Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés képviselőházának Ï tár 45 és 50 év között alakult ki, de 50 éven túl semmi körülmények között sem vesznek fel munkásokat, lévén szerintük 50 éven felül a munkások olyan erőben, amely kellő módon ki nem használható. A vállalati pénztár a legjobb eszköz arra, hogy ők ennél a korhatárnál élhessenek elgondolásukkal és betegnek minősítsék a munkást. Köztudomású, hogy a tüdővész milyen erősen pusztit és egy tüdőosuoshurutos munkásról, aki egyébként dolgozni tud ha 50 éves korán túl van, megállapítják, hogy beteg, holott valójában nem is az az igazi ok, hanem az, hogy az általuk megkívánt életkort már túlhaladta. Hibáztatom kell azt is, hogy ennél a bányatárspénztári betegsegélyző pénztárnál, habár egyik-másik helyen megvan a vezetésben a paritásos rendszer, végeredményben az elnök, a bányatársulat vezérigazgatója s igy teljesen az történik ezekben a pénztárakban, amit ott a bányatársulat a maga szempontjaiból jónak gondol. Itt ugyanazokra kell hivatkoznom, amiket Györki képviselőtársam előbb fejtegetett, amidőn nagyon helyesen azt mondotta, hogy amikor a törvényalkotás történik, ebben a törvényalkotásban épen az alappillér az, amely a legrozogább és amely legkevésbbé alkalmas arra, hogy a reá építendő alkotmányt elbirja. Tényleg, a bányatársláda központosítva van a közelmúltban, még a nemzetgyűlés által elfogadott kerettörvénnyel. Habár ez végrehajtva nincs, mégis azt hiszem, szabad remélnem, hogy mielőbb végre lesz hajtva és ennek alapján a bányászok nyugdíjellátása az országos pénztár révén történik, balesetbiztosítása ugyancsak országosan, míg ellenben a betegségbiztosítása ilyen módon történik. Épen ezért ez, jogosan kifogásolható és én csatlakozom teljes egészében a Györki Imre képviselőtársam által benyújtott módosításhoz. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva senki sincsen! Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kivan, a vitát megszakítom. Vass József népjóléti és munkaügyi minis, ter: T. Ház! Arra a kérdésre, miért kivánunk a 93. § értelmében külön biztosító intézetet fentartani s miért nem olvasztjuk be valamennyit az országos pénztárba, mondjuk a főintézetbe, azt válaszolom, amint a bizottságban is voltam bátor említeni, hogy bizonyos fejlődésbeli eredményeket veszünk itt figyelembe, azokat a szempontokat, amelyeket annakidején a kormányzat ezeknek engedélyezésénél honorált és figyelembe vett. Végre mindegyiknek megvan a maga létjogosultsága és indokolhatósága, mint ahogy annakidején az indokolhatóságát és létjogosultságát elbírálták. Magam teljesen azonos nézeten vagyok ebben a kérdésben Györki t. képviselőtársammal, hogy lehetőleg a centralizálás elvéből ne engedjünk s ha a múltra nézve a bevált intézményeket megtartjuk is, legalább a jövőre nézve ne engedjük magának a nagy intézménynek, a főintézménynek derékerejét lebontani. Azt hiszem, a fejlődést sikerülni fog ugy irányítani, hogy külön biztosító intézetek nem is igen fognak majd létesülni. A másik kérdés, amelyet meglehetősen behatóan méltóztattak tárgyalni, a bányatárspénztárak dolga. Miért van a betegségi ágazatban külön biztosító intézetként megengedve, illetőleg itt a paragrafusban... (Rothenstein Mór: Mert a bányatulajdonosok nagy urak!) Nem tudom, hogy olyan igen nagy urak volKÉPVISELÖ^ÁZI NAPLÓ. v. ', ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 471 nának; Rothenstein képviselőtársam talán a nyomdász szakszervezetből jcbban meg tudja ítélni, mint én, aki az egésznek felette állok. (Derültség.) Az ok, amiért megtartjuk, az, mert a bányabalesetbiztositás körzetéből panasz tulajdonképen sohasem érkezett... (Kabók Lajos: Nem is panaszkodhatnak! Hogy panaszkodnának! — Rothenstein Mór: A minister ur messze van!) Elnök: Rothenstein képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: ...vagy olyan kismértékben merültek fel panaszok, hogy azt kellett megállapítanunk, hogy a bányák az egészség védelme terén.feladatuknak igazán megfelelnek. Magam személyesen megnéztem nem egy ilyen bányamedence területén létesített egészségügyi intézményt és meg kell állapitanom, találtam olyanokat is, hogy boldog volnék, ha az állam résziéről ilyent tudnánk állítani a magyar egészségügy szolgálatába. (Kabók Lajos közbeszól.) Elnök: Kabók képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ami a rokkantsági kérdést illeti, ezt talán ne méltóztassék most ide bekapcsolni, végre a bányatárspénztáraknak a kerettörvényben biztosított és részben végrehajtott reformja a nyugbérekre vonatkozik és nem a balesetbiztosításra. A balesetbiztosítási ágazatot ne keverjük össze a nyugbérbiztositási ágazattal és nem gondolnám, hogy olyan nagy volna azoknak az eseteknek száma, hogy amikor abból a célból, hogy ne kelljen a balesetbiztosító ágazat terén egy hosszabb időn keresztül betegeskedő bányászt ott tartani, egyszerűen áttolnák a nyugbér terhére. Nem hinném, hogy ezeknek az eseteknek száma nagy volna, bár nem tartom kizártnak a lehetőségét. Nem tartom valószinünek azért, mert hiszen a másik ágazatban a. terhek növekedése természetszerűleg épugy, vagy még jobban nyomja az illető bányaüzem tulajdonos fentartót, mint a balesetbiztosítás keretében. Tisztelettel kérném Homonnay képviselőtársam indítványának elfogadását, egyébként pedig a bizottság szövegének megszavazását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Következik a határozathozatal. A 93. § első bekezdésével szemben Györki képviselő ur elleninditványt tett. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el, szemben Györki képviselő ur indítványával, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az első bekezdést eredeti szövegében fogadta el. A 2. bekezdés eredeti szövegével szemben áll Homonnay képviselő ur indítványa. Kérem azokat a képviselő urakat, akik az eredeti szöveget fogadják el szemben Homonnay képviselő ur indítványával, szíveskedjenek felállani. A Ház Homonnay képviselő ur szövegezésében fogadta el a második bekezdést. A 3. bekezdés meg nem t'ámadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 9. §. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző: (Olvassa a 9Í—95. §-okat, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 96. §-t.) Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz nem akarok módosítást előterjeszteni; felhívom azonban az igen t. minister ur figyelmét két törvényre és kérném, méltóztassék talán olyan szöveget vagy olyan nia68