Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés képviselőházának Györki Imre: T. Ház! A magam részéről teljes egészében elfogadom azt a módosítást, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam beterjesztett. Magam is teljes egészében azon az állásponton vagyok, hogy a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése, amely a biztosítási szervezetet foglalja magában, nem más, mint olyan bürokratikus intézmény megteremtése, amelyhez foghatót a magyar közigazgatás, a magyar népjóléti igazgatás a múltban egyáltalában nem ismert. A múlt törvény, az 1907-es törvény szerint (Zaj.) az Országos Pénztár maga volt hivatva megállapítani helyi szerveit és ott állithatott fel ilyeneket, ahol annak szüksége felmerült, Ez a legtermészetesebb dolog, ha tényleg abból indulunk ki, hogy önkormányzat van és nem a népjóléti minister ur az, aki legjobban tudja megállapítani, hogy az ország melyik területén van szükség kerületi pénztár vagy helyi választmány felállítására, hanem a.zok az érdekeltek, akik ennek az intézménynek terheit viselik, akik a maguk ügyes-bajos dolgainak ellátására kénytelenek helyi »szervezeteket fen? tartani. Ezek elsősorban a munkaadók és másodsorban a munkások. Ezeknek hivatása lenne elsősorban eldönteni azt, hogy az Országos Pénztár az ország melyik területén, melyik városában, milyen körzetében állítson fel ilyen szerveket a biztosítási feladatok ellátására fe milyen körzstben kívánja egy-egy pénztár hatáskörét megállapítani. Nagyon jól tudjuk, hogyha a múltban megtörtént, hogy a ministerium próbálkozott azzal, hogy ilyen kérdésekhez hozzányúljon, megszólaltak a különböző érdekeltek, a főispán, az alispán, a képviselő és a legkülönfélébb módon tiltakozva igyekeztek 'megakadályozni azt, hogy az egészséges ügyrendet, az ügykezelési beosztást meg tudják állapitani. Ez a magyarázata annak, hogy a, kerületi pénztáraknak az a beosztása, amely ezidőszerint is megvan, amely megvolt egészen a mai napig, most már nem felel meg az ország indusztrializálódásának. Egészen más kerületi beosztást kellett volna már csinálni, az egyes járásoknak a központhoz vagy a kerületi pénztárakhoz való csatolását, illetőleg csatlakozását a közlekedési viszonyok és a munkahely szerint kellett volna megállapítani, nem pedig olyan bürokratikus intézkedéssel, mint ahogy a múltban megállapították és még inkább meg fogják állapitani e rendelkezés folytán. I3e azonkívül, amit Gaal Gaston t, képviselőtársam e szakasszal kapcsolatban elmondott, nekem még az a súlyos kifogásom is van, amikor az Országos Munkásbiztositási Intézet helyi szerveit állapítja meg a 92. § és megállapítja a vállalati pénztárakat, akkor figyelmen kivül hagyja a bányászbetegsegélyző pénztárakat, a bányatárspénztárakat, amelyeknek mint helyi szerveknek megállapítását pedig feltétlenül szükségesnek tartom, További észrevételem a szakasz ellen utolsó bekezdésének rendelkezésére vonatkozik, amely megállapítja, hogy csekélyebb helyi taglétszám esetén szerződési alapon a feladatok ellátását közigazgatási alkalmazottakra, ipartestületekre vagy magánegyénekre bizhatja Ha ezeket a rendelkezéseket benne hagyjuk a törvényben, akkor ezekkel elérjük a következőket. Az amúgy is legkülönfélébb teendők ellátásával megterhelt, sőt — azt kell mondanom — túlterhelt közigazgatásra még ezeknek a feladatoknak rábízása is azt jelenti, hogy vagy ezeket nem fogja becsületesen ellátni, aminthogy nem is láthatja el vagy pedig egyéb rábízott feladatait, a közigazgatási teendőket 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 467 nem. fogja ellátni. Ami oda fog vezetni, hogy a most és az utóbbi években meglehetősen iei. duzzasztót tisztviselői létszámot a közigazgatási tisztviselők körében még jobban meg 10gjuk duzzasztani és ebben a kérdésben is növelni fogjuk a bürokráciát. Ha nem a közigazgatás teendői közé fogjuk sorolni ezt a feladatot, amitől én feltétlenül óvni kívánom az illetékes tényezőket, (Gaal Gaston: Akkor marad az ipartestület!) akkor az ipartestületre lehet bizni. Nekem aggályaim vannak az ipartestülettel szemben, mert az ipartestület egyoldalúan munkaadói érdekképviselet. Már pedig egyoldalú érdekképviseletre bizni ezeknek a feladatoknak ellátását méltánytalannak és igazságtalannak tartom, mert ugyanígy felmerülhet az a gondolat, miért épen az ipartestület és joggal vethetem fel, hogy tessék a szakszervezetekre is bizni ezek nek a feladatoknak ellátását. Ezzel a követe léssel nem is állítanék teljesen ujat, valami olyant, ami teljesen novum volna, mert az an gol biztosítás, amely nem bürokratikus alapon épült fel, igenis megadja a munkásszervezeteknek is az intézés jogát. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A legteljesebb bürokrácián épül fel az angol!) Nem, ez azt jelenti, hogy azon nem épülhet fel, mert ezekre a szervezetekre bizza rá, illetőleg rábízhatja és abban az esetben, mihelyt ezek végzik el ezeket a feladatokat, ott bürokráciáról beszélni egyáltalán nem lehet. Végül van egy rendelkezés, amely azt mondja, hogy »magánegyénekre-bizhatja«. Az Országos Pénztárnak arra az álláspontra kell helyezkednie, hogy ilyenkor kirendeltségekre bizza a teendőket. Ezt a magam részéről akceptálható álláspontnak tartom, mert ez az egyetlen lehetőség, amelyre vidéken a helyi teendők ellátását rá lehet bizni. Sem a közigazgatásra, sem az ipartestületekre, sem pedig magánegyénekre nem bizhatják; ahelyett hogy magánegyénre bíznák, ott van a pénztárnak az a másik megoldási lehetősége, hogy kirendeltséget állítson fel. A magánegyénre való rábízás a gyakorlati életben, ahogy a magyar viszonyokat ismerem, megint nem lesz egyéb, mint kortesérdemek jutalma. (Ugy van! Ügy van! a széteőbaloldalon.) Kortesérdemeket fognak megfizetni ezeknek a szociálpolitikai feladatoknak ellátásával, tekintet nélkül arra, hogy azok, akik ezt a jutalmat kapják, értenek-e ehhez, tudják-e ezt a feladatot ellátni, igen vagy nem. Én az ilyen megbízatásoknak elvi ellensége vagyok és sokkal szivesebben látom, ha ezt gyakorlott tisztviselők végzik, akiket felelősségre lehet vonni, mintha ilyen ad hoc megbizatás alapján akarnak valakit ezeknek a feladatoknak ellátásával megbízni. Ezért én a 92. §-t a következő módosítással, hetedik sorban »vállalati pénztárai« után »utóbbiakhoz számítva a bányatárspénztárakat is« szavak beiktatásával kérem elfogadni, a harmadik bekezdésre nézve pedig javaslom, hogy az első három szó után a többi részt, nevezetesen »csekélyebb helyi taglétszám esetében pedig szerződéses alapon a feladatok ellátását közigazgatási alkalmazottakra, ipartestületekre vagy magánegyénekre bizhatja« törölni méltóztassék. Elnök: Kivan még valaki a szakaszhoz szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván, a vitát berekeszteni. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! Annak kérdésébe nem mernék belebocsátkozni, nem merném eldönteni, hogy az