Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés Képviselőházának 70. honnan meg kellett azt takarítani. A háború utáni állapotok azonban még sokkal rosszabbak mint voltak a háború előttiek, mert az élettartás költségei és a kereseti viszonyok közötti interkaláré a munkás hátrányára megnagyobbodott. Méltóztassanak elképzelni a következő esetet A minap az Angyalföldön beszélgettünk a lakásfelszabadításról — nem erről akarok beszélni, csak a keresetekről — s odajön egy családapa, és elmondja, hogy öt család lakik egy szobában, négy család a szoba különböző sarkaiban, egy család a konyhában. Az egyik cipész, aki éjjelnappal dolgozik, hogy kerecsen, a másik hegesztő munkás, akinek tiszta levegő kellene, a harmadik olyan gyárban dolgozik, ahol dissousgázt állítanak elő, akinek tehát szintén tiszta levegő kellene, a negyedik éjjel dolgozik és nappal alszik. Méltóztassanak tehát ezt a helyzetet elképzelni. Elmondja, hogy épitettek ott egy uj házat. Tudják, hogy az udvari lakások szoba-konyhásak, de egy ilyen lakásért kérnek 12 millió koronát, azonkivül ügyvédi költséget számítanak fel a lefoglalás alkalmával; ezzel szemben az a munkás 26—28. legjobb esetben 30 pengőt keres egy héten. Kérdem tehát, honnan fizesse ki ezt a nagy összeget 1 Ha mármost a munkás beteg lesz és a betegsegélyezésben visszaesés áll elő, ez két-három hét alatt teljesen tönkreteszi a családot, mert mindene rámegy a betegségre. Hogy a munkások miképen élnek, erre legjobb bizonyíték az, ha utalok arra, hogy a postatakarékpénztár jóvoltából a Lehel-utcában létesült zálogházban milyen nagy forgalom van. Egyetlen füszerkereskedés vagy hentesbolt előtt nem tolonganak annyira az emberek, mint épen ott. Hétfőn reggel megindul arra a gyermekek vándorlása, szombaton pedig az asszonyoké, akik szombaton kiváltják az oda beadott motyójukat, hogy vasárnap mégis felvehessenek valamit, hétfőn azonban újra visszavándorolnak a holmik a zálogházba. Akinek módja van ezt az életet tanulmányozni, akinek módja van akár missziós testvéreket, akár missziós papoka tmegkérdezni — nem kell ránk szocialistákra hallgatni, tessék ezekre hallgatni — és tessék megnézni, hogyan él az a munkás. Akkor meg méltóztatik látni, hogy égbekiáltó bűn ezeknek a szegény embereknek segélyeit lejebb szállitani és őket ezzel olyan helyzetbe hozni, amilyet el sem tudunk képzelni. r Nagyon kérem a minister urat, méltóz ;assék ezt meggondolás tárgyává tenni, mert a budapesti munkásság túlnyomó részére súlyos és helyrehozhatatlan csapást okoz az, ha a jelenleg kapott pénztári szolgáltatni nyokat, amelyek mellett is csak nagyon nehezen tud megélni, lecsökkentik a munkásság hátrányára. Egyébként csatlakozom azokhoz, amiket Györki Imre t. képviselőtársam indítványozott. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór : T. Ház ! A 30. § egyike azoknak, amelyek rácáfolnak arra, hogy ez a törvényjavaslat a haladásjegyében készült, mert hiszen ennek egyes pontjai kimutatják azt, hogy a mostani helyzettel szemben visszaesést jelentenek. Kezdem azzal, hogy pl, a 3. pont szerint a táppénz a betegség negyedik napjától járhat csak a betegnek. Györki képviselőtársam már kifejtette, hogy a múltban két nap volt az az idő, amelyre nem járt táppénz, hanem csak a harmadik naptól kezdve. De tudjuk, hogy ez ugy kezdődött, hogy amennyiben tovább is beteg volt, akkor az első két napra járó táppénzt azért megkapta a beteg. Csak később következett be az, hogy a beteg a táppénzt a harmadik naptól kezdve kapta ülése 1927 június 18-án, szombaton. 