Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés képviselőházának a módosítás, mint a 98. §-hoz tartozó módosítás szerepel- Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József munkaügyi és népjóléti minister: T. Képviselőház! A képviselőház egyesitett bizottságának tárgyalása alkalmával szó volt az önkormányzatról abban az értelemben hogy vájjon ráillik-e az önkormányzat fogalma arra a szervezetre, amelyet itt tervezünk. Akkor én azt

1 mondottam a t. szociáldemokrata képviselő uraknak, hogy nem vagyok hajlandó arról vitázni, vájjon az önkormányzatnak ilyen, vagy olyan fogalma-e az, amely az »önkormányzat« szó tartalmának tényleg megfelel. Nézetem szerint a munkásbiztositónak megreformált alkotmánya megfelel az önkormányzat fogalmának. Arról lehet vitázni, vájjon megfelel-e a jelenlegi szervezetben megadott! önkormányzat annak az önkormányzati fogalomnak, amelyet a t. szociáldemokrata képviselő urak önmagáknak megkonstruálnak, (Györki Imre; A tudományosan kialakult felfogásnak!) sőt arról nem is kell vitázni, mert koncedálom, hogy annak nem felel. meg. Hogy azonban az önkormányzat fogalmának megfelel-e, arról megint nem lehet vitázni, mert hiszen az önkormányzatnak egészen különböző fajtái lehetnek. Kérem tehát, hogy a 98. §-hoz, illetőleg a X. fejezet címéhez beadott módosító indítványt elvetni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a X. fejezet címét a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Györki Imre képviselő ur indítványával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a címet a bizottság szövegezésében fogadta el. A 98. §-t mint meg nem t'ámadottat elfogadottnak jelentem ki. Következik a Ü9. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni! Szabó Zoltán jegyző: (Olvassa a 99. §-t.) Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál olyan aggodalom késztet a felszólalásra, amely aggodalomnak hogy hangot adok, valószinüleg nem~ nagyon fog tetszeni szocialista képviselőtársaimnak. Tekintet nélkül azonban erre a körülményre, kénytelen vagyok annak az aggodalmamnak kifejezést adni, hogy a közgyűlés összeálitásának, illetőleg megválasztásának módja olyan nem kivánatos eseményeket, alakulásokat vonhat maga után^ amelyeket, azt hiszem, a mélyen t. minister urnák sincs szándékában ezzel a törvényjavaslattal életbeléptetni. Azt mondja ugyanis a 99. §, hogy a közgyűlés tagjait és póttagjait fele-fele arányban egyfelől a munkáltatók, másfelől a biztositandók fogják megválasztani. Ezen a két kategórián belül a javaslat a munkáltatókat négy csoportra osztja: t. i. gyári, kézműipari, kereskedelmi és háztartási munkaadókra. Hogy milyen arányban fognak ezek részt venni a saját oldalúikon a szavazásban, azt egy későbbi szakasz szerint a népjóléti minister ur rendelettel fogja megállapitani. Most már a munkáltatók csoportja ebben a négy külön kategóriában fogja az ő delegáltjait a közgyűlésben megválasztani, A delegáltak másik felét megválasztják a munkások, vagyis a biztositandók. Ezeket azonban a javaslat már csak három kategóriába osztályozza, t. i. munkásokra, tisztviselőkre és háztartási alkalmazottakra, úgyhogy a munkaadók négy csoportjával szemben a munkások oldalán tulajdonképen már csak három kate71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 473 gória van. Ebben is bizonyos rendszertelenséget látok, mert nagyon nehéz lesz az előbbi négy kategória szerint háromba csoportosítva a munkások oldalát, a szavazást megejteni. De amiért tulaj donképen felszólalok, ez a háztartási alkalmazottaik csoportjának kérdése. Én egyáltalában nem tartom kívánatosnak azt, hogy ebben az országban foglalkozási körök szerint különbséget tegyünk az emberek között. Megengedem, hogy üdvös és helyes a paritás elvénél fogva, [hogy egyfelől a munkaadók, másfelől a biztositandók küldjék ki a maguk delegáltjait egy autonóm testületbe; ez természetes és magától értetődik. De aat már nem tartom helyesnek, hogy a munkaadókat a javaslat csoportokba osztja, kvázi kasztokat csinál, még kevésbé tartom helyesnek ugyanezt! a csoportosítást a munkások részéről s különösen szerencsétlennek tartom a cselédeknek kvázi egy egészen külön kategóriát csinálni, mert a nélkül, hogy a javaslat ezt az intenciót szolgálni kívánná, ez tulaj donképen arra vezet, ami a szocialistáknak egyik főcélja, hogy minden foglalkozási kört szakszervezetbe tömöritsenek. Itt a törvény által mutatjuk meg az útját annak, hogy a háztartási alkalmazottak szakszervezete szinte magától, szinte ennek a törvénynek erejénél fogva egy választási aktus kapcsán, vagy egy választási aktus szolgálatában megalkottassanak. Miután én ezt a polgári társadalom szempontjából nem tartom szerencsésnek és helyesnek, végtelenül sajnálom, de a szakasznak ezt a rendelkezését elfogadni nem tudom. (Györki Imre: Mi a háztartási alkalmazottakat is megszervezzük!) Én nem a jogokat kívánom elvenni — nem tudom, megértett-e jól a képviselő ur — én azt kívánom, hogy a munkaadók is egy csoportban szavazzanak, a munkások is egy csoportban szavazzanak, tekintet nélkül arra, hogy gyári munkások-e vagy kereskedelmi alkalmazottak. Itt jogokról van szó. A jogok gyakorlásánál szükségtelen ez ta skatulyázás. (Frühwirth Mátyás előadó: Maga az ipari munkásság majorizálná a munkaadókat!) Bizzuk ezt őrájuk. Hiszen módja van a képviselő urnák nézetét kifejteni. Én az én aggodalmamnak kívánok kifejezést adni. Én abban kevesebb bajt találok, ha az ipari munkásság fog majorizálni és beküldi a maga exponenseit a közgyűlésbe, mintha egy olyan osztályt, amely eddig nem volt szakszervezetbe tömörítve, ennek a törvénynek az erejével és ennek a törvénynek hatályából kifolyólag magunk kényszeritünk bele szakszervezetbe. (Györki Imre: Ez a célja. Azért csinálta a minister ur! — Derültség.) Nem nagyon hiszem, hogy a minister ur ezért csinálta volna. Megértem, hogy igy nagyon tetszenék a képviselő urnák. Ha ott ülnék azokon a padokon, én is szeretném az ilyen fejlődést, ha egyáltalában az én lelkemmel megegyeztethető volna a kasztszempontból való tömörülés, az az osztályszempont, amely a mélyen t. képviselő urakat minden vonatkozásban vezeti. (Farkas István: Nagyon élénken tetszik képviselni minden kérdésben az osztályszempontot! — Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Igen, a mezőgazdák osztályát. Abban aztán a legnagyobbtól a legkisebbig, a t. képviselő urak pedig a saját osztályuknak csak egy igen kis kategóriáját képviselik a jogok szempontjából; a kötelességeket szívesen megosztják az országgal, a jogokat azonban csak önmaguknak kívánják. (Derültség a jobboldalon és a középen. — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Tévedés! Titkos szavazást akarunk a falu részére is, az ön alkalmazottai részére is!) 68*