Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-70
^•^^ r Âz országgyűlés képviselőházának 70. ütésé Í927 Junius i8-an, szombaton. 4Á5 mi történik és mit szándékozik tenni a minister ur azzal a két tisztviselővel, aki a maga becsületességét odadobta, — azt kell mondanom — áldozatul, akinek — két meglehetősen kis állásban lévő tisztviselőnek —• volt bátorsága arra, hogy hivatali felebbvalóival szembeszálljon és őket megvádolja visszaélésekkel, megvádolja panamákkal. Ez a két tisztviselő nem hogy elégtételt kapott volna, hanem a fegyelmi eljárás során, amelyről a minister ur most megállapitotta, hogy helytelen és rosszul vezetett volt, áthelyezésre itelték őket. Most, hogy a minister ur maga megállapította, hogy fegyelmi eljárással nem lehet ezt a kérdést megoldani, ismételten kérdem 1 , mit szándékozik tenni azzal a két szerencsétlen tisztviselővel? Vagy az a minister ur érzése, hogy ezeket továbbra is áldozatul dobja oda, elrettentő például, hogy a jövőben ne akadjon tisztviselő a minister ur fenhatósága alatt álló intézményeknél, aki a visszaélések felderítésére vállalkozzék 1 ? A választ nem veszem tudomásul. Elnök: A minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Megvárom a birói eljárás végét. Hogy áldatlan viszály volt a gazdasági hivatalban és mindenféle vádaskodás volt (Malasits Géza: Ezt már ismerjük a szénapanamából!) majd meg fogjuik látni, hogy a birói eljárásban mik fognak beigazolást nyerni, mert ezek a vádaskodások egészen más természetűek voltak. Ha a birói eljárás igazolni fogja őket, meg fogják: kapni a sza* tiszfakciójukiat, de általános vádaskodásba belefulladni a dolgokat nem engedhetem, mert akkor minden fegyelem és függelem megszűnik. Megvároimi tehát a birói eljárás eredményét ési akkor fogóik a kifejlendőkhöz képest intézkedni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a vallás- és közoktatásügyi minister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik gróf Hunyady Ferenc képviselő ur első interpellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa): „Interpelláció a pénzügy minister úrhoz: Van-e tudomása a pénzügy min ister urnák arról, hogy a cukorgyárak részéről egyoldalú változtatása történt az Omge utján a cukorrépa termelő gazdaközönséggel folytatott tárgyalás során megállapított cukorrépa átvételi áraknak, -minek következtében a gazdaközönség nagy része cukorrépatermelés helyett más mivelési ágra akar áttérni és mily Intézkedéseket óhajt tenni a pénzügyminister ur a gazdaközönség ezzel kapcsolatos jogos érdekeinekmegóvására, különös tekintettel arra, hogy a cukorgyárak gazdasági helyzetét a belfogyasztás erős megnövekedése és a külföldi import kontigentálása egyébként is előnyössé tették. Hunyíady Ferenc." Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Az idő előrehaladottságára való tekintettel és az interpelláció szelleméből kifolyólag a lehető legröKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. V. " !"J videbben és legtöimörebben óhajtom előadni ezt a fontos ügyet, mert tudom, hogy a pénzügyminister ur a legalaposabban van erről a kérdésről informálva. A cukorrépa termelés Magyarországon egyike a legfontosabb faktoroknak közgazdasági szempontból, már annál a jövedelemnél fogva is, amelyet a kincstárnak beszolgáltak. Mezőgazdasági szempontból fontos a szükséges és kiváló nagy talajmunka következtében, amelyet igényel és azért, mert elővetemény más veteményeknek, végre szociális szempontból, mert a mezőgazdasági munkások tízezreinek ad kenyeret. A termelők teljesen tisztában vannak azokkal a nagy előnyökkel,^ amely rájuk és az államra hárul a cukorrépa-termelésből kifolyólag, de csak abban az esetben van értelme annak, hogy ők cukorrépát termeljenek, ha a termelési költségeken kivül a cukorrépa ára ugy van megállapítva, hogy valami kis hasznot is kapnak, mert különben ugyanezt a földterületet más terményekkel értékesitik és ezzel nagyobb jövedelemre tesznek szert, ha a cukorrépa ára ugy van megállapitva, hogy ők alig tudják a termelés költségeit behoizni. A termelők íuagyrésze azon az állásponton volt és van, hogy nem érdemes a jelenlegi viszonyok között a cukorrépa termelésével foglalkozni. De ez harcot jelent. Az én véleményem szerint pedig minden jó harcnál is jobb a becsületes egyesség. Azért hivom fel ezekre a kérdésekre a pénzügyminister ur figyelmét. A pénzügyminister ur legjobban tudja, hogy a cukorrépa átvételi árának megállapítása körül évek óta nagy harc folyik a cukorrépatermelők és a cukorgyáriak között. Az 1925. évi tárgyalás az OMGE cukoirbizottsága és a cukorkartell között csak azért vezetett eredményre, mert a, pénzügyminister ur akkor jóindulatával junktimba hozta az autonom vámtarifa leszállítását azzal, hogy egyességet létesit egymással a két érdekeltség. E presszió alatt tényleg létrejött az egyesség, amelynek alapján 2.55 aranykoronát kaptak métermázsánként a termelők, azonkivül bizonyos prémiumot, amelyet részletezni nem óhajtok, hiszen a pénzügyminister ur úgyis tudja ezt és ez közismert is. Ez a megállapodás a cukorrépatermelőket ki is elégítette, a cukorrépatermelés folyt és emellett, azt hiszem, a cukorgyárosOik is megtalálták számításaikat. De már a következő évben, 1926-ban, amikor ujabb megállapitásra került volna a cukorrépa átvételi ára, a gyárosok arra hivatkozva, hogy a londoni tőzsdén a cukorrépa árjegyzése 18 shillingről 13.5 shillingre szállott le, nem voltak hajlandók a régi áron cukorrépát megvenni. A termelők hajlandók voltak ezt akceptálni, de viszonylagos, proporcionális leszállítást kivántak. A cukorkartell intranzigens állásfoglalása következtében megegyezés nem létesült és igy, bár kartell nemcsak a kedvezményes vámtarifában részesült továbbra is, hanem még fokozottabb tarifális engedményben is részesült, mint tavaly, nem a termelőkkel egyetértésben, hanem egyoldalúan állapította meg a termelőkhöí intézett körlevélben a cukorrépa árát, még hozzá olyan alapon, hogy még abban az esetben is, hia a londoni tőzsde jegyzése 18 shillingre emelkedett volna fel, csak 2.40 és nem 2.55 aranykoronát kapott volna a termelő, t©> 63