423 és ezt az első két napra akkor sem kapta meg, ha a betegség tovább tartott. Ha most a népjóléti minister ur olyan rendelkezést fektetett volna itt le, hogy csak a negyedik naptól kezdve jár a táppénz, de amennyiben valaki tovább beteg, akkor az első naptól kezdve megkapja, erről lehet még objektive tárgyalni, hogy ez igazságos-e vagy nem. Mit jelent ellenben az, hogy a munkás a gyakorlatban csak -a negyedik naptól kezdve kapja a táppénzt ? A gyakorlatban ez rendszerint ugy történik, hogy valaki — mondjuk — ma rosszul érzi magát, ugy érzi a munka mellett, hogy nem fog tudni dolgozni, de még nem biztos benne. Amikor másnap azon tűnődik, hogy menjen-e a munkába vagy nem, azt gondolja, hogy talán jól lesz egy nap alatt és nem jelent beteget. De mm lesz jobban és igy csak a harmadik nap az, amikor végre az orvoshoz megy. Miután pedig az orvosok csak köznapokon, munkanapokon délután rendelnek, megtörténhetik, hogy még ez a harmadik nap sem számit mint első nap, hanem csak a következő, negyedik nap lehet az első és ő csak akkor kaphat táppénzt, ha több, mint három napig beteg. Egy egész hetet tölthet igy ël, amelyre annak ellenére, hogy tényleg beteg volt, táppénzt nem kaphat. Bent van a törvényben, mint egy eshetőség, de nem ugy, hogy ez neki jár, mint ahogy eddig volt. Ha megállapítjuk, hogy ez a törvényjavaslat szűkítéseket hoz, (Zaj és ellentmondások a jobboldalon) akkor nem lehet arról beszélni, hogy ez a törvényjavaslat a haladás felé igyekszik. Épen ezért a magam részéről szintén támogatom azokat a módosításokat, melyeket Györki Imre t. képviselőtársam beyujtott. Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István : T. Ház ! Ha feszóialok, ezt csak azért teszem, mert — mint Györki t. képviselőtársam helyesen állapította meg — tényleg a segélyezések mértékén dől el, hogy vájjon van e valamely szocál politikai haladás a biztosítás ezen ágában vagy nincs. Ha csak két szempontot nézünk, hogy t. i. a gyermekes családoknál nem emelkedik a segély a megkivánt mértékben, a másik pedig, hogy a családfő hosszabbtartamu betegsége esetén sem emelkedik, az majd a rokkantés aggkori biztositásnál igen nagy probléma lesz, minister ur, - már előre figyelmeztetem — mert a külföldön mindenütt, ahol az öregség esetére való biztosítás megvan, igen fontos szempont a betegsegélyezési biztosítás mértéke is. Ha ugyanis a segélyezés mérve nem terjed ki a családtagok arányában, ez leromlást jelent vagy jelenti egy hosszabb betegségnél a korai öregség bekövetkezését ugy, hogy ezeket a szempontokat mindenütt figyelembe veszik. Ha tehát meg akarjuk csinálni az aggkori és rokkantbiztositást, akkor ezzel számolnunk kellene. Polgári nemzetgazdászok, kik nem a társadalmi szolidarizmuson keresztül csinálták a szociálpolitikát, hanem a kényszerűségből, állapították meg, hogy a munkaerőt védeni kell. A munkaerő védelme érdeke a társadalomnak. Érdeke, hogy ne hagyja leromlani, tönkremenni s hogy az utána következő nemzedék ne legyen korcs, nyomorék. Fontos tehát, hogy a biztosítás keretében megvan-e ennek lehetősége. Én csak ezt a két szempontot ragadom ki: a családos biztosított tagot és a hosszú betegség alatt szenvedő biztosított tagot. Utalok a cseh törvényre is, amely ezeket a szempontokat egészen határozottan kiemeli. A cseh biztositási törvény azt mondia, hogy a táppénz az alapösszeg 10%-ával felemeltetik, ha a munkaképtelenség 13 hétnél hosszabb ideig tart, 20%-ával felemeltetik, ha 26 hétnél tovább tart és 30%-ával, ha 39 hét-