Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

é74 Az országgyűlés képviselőházának T. Ház! Nem akarok inditványt beterjeszteni,, hiszen nagyon nehéz is volna azokat a gondolatokat, amelyeket elmondottam, itt hirtelen inditvány formájába foglalni, de nagyon kérena a mélyen t. minister urat, hogyha a maga részéről is helyesnek találja azokat a gondolatokat, amelyeket kifejtettem, talán méltóztatnék valahogy gondolkodni afelől, hogy ezt a kasztrendszerbe való szétosztását a két különböző választási kategóriának, ne vigyük bele a törvényjavaslatba. Elnök: Kivan még valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! A két érdekeltség kebelén belül a csoportokra való tagozódásnak megvan a maga oka. Ha t. i. meg méltóztatnak nézni a munkaadók csoportját, mint amely a fele választási, illetőleg autonómjoggal rendelkezik, akkor méltóztatik látni, hogy az érdekellentétek vagy — mondjuk — érdekcsoportok szerint vannak külön-külön felosztva négy csoportra a munkaadók. Ha mármost az alkalmazottakat nézzük, a legtermészetesebb felosztás tényleg az volna, ha azt mondanók: munkások és tisztviselők. Ezt koncedíálom. Az 1907 : XIX te. óta azonban, ezelőtt . nyolc vagy kilenc esztendővel vonattak be, a háztartási alkalmazottak a biztositás keretébe, mint külön önálló csoport. (Gaal Gaston: 1919-ben!) Éjn azt mondottam, hogy az 1907. évi XIX. te. óta nyolc vagy kilenc esztendővel ezelőtt vonattak be a háztartási alkalmazottak a biztositás keretébe. Ez megfelel a valóságnak. (Gaal Gaston: A Friedrich-féle rendelettel! — Csilléry András: Törvény alapján! — Gaal Gaston: Nem törvény alapján! Semmi törvény! Egy rendelet! Jogforrás alapján! — Derültség. — Györki Imre: Sőt továbbmegyek! Egy szovjetrendelet alapján!) EB a törvény azt a rendelettel történt intézkedést' most törvényerőre kivánja emelni, vagyis kodifikálja az akkor történt intézkedést. A gyakorlati életben azonban tényleg megvan ez az uj biztositási ág. Bennünket a munkások, vagy — mondjuk — a biztosítottak nagy kategóriájában a csoportokra való felosztásnál egyedül az vezetett, hogy ime itt már nyolc-kilenc év óta megvan mint egy teljesen különálló munkásbiztositási ágazat a háztartási alkalmazottak biztositása: méltányos tehát, hogy ezek mint külön csoport vegyenek részt a saját kategóriájukon belül a választásban. Az természetesen megtörténhetik azután, hogy ez az intézkedés valamilyen kiinduló pontja a szervezkedésnek. Az a szervezkedés azonban nem okvetlenül szociáldemokrata szervezkedés. Nekem elég módom van érintkezni más irányú szervezkedés vezetőségével és tudomásom van arról, hogy meglehetős előrehaladott stádiumban van a másirányu szervezkedés is, (Ugy van! balfelől.) amelynek nemzeti szempontból, azt hiszem, nem nagy akadálya... (Gaal Gaston: Szocialista vagy keresztényszoci: azt hiszem, nem sok különbség! — Élénk ellenmondások és zaj balfelől. — Urbanics Kálmán: Ég és föld!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Gaal Gaston közbeszól.) Gaal Gaston képviselő urat kérem, ne méltóztassék közbeszólni! (Gaal Gaston közbeszól.) Gaal Gaston képviselő urat még egyszer figyelmeztetem! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Annyi különbség van keresztényszocialista és szociáldemokrata között, hogy én keresztényszocialista de facto vagyok, de szo71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. ciáldemokrata nem tudnék lenni. (Farkas István: Na, na! Kétséges! — Györki Imre: Még lehet! — Kabók Lajos: Nyugtával a napot!) Ennyi különbség mindenestre van. Kérem a szakasznak a bizottsági szövegezésben való elfogadását. Elnök: A 99. § meg nem tárnadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 100. % Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni! Szabó Zoltán jegyző: (Olvassa a 100. §-t.) Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A 100. § egyik rendelkezése intézkedik arról az úgynevezett ideális paritásról, amelyet már annyiszor vitattunk ebben a Házban részben az általános tárgyalások során, de amelyről már annyi szó volt a magyar szociális biztosítással kapcsolatos irodalomban is 1907-től kezdődőleg egészen napjainkig. Amikor az 1907 :XIX. törvénycikket megalkották, jó néhány hónappal azután már megkezdődött az ide vonatkozó harc, már akkor felmerült az irodalomban egyesek részéről az a gondolati, hogy az önkormányzat, abban az elgondolásban, ahogyan azt az 1907-es törvény rendezte, nem felel meg a modern követelményeknek, hanem az ideális paritást kellene behozni, amely a gyakorlati életben azt jelenti, hogy az egyes képviselőtestületi gyűlés elé, az igazgatóság vagy a közgyűlés elé kerülő ügyben a szavazásnál csak annyi munkás vehessen részt, mint amennyi munkaadó ott jelen van. Akkor is, amikor ezzel legelőször szembeszálltunk, de azóta is rámutattunk állandóan arra, hogy a törvényjavaslatnak ez az intézkedése vagy azoknak az elgondolása, akik propagandát csináltak ennek a felfogásnak, menynyire elhibázott mennyire korszerűtlen, menynyire antiszociális. Rámutattunk arra, hogy a törvényjavaslatnak az az intézkedése, amely az ideális paritást kivánja megvalósitani, tulajdonképen jogot ad a lustaságra, jogot ad a nemtörődömségre, jogot ad arra, hogy egyesek, akiket beválasztottak ennek az intézménynek az igazgatóságába vagy a közgyűlésébe, mit sem törődve azzal a feladattal, amelynek teljesítése reájuk van bizva és amellyel törődniök kellene, nem fognak megjelenni ott az igazgatósági ülésen es a közgyűlésen és igy sem a munkaadók képviseletében nem fognak becsületesen és őszintén eljárni, sem pedig a munkások ott lévő képviselői nem teljesíthetik kötelességüket. Rámutattunk arra, hogy 36 évi tapasztalat áll a magyar munkásbiztositás rendelkezésére és a 36 év alatt semmi olyan komoly és lényeges indokot nem tudtak felhozni, amely szerint szükséges volna ennek a javaslatnak ilyen módon való megszövegezése. Harminchat esztendő alatt nem volt semmiféle olyan kérdés — legalább lényeges kérdés — a munkásbiztositás önkormányzatában, amely kiváltaná azt, hogy ezt a kérdést ilyen módon rendezzék, mert lényegesebb eltérés a munkaadói és munkásérdökeltség közötti, ezen a hosszú időn keresztül egyáltalában nem volt. Amint az általános vitánál történt felszólalásomban rámutattam, a legtöbb kérdésben, mégpedig ugy a járulék fizetésének, mint a segély szolgáltatásnak kérdésében, a járulék felemelésének kérdésében, a tisztviselői választások kérdésében, általában a legégetőbb kérdésekben mindenkor megtalálta a munkaadói és a munkásérdekeltség azt a bizonyos hangot, amelyet meg kell ütni ilyen kérdésekben és rámutattam arra, hogyha gaz-