Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

466 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. hassa. Ezt a célt azonban szerény felfogásom szerint más, nálunknál sokkai előrehaladottabb, sokkal gazdagabb államok példájára és mintájára meg lehetett volna oldani sokkal egyszerűbben, minden felesleges, szükségtelen és a dolgot egyfelől elhomályosító, másfelől óriási pénzösszeget elnyelő adminisztrálás nélkül. (Homonnay Tivadar közbeszól. — Zaj.) A csehek gondolkozzanak a saját cseh agyvelejükkel, én a magam józan magyar agyvelejével gondolkozom minden javaslat felett és tekintet nélkül arra, hogy tetszik-e ez a cseheknek vagy egyik vagy másik képviselőtársamnak, nekem minden kérdésben meg van a magam véleményei amely mellett én, mivel azt jónak és helyesnek tartom, kitartok. Ha engem maijd meg tudnak győzni arról, hogy Amerika minálunk ostobább és sokkal kevesebb félnivalója van a bürokrácia kifejlődésétől, mint nekünk, akkor megadom magamat. De amig Amerika megtalálja a legolcsóbb, a legegyszerűbb, a legtermészetesebb és minden komplikációt kizáró egyszerű módot, addig azt tartom, hogy Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy urasabban akarjon egy javaslatot elintézni, drágábban, szükségtelenebb adminisztrációval összeköttetésben, mint! ahogyan Amerika elintézi. Ennek a javaslatnak, mint ahogy kijelentettem az általános vitánál is, vannak igenis olyan tendenciáit is, amelyek nem azt a szent célt szolgálják, amelyet tulajdoinképen tszolgálniok kellene. Már maira az a körülmény, hogy ebből a törvényjavaslatból kifolyólag elnököket neveznek ki, hogy minden néven nevezendő lényegbeli intézkedést egy ministerium,, a 'népjóléti ministerium — amelynek szükséges voltáról már megmondtam a felfogásomat s amelyet most 'megismételni nem akarok — ragadjon magához és létalapot teremtsen magának • arra, hogy beörökithesse magát az országba, erre semmi szükség nincs. Ezek azok a tendenciák, amelyeket én mellékcéloknak jeleztem, amelyekkel én bántani, gyanúsítani senkit nem akarok, hozzáteszem, hogy legkevésbé a minister urat, akit — amint már hangoztattam — nálamnál jobban senki sem becsül és tisztel, de a javaslatot e nagy tisztelet ellenére sem vagyok képes és hajlandó azon részleteiben, amelyeket az országra nézve helyteleneknek és károsaknak tartok, elfogadni. Nagyon jól tudom, hogy minden néven nevezendő élő organizmus arra törekszik, hogy magának tenyészterületet teremtsen. Ezt a törekvést a mikrobáktól kezdve minden élő organizmusnál megtaláljuk. Mindennél inkább ki van azonban ez az érzék fejlődve az ugyneve zett bürokráciánál. Méltóztassanak csak a ministeri nmokat venni. Ha valamelyik ministeriumban sikerül valamilyen kisebb, alsó hivatalnak azt a i-eszszortkört, amelyet addig ellátott, ügyosztállyá fejleszteni, azt az ügyosztályt soha többé viszszafeileszteni nem lehet, ellenben mindig nagyobb lesz az, igyekszik magának tenyészterületet csinálni, tekintet nélkül arra. hogy az az ország érdekében áll-e vagy sem. Ez általánosan ismert igazság és ugyanezt tapasztalhatjuk nemcsak a bürokráciánál, hanem a miJitairizmusnál is. Csak egyetlen emberfai. az angol-szász faj volt az, amely ezt a két óriási veszélyt idejében felismerte és soha nem hagyta nyakára nőni sem a milita r izmust, serai a civilmilitarizmust, a bürokráciát- Akár Angliában, akár Amerikában tekintjük a militarizmus