjegyzéseket, amelyeket e szakasznál szükségesnek tartottam. Ezzel én salvavi animam m earn. A magam részéről újból is kijelenteni, hogy a fából való vaskarikát sem szeretem, tehát ebből a szempontból sem volnék abban a helyzetben, hogy ezt a javaslatot megszavazhassam, másrészt pedig szerintem egy szegény, nyomorult ország ilyen ujabb, szükségtelen megterheltetésével szemben — és ezt újólag is hangoztatom — annyi erkölcsi kötelességérzetnek mégis csak élnie kell ebben az országban öt embernek a lelkében, hogy ilyen megtisztelő megbízatást külön tiszteletdíj nélkül is elfogadjon. Mindezekkel szemben én a magam részéről e szakasz megszavazásának ódiumában részt venni nem kívánok. Az egész szakasz törlését indítványozom. Elnök: Szólásra következik?
