Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

Az országgyűlés képviselőházának. kapitalizmus, bármennyire érzéketlen a szociális követelmények iránt, bármennyire nem szeret áldozni szociális célokra, nem kívánhatja meg, hogyha valaki az ő szolgálatában, az ő profitszerzésének érdekében hullott el és halt meg-, annak özvegye, havi 16 pengő 66 fillérből éljen meg és tengesse életét és ebben a kérdésben nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy ő olcsón ússza meg az ilyen szerencsétlenséget, amely neki csak kevés anyagi terhet, a családnak ellenben jelenti a kenyérkereső elvesztését, jelenti továbbá az özvegyi tábor szaporodását és a nyomorúság fokozódását. Épen ezért bátorkodom javasolni, hogy először a 75. § 1. bekezdésének utolsó sorában a 20% helyett vegyünk 40%-ot, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) másodszor az 5. bekezdés 4. sorában a 66 és kétharmad százalék helyett vegyünk 75%-ot — itt visszatérek az előbbi szakaszoknál tett javaslataim alapjához — és harmadszor az utolsó ihekezlés utolsó sorában a 20% helyett vegyünk 40%-ot. Ez megfelel a szociális igazságnak és azt hiszem, hogy még a munkáltató urak is, ha valaki meghal náluk, sokkal nyugodtabb lelkiismerettel vehetik tudomásul ezt a szerencsétlenséget, ha tudják, hogy a hátramaradott özvegy nem kénytelen azután havi 16 pengőből tengetni életét és nem kénytelen esetleg hozzájuk alamizsnáért jönni, mert máshova nem mehet, hiszen ott vesztette el kenyérkereső férjét; mondom tehát, rájuk nézve is sokkal megnyugtatóbb lesz, hogy kenyeret kap az özvegy, akinek férje az ő üzemükben halt meg. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A járadékmohóságról szóló elméletet a magam részéről szintén nem tudom elfogadni. (Propper Sándor: Nagyon helyes!) Nem hiszem, hogy akadjon munkás, aki kimondottan azért, hogy járadékot kapjon, ő maga, vagy pedig halálos balesetén özvegye vagy hozzátartozója, ilyen balesetnek odadobja magát. Ezt nem hiszem. Ami valóság esetleg van ebben a járadékmohósági elméletben, azt mi eszkomptáltuk már a megelőző szakaszokban, amikor tudniillik a munkaképesség, a munkaerő csökkenése helyett a keresőképesség csökkenésének fogalmát, a generális fogalmat vettük figyelembe. Ha tudniillik a baleset kizárólag biológiai és fiziológiai értelemben vett elváltozást jelentene a munkás fizikumában, akkor lehetséges volna ilyen járadékmohóság a munkásság körében. Mondok rá konkrét példát. Ha például beigazolódnék az, hogy tisztán a biológiai elváltozás vétetik figyelembe a munkaképesség csökkenésénél baleset esetében és előfordulna, hogy az illetőnek egy vasszilánk belevág az arcába és átvágja azt az izmot, amelynek egyetlen funkciója az, hogy az illető mosolyogni tudjon,abban az esetben neki járadékot kellene kapni; ismétlem, feltéve, ha biológiai elváltozás fogalma merítené ki a munkaképesség csökkenésének fogalmát ,amí ugy-e, nyilvánvalóan nem helyes. Ennek következtében a generális fogalmat fcgadtuk el, tudniillik a keresőképesség csökkenését iktattuk be a törvénybe. Azt azonban nem lehet tagadni, hogy amennyiben fel egész 100%-ig, igen magas, a rendes és tényleges,, keresetet kimeritő értékhatár mellett való baleseti kártalanítás adatnék jogszerűen, törvény alapján a munkásságnak, akkor nem járadékmohóság fejlődnék ugyan ki a munkásság köt ülése 1927 június 20-án, hétfőn. 461 rében, hanem a saját magával szemben való köteles gondosság meggyengülése. Ez kifejlődhetik, erre pedig tömegeknél nagyon vigyázni kell. Ez az értelem, amilyen értelemben én korábban megjegyzéseimet tettem, mert hiszen látjuk, hogy a saját testi épségével való játszás sokszor minő ijesztően nagymértékű a munkásoknál. (Propper Sándor: Azt meg is követeli a kapitalizmus, hogy a munkás bátor legyen!) Elég csak rámutatnom arra, hogy nemrég, valahol az Alföldön, az arató munkások déli pihenő közben fél liter borban fogadtak, hogy vájjon az a nem tudom milyen Gyuri elég bátor-e, hogy felmenjen és a »halálosan veszélyes« jelzéssel ellátott villamos áramot vezető póznán felmászva, a nyers vezetéket merje megérinteni. Az illető hányaveti módon felment és abban a pillanatban korommá égette a nagyfeszültségű áram. Az esetekből kitünőleg tehát nem lehetetlen, hogy a temperamentumos virtuskodás és nem tudom mi minden, arra vezeti a munkásságot, egybe kapcsolva még baleset esetére ilyen messzeterjedő kártalanítási jogosultsággal, hogy a köteles gondosság tényleg nem lesz teljes nála. Ez alapon kérem az indítvány mellőzését és a bizottsági szöveg elfogadását. (Helyeslés .jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a határozathozatal. A 75. § első bekezdésével szemben áll Propper Sándor képviselőtársunk módositása

v Kérdem, méltóztatnak-e a 75. § első bekezdését a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Propper Sándor képviselőtársunk módosításával, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bizottsági szöveget elfogadta, Propper Sándor képviselőtársunk módosítását elvetette. A második, harmadik és negyedik bekezdéseket nem támadták meg, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Az ötödik bekezdéssel szemben áll Fitz Arthur és Propper Sándor képviselőtársunk módositása. A kérdést akként fogom feltenni, hogy a bizottsági szöveggel szembeállítom mindkét ellentétes indítványt. Amennyiben a bizottsági szöveget nem méltóztatnak elfogadni, a hozzá közelebb álló Fitz Arthur-féle indítványt fogom szembeállítani Propper Sándor képviselőtársunk módosításával. Méltóztatnak a kérdés ilyetén feltevéséhez hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, kérdem, méltóztatnak-e^ az ötödik bekezdést a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Fitz Arthur és Propper Sándor képviselőtársunk módosításával, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a bizottsági szöveget elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház a bizottsági szöveget elvetette. Kérdem mármost, méltóztatnak-e az ötödik bekezdést Fitz Arthur képviselőtársunk szövegezésében elfogadni, szemben Propper Sándor képviselőtársunk szövegezésével, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik Fitz Arthur képviselőtársunk szövegezésében fogadják el, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Többség. A Ház az ötödik bekezdést Fitz Arthur képviselő ur szövegezésében fogadta el, Propper Sándor képviselő ur szövegezését tehát elvetette. (Zaj.) Következik a 76. §. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a 76. §-t.) — Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Most tapasztaltam a siker titkát. Ha az ember a parlamentben sikert akar elérni, akkor keveseb-