Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés képviselőházának dasági téren volt és van is ellentét munkás és munkaadó között, a munkásbiztositás területe mindig az a semleges terület volt, ahol kivül hagyták a gazdasági élet egyéb vonatkozásait, ahol megszüntették az egymás ellen irányuló és egymás ellen inditott gazdasági harcot. Itt a béke jegyében csinálták a szociális politikát, a béke negyében és az együttműködés alapián fejlesztették azt az intézményt oly naggyá, mint amilyen nagynak a háború találta azt a szociális intézményt, amely büszkesége volt a magyar szociális törvényhozásnak, amelynek lemintázására idenártak külföldről is, mert ha figyelemmel kísérjük a külföldi hasonló törvényalkotásokat; mindenütt ' megtialáljuk annak nyomát, hogy példaképen és alapul az 1907-es magyar törvényt vették. Hiszen 'csak hivatkozom a legújabb törvényalkotásra, a cseh törvényre; ha megnézzük ennek a konstrukcióját, legíaiább a

1 betegbiztosítási szempontjából azt találink. hogy annak jórésze át van véve az 1907: XIX. tcikkből. Hangsúlyozva mondom tehát, hogy ez az ideális paritás, amely a törvényjavaslat 100. §-ában le van fektetve, a gyakorlati életben nemhogy jelentős eredményt nem fog jelenteni, hanem azt fo^ja jelenteni és azt fogja eredményezni, hogyha .áztok, azí önkormányzatba beküldött szervek és emberek, akik a munkaadói érdekeltség sorából, akár a munkáséTvIek^+ség sorából kerülnek ki, látni fogják, hogy ők megjelennek ugyan ennek az intézménynek ülésein, ellenben akkor, amikor határozathozatalról van szó, sorshúzás utján egyeseket egyszerűen kidobnak abból a testületből és egyeseknek azt fogják mondani, hogy itt semmi keresnivalód nincs, azért, mert a munkaadók sorából összesen ketten Vagy hárman jelenteik meg ezen a gyűlésen és csR^Vyan ennyien vehetnek részt a. munkások sorából is: _ ez természetszerűleg elkedvetleníti az ott megjelentet, azt a gondolatot fogja benne ébreszteni hogvha ez igy van, akikor én a jövőben nem fogok elmenni erre az ülésre, mert nem teszem ki magamat annak az eshetőségnek, bn<ry miután érveimet meghallgatták, miután előadtam a mondókámat. amikor voksomat le kellene adn^m, ezt egyáltalán flerv^leiTnibe nem veszik. Méltóztassék elképzelni, hogy ez gyakorlati szempontból hova fog vezetni. Vannak minden testületben néhányan, akik szóvivők szoktak lenni. Ugyanígy fog ez kialakulni a mnnkásbiztositó önkormányzatában 5«. Lesznek olyanok a munkaadók sorából, akik vagy hivatottságot fognak érezni magukban az ügvek iránt, érdeklődést fognak tanúsítani és fel , fognak szólalni az odakerülő ügyekben, vagy pedig más ambíció fütH őket és más készteti őket felszólalásra. Ugyanez a helyzet a munkások sorában is. Látni fogjuk azután a következő eredményt: amikor a szavazatokat le kell adni és el kell dönteni bizonyos kérdést, akkor egyszerűen megtörténhetik, hogy sorshúzás utján azokat az embereket, akik nagy ügy buzgalmat tanúsítanak a kérdés iránt, akik gyakorlati szempontból és tudományos értelemben foglalkoztak a kérdéssel, egyszerűen ki fogják rekeszteni és olyanok fognak dönteni s határozni bizonyos kérdésekben, akik talán nem is értenek a fenforgó kérdésekhez, azokkal nem is foglalkoztak, az azokkal való törődést nem is igen ambicionálják. Méltóztassék elképzelni magát a képviselőházat, vagy a képviselőház bizottságainak működését abban az esetben, hogyha egy-egy szaktörvény javaslat a képviselőház