Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. következik, hogy a pénztár tartozik mindazokat a költségeiket megtéríteni, amelyek az ilyen sürgős szükség esetén igazoltan felmerülnek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy luxuriózus kiadásokat fizessen meg a pénztár, azt sem jelenti, hogy ha valaki olyan segélyeket vesz igényibe, amelyek igénybevétele az orvosi megállapítás szerint fölösleges volt, ezeket a pénztárral kívánhatja megtéríttetni. Ellenben, ha az orvos igazolja, hogy erre a gyógykezelésre sürgős szükség merült fel» nem lehet megszorító intézkedéseket tenni, sem a kiadandó rendeletben, sem az alapszabályban nem lehet bizonyos maximumig redukálni ezeknek az összegeknek kifizetését, hanem ki kell fizetni azt az összeget, amely igazolt szükség esetén felmerül. Ezért én a javaslathoz a következő bekezdés felvételét indítványozom: „Más orvos igénybevételéből származó igazolt költség az intézetet terheli." Ha ezt az első bekezdéshez hozzáfűztük, akkor a második bekezdés törlendő. Elnök: Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom. A minister ur kiyán nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T. Képviselőház! Nekünk ezen a téren is vannak már tapasztalataink. Az adatokkal természetesen nem kívánnék a nagy nyilvánosság elé állani, azonban konstatálhatom a tényt, hogy a beteggondozás óriási nagy területén bukkantam már rá olyan esetekre, amelyek gyanúsak voltak olyan irányban, hogy beteg és oirvo» valíamiképen egyetértettek. Épen ez az az eset, amelynek valamiképen elibe akarunk vágni és

1 akadályt, gátat próbálunk útjába állítani. Szükséges, hogy a népjóléti minister, szóval egy kormányiőtbatalmi tényező bírálja felül az ilyen esetekben igénybevett orvosi költségek dolgát, mert hiszen, ha ez nem történik, akkor igazán tág kapu nyílik a munkásbiztositás intézményének megkárosítására, (Zaj a baloldalon. — Farkas István: Ebből aztán nagy bürokrácia lesz. ha a minister urnák még ilyenekkel is van dolga.) Kérném, hogy őszintén és nyíltan feltárt indokaim alapján méltóztassanak Györki képviselőtársami javaslatának elvetésével a bizottsági szövegezést elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 33. §-al szemben áll Györki Imre képviselőtársunk uj szövegezése. Kérdezem a t. Házat, méltóztatik-e a 33. §-t a bizottság szövegezésében elfogadni, szemben Györki Imre képviselőtársunk szövegezésével, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, akik elfogadják a bizottság szövegezését, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! Tehát ^ a Ház a bizottság szövegezését elfogadta és Györki Imre képviselő Ur szövegezését elvetette. Következik a 34. §. Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa a 3í. §-t.) Elnök: Szólásra következik 1 Esztergályos János jegyző: Györki Imre! Györki Imre: Elállók a szótól. Esztergályos János jegyző: Gál Endre! Gál Endre: T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ennél a paragrafusnál egy nagy társadalmi osztály óhajának, vajary mondhatnám feljajdulásának adhassak kifejezést, (Rothenstein Mór: Szegény gyógyszerészek!) Tegnap a minister ur engem, mint a Magyarországi Gyógyszerész-Egyesület elKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. V. ülése 1927 június 18-án

} szombaton. 427 nőkét, volt szíves aposztrofálni s ezért hálás köszönetet mondok. Méltóztassanak azonban mégis megengedni, — és kérem ehhez a miniszter ur engedelmét is — hogy pár szóval ezzel a kérdéssel foglalkozhassam. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy nekem azokhoz a táviratokhoz, amelyek itt emiitettek, mint az egyesület elnökének, semmi közöm, azokról nem tudtam, tisztán csak a gyógyszerészek kétségbeesett jajkiáltása nyilvánult meg azokban. Nem méltóztatik elgondolni, milyen reszenzust és megdöbbenést keltett az egész magyar gyógyszerészvilágban a törvényjavaslat 34. §-ának ötödik bekezdése. Hogy miért, azt mindjárt meg fogom magyarázni. Mi nem vontuk azt sohasem kétségbe, ma sem vonjuk kétségbe, hogy a minister urnák joga van engedélyt adni kórházi gyógyszertárak felállítására. Adott eddig is és adni fog ezentúl is engedélyeket és ha erre szükség van, akkor ez helyes is. Mi csak egyetlen egyet kérünk, hogy ezek a kórházi gyógyszertárak — például ha majd mondjuk az Uzsoki-uccai kórházban méltóztatik majd ilyet létesíteni — tisztán» csak az ott fekvő betegeket szolgálják ki, ne pedig a bejáró ambuláns betegeket is. Mert méltóztassék elképzelni, mit jelent az, ha például a bejáró betegeknek is kiszolgáltatják a gyógyszereket? A munkásbiztosító pénztár kötelezni fogja az abban a körzetben lakó tagjait, hogy gyógyszerszükségletüket a munkásbiztositó kórház gyógyszertárában szerezzék be. Ezzel az fog bekövetkezni, hogy a környéken levő három gyógyszertár — mert hiszen ebben a munkásnegyedben a forgaloim 70, 80, sőt 90 százalékát a munkásbiztositó pénztár receptjei teszik ki — rögtön be fog csukni. Most a gyógyszertárak házbérét — mert a legtöbb gyógyszerész mégis igyekszik exponált helyre menni — 100—150— 200 percenttel emelik a ' békebelihez képest. Méltóztassék elképzelni, hogy ha ez az intézkedés bekövetkezik, még ezt a forgiáimat is elvonják a gyógyszerésztől, míg házbérét felemelik, úgyhogy ez rájuknézve a teljes megsemmisülést jelenti. De ez nemcsak Pesten, a fővárosban van igy, hanem méltóztassék elképzelni, Miskolcon, Szombathelyen, vagy nem tudom hol, ha a munkásbiztositópénztár kórházlat létesít s ez a kórház a vényeket a kórházi gyógyszertárral fogja megcsináltatni. Ezek a gyógyszertárak, amelyek már léteznek és amelyeik engedélyét épen azért adták meg, mert ott nagy tömeg munkás lakik, kénytelenek lesznek becsukni és tulajdonosaik szájából ezzel az intézkedéssel kivették a kenyeret. Ez volt az oka annak, hogy a gyógyszerészek 'között nagy kétségbeesés támiadt. Ez nem jelent bizalmatlanságot a.miniszter ur személye iránt. Kijelentem itt, a képviselőházban, hogy a gyógyszerészi pálya a legnagyobb tisztelettel és 'ragaszkodással van eltelve a minister ur személye' iránt. Ez különben is gazdasági, nem pedig politikai kérdés, tehát bizalmatlanságról itt egyáltalában szó sem lehet, sőt messzebb megyek, mindaddig, atmig a minister ur ül ebben a székben, megnyugvással vagyunk ; és nincsen aggodalmunk. Az 1876-iki közegészségügyi törvényeket azonban 51 esztendővel ezelőtt hozták. Azóta volt 15—20 minister. A ministerek változtak, a törvény maradt. Mit tudjla 'ia gyógyszerészi társadalom, hogy tiz esztendő múlva milyen gondolkozású mindsten fog a népjóléti ministeri szék-. 63