Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-71

462 Az országgyűlés képviselőházának bet kell javasolni, mint amennyit a javaslat mond s akkor a mélyen t. Képviselőház nyomban hozzá fog járulni, ha azonban többet javasol, akkor nem igen lehet reménye sikerre. Egyébként a gondatlanságra mégegyszer vissza kell térnem. Tisztelt minister ur, én magam is ipari munkás voltam; tanusithatom és mindenki tanúsíthatja, aki ipari munkában résztvett, hogy a munkáltatók egyenesen megkövetelik a munkásoktól a bátorságot. A munkáltató gyáva munkást nem szeret, sőt olyan munkást sem szeret, aki betű szerint ragaszkodik a védelmi intézkedésekhez. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Köztudott dolog, hogy pl. a vasútnál nem kell egyebet tenni, mint a szolgálati rendtartást betüszerint betartani; ez, a vasutak csődjét jelenti. Ez megvan az egész vonalon végig, az ipari termelésben is. Ha a munkás megismerkednék minden óvó rendszabállyal, ha ismerné a balesetmegelőző készülékek valamennyijét és követelné a munkaadójától ezeknek a készülékeknek felszerelését s ha a munkaadó ezeket a készülékeket felszerelné, úgyhogy abban a gyárban a munka az előírásnak megfelelően menne, akkor merem állitani, hogy abban a gyárban a produkció máról-holnapra 60—70%-ra csökkenne. Nem lehet tehát, t. minister ur és mélyen t. Képviselőház, egyrészt megállapítani, hogy^ ilyen gondatlanság előállhat és ennek alapján vigyázva és mérsékelten kell megállapítani a szociális biztosítás szolgáltatásait, másrészt tudomásulvenni azt, hogv az ilyen bátorságszámbamenő, a termelés intenzitására ható magatartást a munkáltató egyszerűen igényli a munkástól s ezt nem venni figyelembe akkor, amikor a járadéktételeket megállapítjuk. Méltóztassék hozzáértő szakembereket megkérdezni, esetleg nem olyanokat, akik aktive végeztek ipari munkát, hanem akik ipari munkát vezettek, akik tehát ismerik az ipari munkás pszichológiáját. Méltóztatnak látni, hoíT-y mindenki azt a választ fogja adni, hogy a formától és előírásoktól bizonyos eltérések feltétlenül szükségesek a termelés érdekében s hogy minden munkaadó sokkal inkább szereti a bátor munkást, mint azt, aki ragaszkodik a betűhöz és az előíráshoz. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Akkor roszszak az előírások!) Minden előírás rossz. Azt hiszem, erre nézve Gaal Gaston képviselőtársam nekem adna igazat. (Gaal Gaston: Még a szocialista előírás is rossz! — Derültség.) Ezt &

r részét ne firtassuk, mert eljuthatnánk olyan térre, ahova eljutni nem kívánatos. (Farkas István: Az agrárius előírásokra!) Olyan előírásokhoz juthatnánk el, amelyek sokkal roszszabbak, mint a szocialista előírás. (Gaal Gaston: Hiszen vannak még rosszabbak is!) Ez természetesen nem vonatkozik oly esetekre, amikor egyes emberek tudatlansága okozza a balesetet, amikor nem tudja, hogy például mit jelent egy csupasz villanyvezeték. Ez kivételes eset, amely néhányszor előfordulhat, ez azonban nem a munka érdekében történt és tisztára tudatlanságra vezethető vissza. Ez azt jelenti, hogy azt a fiút sem az elemi iskolában, sem az ipari iskolában, sem egyebütt nem tanították meg arra, hogy a csupasz vezetéket megfogni nem szabad. Ha megtanították volna, akkor nem egy liter borért, de egy hektoliter borért sem tenné ki magát annak, hogy az életét kockáztassa a csupasz vezeték megfogásával. Ez a sziakasz egyébként a hátramaradt árvák kártalanításáról rendelkezik és meglehető71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. sen szűkmarkú. Itt bátor vagyok a társadalmi szolidarizmusra hivatkozni. Egyrészt alkalmunk van a társadalmi szolidarizmus alá némi gyakorlati alapot építeni, másrészt hivatkozom arra, ami itt már igen sok izben elhangzott, a jövő generáció erősítésére vonatkozólag. Itt a véletlenül baleseti sérültek árváiról van szó, tehát az árvák egy kis csoportjáról. De talán itt meg lehetne kezdeni a közérdek sérelme nélkül a jövő generáció istápolását. Ez a szakasz oly gyatra járadékokat állapit meg, amelyek egyáltalában nincsenek arányban azzal az elmélettel, amelyet itt a jövő generációval kapcsolatban hallottunk. A javaslat 15%-ot ad egy félárvának, 30%-ot egy egész árvának, de az együttes kielégítést megállítja 66V3 résznél, ami azt jelenti, hogy egy sokgyermekes családnál nem 15 és 30%>, hanem ennél jelentékenyen kevesebb járadék jut egy gyermek után. Mélyen t. minister ur! Ha a jövő generációt istápolni akarjuk és ha erőteljes és sokasodó népmozgalmit akarunk, akkor nem szabad a sokgyermekes családokat sújtani. Már pedig ezzel a sokgyermekes családokat sújtjuk. Ha egy baleseti sérültnek az özvegyen kivül marad — mondjuk — két árvája, akkor az özvegy aszszony kap 20 plusz 15 plusz 15, összesen 50 százalék járadékot a két gyermekhez. Ha három gyermek van, akkor még futja miniden gyermeknél a 15%. Négy gyermeknél már arányosan csökkenteni kell a járadékot. De hiszen mi nem azt akarjuk, hogy négy gyermek legyen. A minister úrtól hallottuk, hogy a magyar haza elvárja a negyven éves asszonytól is, hogy gyermeket szüljön. Méltóztassék elképzelni az üzemet 20-tól 40 évig, kétévenként egy gyermekkel. Ez tíz gyermeket jelent. Ha összesen 667s%-ot lehet adni, akkor egy gyermek után nem 15%, hanem csak 4—5% járna. Ha tehát egy munkás hátrahagy 6—8 gyermeket, ami ministeri óhajtás és nemzeti érdek, akkor az következik be, hogy mivel az illető eleget tett ennek a nemzeti kötelességének és mert átvitte az életbe a ministeri óhajtást, sokkal rosszabb sorsba kerülnek a hátramaradottak, mint amilyen sorsra jut a két-három gyermekes család, (Gaal Gaston: Muszáj annak ministeri óhajtásra történni? — Derültség.) Ezért javaslom, hogy az 1. bekezdés harmadik sorában a »tizenhatodik« szó helyébe »tizennyolcadikját írjunk, tehát addig istápoljuk a gyermeket; továbbá az ötödik sorban a »15°/«« helyett »20%«-ot tegyünk, a félárvákra vonatkozólag az utolsó sorban pedig a »30%« helyett az egész árvánál »40%«-ot vegyünk fel. A második bekezdés harmadik sorában a »másik szülőjük gondoskodni nem tud« szavak helyébe »másik szülőjük nem gondoskodik« szavakat javaslom. Ez utóbbi arra vonatkozik, hogy ne a gondoskodás képességétől tegyük függővé a járadékot, hanem a gondoskodás faktumától. Lehet, hogy van olyan árva, akiről szülője nem tud gondoskodni, de hanyag, iszákos vagy nem tudja, mit csináljon a pénzével. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Benne van a szövegben!) Az van benne, hogy gondoskodni nem tud. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Az van benne, hogy: nem gondoskodik!) Az van benne, hogy akiről szülője nem tud gondoskodni, már pedig én ugy szeretném felvétetni, hogy »akiről a, szülője nem gondoskodik«. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: A 25. oldalon az első kolumna első bekezdésének utolsó szava az, hogy »nem gondoskodik«. Tessék meggyőződni róla.) Meggyőződtem róla, de meg kell jegyeznem, hogy két malomban őrölünk a mi-