egyik bi71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 475 zottsága elé vagy maga elé a képviselőház elé kerül. Minden szaknak megvan itt a hivatott képviselője, aki tudományosan szakképzett, aki azzal a kérdéssel igazán foglalkozhatik. Most elkövetkezik a szavazás ideje és akkor megtörténhetik, hogy épen azok, akik bizonyos kérdésekkel foglalkoztak, például adókérdésekkel, pénzügyi kérdésekkel, más vonatkozásban közigazgatási kérdésekkel, a szavazásnál kirekesztetnek, — sorshúzástól van ez függővé téve — kirekesztetnek pont azok, akik ezekkel a kérdésekkel irodalmilag, tudományosan, szakszerüleg foglalkoztak, akik ambicionálják a felmerült kérdésekkel való foglalkozást és olyanok fognak dönteni, akiknek igazán csak a helyzeti energiájuk adja meg a lehetőséget arra, hogy ott vannak és a szavazatukat valamely kérdésben leadhatják. Ilyen lehetetlen önkormányzatot, ilyen lehetetlen ideális paritást, én elképzelni egyáltalán nem tudok. Aki a gyakorlati életet csak kismértékben^ is ismeri és aki résztvett valaha egy ilyen intézmény vezetésében vagy résztvett egy ilyen közületben, amely ilyen módon van hivatva határozni, az belátja, hogy ott életképes önkormányzatról, életképes intézkedésről beszélni egyáltalán nem lehet. Ez oda fog vezetni, mint ahogyan már az. általános vitánál történt felszólalásomban rámutattam, hogy minden kérdésben mereven szembe fogja állítani az érdek eltségeket, mereven kitart a munkaadói érdkeltség az egyik oldalon a maga álláspontja mellett, ugyancsak mereven kitart a munkásérdekeltség is a másik oldalon a maga álláspontja mellett, döntést egyáltalában nem tudnak hozni, mert szótöbbségi döntésről szó sem lehet és oda lyukadunk ki, hogy a gyakorlati életben minden kérdést maga az elnök fog eldönteni. Márpedig ha az lesz a helyzet, hogy az elnök fog eldönteni minden kérdést és ha tudomásul vesszük azt is, hogy, amint a későbbiekből látni fogjuk, az igazgatóságnak nincs jogosultsága arra, hogy a tisztviselőket maga válassza meg, hanem ezeket is felülről a népjóléti minister vagy az ideiglenes államfő nevezi ki, illetve oktrojálja az intézmény élére, (Mozgás a jobboldalon.) ebből tisztán kitetszik, hogy teljesen bürokratikus intézménnyé sülylyesztik le ezt az egyébként életképes intézményt. Minden kérdésben az elnök fog dönteni, már pedig, h ti íl népjóléti minister urnák ez a szándéka, ezt nagyon könnyen meg lehetne oldani; akkor nem kellene itt örkormányzatosdit játszani, akkor tessék egyszerűen a munkásbiztositás területére is bevezetni a diktatúrát, (Zaj a jobboldalon.) amint bevezette ezt a mínisterelnök ur az egész magyar közigazgatásba, a magyar törvényhozásba. (B. Podmaniczky Endre: Hol van itt diktatúra?) Podmaniczky képviselő urat is kinevezték ide (B. Podmaniczky Endre: Kikérem magamnak! — Kabók Lajos: Hiába kéri ki magának!! Elnök^ Csendet kérek, képviselő urak! Györki Imre: Végtelenül sajnálom legalább én a választások idején ezt tapasztaltam. (B. Podmaniczky Endre: Maga ezt nem tapasztalhatta velem kapcsolatban, magát nevezték ki!) Csak szeretett volna a minister ur nem kinevezni, hanem kinyomni! (Zaj. — Elnök csenget.) . Ebből az elgondolásból kifolyólag javaslom, hogy a 100. § 10. pontija után következő bekezdés helyett a következő szöveg vétessék fel (olvassa): »Ha a határozat a betegségi biztosítási járulékok kulcsát (20. §.) vagy a betegségi segélyeket (30. és 31. §,) módosítja, a határozat