vagy a bürokrácia berendezkedését, m'ndenütt megtaláljuk a vezérlő gondolatot, azt, hogy mindegyik kevés, de jól fizetett munkaerővel igyekszik elintézni az adminisztrációt, hogy soha fel ne emelkedhessek az ország és a közélet urává, hanem ne legyen egyéb, mint aminek lennie kell: a közcélok szolgálata. A 92. § az első szakasz, ahol kilátszik a javaslatból a lóláb. Méltóztassanak elöl vas ni. Itt tulajdonképen autonóm szervezet felállításáról volna szó. De ha autonóm szervezet, akkor nem birom józan és egyszerű magyar paraszt ésszel, amellyel mindig gondolkozni szoktam, megérteni azt, mi szükség van arra, hogy egy autonóm szervezet kerületeinek számát, létszámát, területi beosztását stb. a kormány éspedig a népjóléti ministerium állapitsa meg. Hiszen ha autonóm szervezet, akkor ő tudhatja legjobban, hány kerületre van szüksége, hol van kerületre szüksége, milyen kerületi beosztást alkalmazzon. Mi szüksége van arra, hogy ezt a ministerium gyakorolja, amelynek felügyeleti jogánál fogva úgyis bőven módja van a kérdésbe beleszólni, miután úgyis a minister nevezi ki az elnököt, a főorvosokat és mindazokat a vezető tényezőket, amelyek abban az intézményben résztvesznek; sőt mint a 115! % ki fogja mondani, a ministerium nevezi ki még a tisztviselőket is, mi szükség van tehát arra, hogy ezen állitólagos autonóm szervezetnek még abban a jogában is kizárólag a minister intézkedjék, hogy hány kerületet állitson fel. Én tudom. Ez ad módot és alkalmat a ministeriumnak cirpel, hogy megcsinálván a maga terycszterületét, beleörökithesse magát az országba. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ugyan, ugyan, hogy lehet ilyet mondani !) Ez az én felfogásom. Adja az Isten, hogy tévedjek, adja az Isten, hogy két év múlva a népjóléti ministerium már ne legyen. (Dréhr Imre: Ez ki van zárva!) Azt a ministeriumot, amelyet én szükségtelennek tartok, luxusnak tartok egy koldus országban, tessék vissza beosztani oda, ahol volt és ne méltóztassék szükség nélkül az ország közigazgatási intézményeit ujabbakkal szaporítani. (Barla-Szabó József: Mi sem maradhatunk el!) Tudom, hogy a mélyen tisztelt többséget nem fogom tudni meggyőzni. Meggyőzném akkor, ha a minister ur feláilana és azt mondaná, hogy ő is elfogadja ezt az álláspontot, s abban a pillanatban mindjárt megváltoznék a többség felfogása. (Dréhr Imre: Nem!) T. államtitkár ur, láttunk már erre példákat több esetben. Ne méltóztassék azt a nemet olyan könnyen kimondani, mert még megtörténhetik, hogy meg fogja változtatni az államtitkár ur is az álláspontját, ha a minister ur egy-egy javaslatunkra azt találja mondani, hogy jó. (Dréhr Imre: Ki van zárva, hogy ez bekövetkezzék!) Ki Van zárva az ellenkezője, hogy bekövetkezzék. Én nem is azért szólaltam fel, mintha talán abban az illúzióban ringatnám magamat, hogy felszólalásomnak meg lesz a gyakorlati eredménye, hanem tisztán és kizárólag azért, hogy ezzel a tendenciával szemben legalább némi tiltakozó szó a jövő érdekében elhangozzék. A szakaszt ebben a szövegezésben nem fogadom el s tisztelettel kérem a t. Házat, hogy a szakasz második bekezdésének harmadik sorában a »székhelyét« szó után következő szavak töröltessenek és helyettük a következő szöveg iktattassék be: »önmaga állapitja meg«. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Petrovácz Gyulai Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre!