Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-71
4 : 50 Az országgyűlés képviselőházának lessenek oly intézmények, amelyek oly esetekben, ahol a munkás képtelen magán segíteni, ha megbetegszik, vagy ha baleset éri, a legsürgősebb támogatásban részesítsék azt a munkást. Ha tehát ez a törvény humanizmusból keletkezik, szabad-e a minister urnák csakis a teherbiróképességet figyelembe vennie ? Egészen bizonyos vagyok benne, hogy a népjóléti minister ur, ha felszólalásainkra válaszolni fog, azt fogja mondani, hogy a teherbiróképességet kellett figyelembe venni ezekben a kérdésekben, hogy ez pénzkérdés, és minthogy az illetékekkel szemben a terheket nem lehetett jobban emelni, azért kellett a jogokban ily szükitásnek előállnia. Magam részéről azt mondom, hogy mivel a munkáitatóknak is érdekéről van szó, és pláne a munkásokéról, nem szabad egyedül ezt a pénzkérdést előtérbe tolni, nem szabad egyedül annak a szempontnak döntőnek maradni, hogy a teherbiróképességre való tekintettel ezt meg azt nem lehet megcsinálni. Hiszen a múltban, amikor csak nyolc hétről volt szó, nem láttam oly borzasztó ' tehernek a pénztár részére ezt a tételt, hogy most a nyolc hetet hat hónapra kellett emelni! Igaz, a népjóléti minister ur azt is fel fogja hozni, hogy a múltban a tagok nem kaptak egy év után pénzt, de az is lehetetlen, hogyha a jobb kézzel már adunk valamit, akkor a balkézzel ezt megint visszavegyük. (Mozgás a jobboldalon.) Ezért támogatom Györki Imre t. képviselőtársam javaslatát. Elnök: Kivan még valaki szólni? (Senki.) Ha senkisem kíván szólani, a vitát bezárom. A minister ur kivan szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Élénken csodálkozom, hogy ez a szakasz ily hosszú vitára adott alkalmat. Hiszen a kérdés egészen világos. Magam részéről Propper t. képviselőtársam javaslatához szívesen hozzájárulnék, ha ő is hozzájárulna ahhoz, hogy az 1907 : XIX. te. erre vonatkozó intézkedését léptessük újra életbe, nevezetesen: nyolc heti várakozási idő, de csak húsz heti kezelés. Ha ezt méltóztatnék kívánni, (Propper Sándor: Három százalék járulék. Rendben!) nem volna semmi akadály. (Rothenstein Mór: Több volt, mint húsz hét!) Ami mostmár a kérdést érdemben illeti, bátor vagyok rámutatni, hogy némi logikabeli hiányosságot látok a t. képviselő urak argumentációjában. Mert hiszen amikor az úgynevezett cselédparagrafusról volt szó, akkor a bizottságban is, — de ugy emlékszem — itt a plénumban is meglehetősen élénken méltóztattak nyomatékozni azt a kifogást, hogy a cselédipari ágazat révén mutatkozó mankót nem lehet áthárítani az ipari munkás betegségi biztosításának terhére. Ebben van logika és van valami igazság. Viszont most azt méltóztatnak sürgetni, hogy a tulajdonképen meg nem lévő öregségi és rokkantsági biztositás terheit hárítsuk át erre a biztosítási ágazatra. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) De igén, ezt méltóztatik sürgetni, amikor arról van szó, hogy 42 héten túl — amikor kétségkívül rokkant már az illető — még mindig maradjon benne ennek a biztositásnak keretében. Csak arra a logikabéli hiányosságra akarok rámutatni^ amely itt fellelhető, mert tisztelt képviselőtársaim is, amennyire csak lehet, rámutatnak argumentációikban minden lehető résre és nyilasra, amelyéken keresztül nézeteiket ide be lehetne szorítani. Ami mármost az 52 heti... (Rothenstein 71. ülése 1927 június 20-án, hétfőn. Mór: Nem erőszakról, csak kapacitációról van szó! — Élénk derültség.) Köszönöm szépen, nagyon hálás vagyok. Igazán megnyugtat ez a kijelentés; meg vagyok vigasztalva. (Derültség.) Ami mármost azoknak a munkásoknak esetét illeti, akik ennek a törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése után esnek olyan betegségbe, amely 52 héten túlterjedne, ezekre vonatkozólag — ugy remélem — teljesen tárgytalan minden aggodalom, mert mire az 52 hét letelik, erős reményem van arra, hogy az öregség és rokkantság esetére szóló biztositás. életbelép. Kérem a bizottsági szöveg elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 45. %-i szemben Györki Imre képviselőtársunk szövegezésével, a bizottsági szövegezésben elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a bizottsági szöveget fogadta el, Györki képviselőtársunk szövegezését pedig elvetette. Következik a 46. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni! Esztergályos János jegyző (olvassa a 16. §-t, mely észrevétel nélkül elfogadtatik. — Olvassa a 47. §-t.) — Alföldy Béla! Alföldy Béla: T. Képviselőház! Indítványozom, hogy a javaslat 47. §-ának 3. bekezdésében »egyéb segélyben nem részesülhet« szavak után a következő szöveg beiktatását: »ha azonban a kórházba (gyógyintézetbe) ápolt biztosítottnak igényjogosult családtagjai vannak«, tehát a különbség a bizottság szövegezésével szemben, hogy nem »utalt«, hanem »ápolt« biztosittottakról van szó. '••';."' A javaslat szerint ugyanis féltáppénz jár a »kórházba utalt« betegek családtagjai részére. A javaslat célja azonban messzebbmenő. A javaslat szerint fél táppénz jár az igényjogosult családtagoknak abban az esetben is, ha a biztosítottat a kórházba nem áz intézet utalta, hanem valamely sürgős szükség által került oda, tehát ott jogosan ápoltatik az intézet terhére. Ezért tehát — azt hiszem — mégfelelő a szövegezés ilyen módon, ha kimondjuk, hogy a kórházban »ápolt«, tehát nem »utalt« biztosított után járjon az igényjogosult családtagnak a féltáppénz. Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Senki sincs felírva! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem.) Ha senki szólni nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Ház! A magam részéről kérem Alföldy t. képviselőtársam javaslatának elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 47. <§> 1. és 2. bekezdése ínég nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A 3. bekezdéssel szemben áll Alföldy Béla képviselőtársunk szövegezése. Kérdem a t. Házát, méltóztatik-e a 3. bekezdést a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Alföldy képviselőtársunk szövegezésével, igen vagy ném? (Nem!) A Ház a bizottsági szöveget elvetette, így Alföldy képviselőtársunk szövegezésében fogadta el á 3. bekezdést. A negyedik, ötödik és hatodik bekezdés meg nem tamiadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik a 48. §; Kérem á jegyző urat, szíveskedjék felolvasni!
