Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-70
iU Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése Í927 június î8-ân, szombaton. pitotta meg, hogy adataik nem bizonyultak valóknak. Én megnyugtatom a minister urat: méltóztassék a fegyelmi iratokat a minister urnák személyesen átnézni; én bízom annyira a minister ur igazságszeretetében, r hogy ha maga megnézi ezeket az iratokat és összehasonlítást tesz az iratokban lefektetett vádak és a fegyelmi biróság megállapításai között, akkor a minister ur igazságosan nem tehet más megállapítást, mint azt, hogy ennek a fegyelmileg áthelyezésre itélt két tisztviselőnek 100%-ban igazuk volt. Sajnos azonban, ismét azt kell mondanom, a minister urat félrevezették azok, akik a múlt évben is félrevezették a fegyelmi eljárás lefolytatásánál Nem őszinték az igazság feltárásában, a minister ur pedig, aki nem ér rá, hogy annyira foglalkozzék ezzel a dologgal, mint foglalkozni kellene, megelégszik a hivatalos jelentéssel s a hivatalos jelentéssel az egész dolgot befejezettnek itéli. Kérem a minister urat, vegye azt a fáradságot, hogy az egész panamaszemélyében. Megéri az igazságtevés, megéri ennek a dolognak tisztázása azt, hogy a minister ur néhány órát fordítson ennek az ügynek tisztázására. A minister ur az imént azt mondotta, hogy nem állottam elő uj visszaéléssel. Pótolom ezt az esetleges mulasztást, bár nem volt ez a célom. Ujabban megint arról kapok értesítést, hogy az ottani főkertész a panamáknak és visszaéléseknek egész sorozatát követte el és ma is szolgálatban van. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Kicsoda az?) Manzer Sándor főkertész, aki eltulajdonította a klinika anyagát, elvitette a saját földjére, aki a szőlőjében kisebb épületet épit klinikai anyagból, klinikai munkásokkal. Hiába mosolyog a minister ur, a múlt évben is mosolygott, amikor felderítettem az esetet, és ime, le kellett az illetőt tartóztatni, és ha becsületesen le akarják folytatni a debreceni klinikán a vizsgálatot, legalább olyan nagyszámú tisztviselőt és szállítót kell letartóztatni, mint amennyit letartóztattak a budapesti panamából kifolyólag. Méltóztatnak emlékezni, jámbor módon kezdődött itt is először a huspanamával, azután kisült végül, hogy nem volt olyan szállított anyag, amelynek beszerzésénél panamát nem követtek volna el. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Ott is a rendőrság és a biróság kezében van!) Ezt tudom, de emlékszem arra, hogy mikor a budapesti panama kiderült, a minister ur nyilatkozott és fennhangu kijelentést tett, hogy Debrecenben és Pécsett rendet teremtett. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: Én csak azt mondtam, hogy ott elbocsátottam embereket.) Nem, azt méltóztatott mondani, hanem hogy rendet teremtett. Szép rend az, mikor a minister ur ezen kijelentése után le kell tartóztatni az alkalmazottakat és ha becsületesen le akarják folytatni a vizsgálatot, le kell tartóztatni majdnem a-fejétől a lábáig a debreceni klinikának összes alkalmazottait és csak egyetlen szempont az,, ami a letartóztatás ellen szól, hogy ki fogja akkor ott az ügykezelést ellátni. Ismételten kérem, méltóztassék becsületesen és erélyes kézzel utána nézni a vizsgálatnak. A másik kérésemi a minister úrhoz az, hogy ne hagyja magát saját ministeriumába beosztott tisztviselőkkel félrevezettetni, hanem méltóztassék fáradságot venni és maga megnézni az ügyiratokat. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a minister ur maga fáradságot vesz és betekint ezekbe az iratokba, egészen más képet nyer, mint amilyet nyert akkor, amikor csak hivatalos tisztviselők a hivatalos vizsgálatról jelentést tettek a minister urnái, anélkül azonban, hogy a minister ur megnézte volna az iratokat. Harmadik kérdésem pedig az, — ezt már nem is mint ministerhez, hanem mint igazságszerető és igazságtevő emberhez intézem, — vájjon hajlandó-e a két ártatlanul meghurcolt tisztviselőknek, akit ugy helyeztek a közvélemény megítélése alá, hogy büntetésből, azért helyezték át őket, mintha a panamában részesek lettek volna, ezeknek és meghurcolt családtagjaiknak teljes elégtételt szolgáltatni a képviselőházban és elégtételt szolgáltatni olyképen, hogy a büntetésből történt áthelyezést a minister ur megváltoztatja. A minister ur válaszát nem veszem tudomásul. Elnök: A minister ur kivan nyilatkozni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi minister: T. Ház! Hangsúlyozni kívánom, hogy már az első vizsgálat is fegyelmi büntetéssel végződött, de minthogy én ezzel nem értem be, azért tereltem a rendőrséghez az ügyet. Az összes akták a rendőrségnél vannak, ma már a vizsgálóbírónál, bíró kezében van az ügy, amikor én ebbe az ügybe tovább be nem folyhatok. Amikor az ügyre vonatkozólag adatok érkeztek hozzám, akkor azokat mindig, még ha névtelen feljelentések is voltak, a debreceni rendőrségnek leküldtem. Többet tehát ebben a részben nem tehetek és meg vagyok róla győződve, hogy amennyiben visszaélések vannak, azt a debreceni rendőrség, illetőjeg ügyészség és vizsgálóbiró ép ugy fel fogja fedni, mint ahogy a budapesti rendőrség és ügyészség az itteni klinikai visszaéléseket kinyomozta. Azt hiszem, hogy ilyen radikális rendcsinálás, mint amilyet én végeztem! a klinikákon, régen nem történt, mint épen az én közbelépésem folytán. Egy minister többet nem; tehet, minthogy az ügyeket átadja az illetékes rendőrhatóságnak. Épen itt követelik mindig, hogy ne titokban és fegyelmi vizsgálatokkal operáljunk, hanem adjuk át az ügyeket a rendőrségnek, az ügyészségnek. Ëz mind a két esetben megtörtént. Sub judice lis est. Hóit f > r /tassék az eljárás végét megvárni. (Helyeslés jobbfelől. — Malasits Géza: Mi lesz á két ártatlan tisztviselővel?) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur. Az interpelláló képviselő urnák joga van mégegyszer felszólalni. Györki Imre: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy még néhány szóval rávilágítsak erre a kérdésre. Elismerem, hogy most a hivatalos eljárás már folyamatban van és a vizsgálóbiró intézkedéseinek nem kivan a minister ur útjába állani. Ezt helyeslem is, sőt már első felszólalásoim alkalmával magam is koncedáltam, hogy ha hinni lehet a hivatalos távirati iroda közleményének, akkor annak a kérelemnek teljesítése, amely interpellációm szövegében bennefoglaítatik, hogy t. i. a minister ur hajlandó-e felmentést adni a hivatali titoktartás alól, már megtörtént, ugy, hogy e tekintetben a kérdés feltevését tárgytalannak tekintem. Nem kaptam azonban választ arra, hogy
