Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. célszerű intézkedés, lehetetlenség is máskép csinálni. Annak az egészségügyi intézetnek az alkalmazottai, akár lesznek biztosítva, akár nem, akarva vagy akaratlanul is rendelkezésükre állván a nagyszámú orvosi kar és rendelő intézet — igénybeveszik ezeket a szolgáltatásokat. Engem csupán technikai szempont és az ügykezelés egyszerűsitésének szem előtt tartása vezet akkor, amikor a minister urnák szives figyelmébe ajánlom azt a rendelkezést, hogy a munkásbiztositó pénztárnál vagy intézeteknél alkalmazottak a biztositás kimondása mellett, mentesitve legyenek a biztosítási járulék fizetése alól. A háztartási alkalmazottakra vonatkozólag pedig azt a rendelkezést kívánom beiktatni, hogy (olvassa) : »A háztartási alkalmazottak járulékának felső határa egy alkalmazott esetén 37«, egynél több alkalmazott után átlagos napibérük 6%-a. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki szólni 1 Esztergályos János : Rothenstein Mór! Rothenstein Mór : T. Képviselőház ! A magam részéről szintén igazságtalannak tartom a 19. §-ban az illetékek megállapításánál azt a megkülönböztetést, hogy a háztartásbeli tagok részére az illeték majdnem 50%-kal alacsonyabb, mint a többi munkáskategóriák részére megállapított illeték. Nem tudom magamnak megmagyarázni, hogy ez miért történik igy. Hiszen különösképen a városokban alkalmazott háztartásbeli munkásnők, ha betegek lesznek, nem maradhatnak otthon. Már a délelőtt folyamán felhozattak mindazok az érvek, amelyek azt követelik, amelyek ezt szükségessé teszik vagy a lakás nem olyan, hogy a beteg a lakásban maradhasson, vagy pedig más okok teszik szükségessé azt, hogy a háztartásbeli munkásnő kórházba menjen. Arra kell tehát gondolni, hogy a kórházi költség a pénztárnak sokkal többe kerül, mint az, ha valamelyik tagja táppénzt kap. A kórházi illetmények olyan magasak, hogy a pénztár ezeknél a tagoknál eo ipso ráfizet, ha lehet igy magamat kifejezni. De hivatkozom magára a minister úrra, aki épen a délelőtt folyamán G aal Gaston t. képviselő úrral szemben azzal érvelt, hogy az illeték, mely a háztartásbeli munkásnőkre meg van állapitva, (Vass József népjóléti és munkaügyi minister : Eddig!) távol áll attól, hogy azokat a kiadásokat mind fedezze az, amennyi a bevételekből a pénztár rendelkezésére áll. Ha ez igaz — és ez igaz — akkor nem tudom megérteni, hogy miért van ez a különbség, ez a disztingválás, amit nem lehet megindokolni, ha csak a minister ur nem lesz szives majd, a felszólalásainkra reflektálva, ezt nekünk megmagyarázni (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Nagyon szívesen!), de én mondom, nem vagyok képes ezt magamnak megmagyarázni. Épen azért támogatom azt az indítványt, amelyet Györki Imre t. képviselőtársam beterjesztett. Elnök: Kivan még valaki szólani ? (Nem!) Ha senki nem kivan szólani, a vitát bezárom. A minister ur óhajt nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T, Ház! Ami a Munkásbiztositó Intézet alkalmazottainak járulékfizetését illeti, azt hiszem, az igazság és a méltányosság mégis csak azt követeli, hogy azok épen olyan elbánásban részesüljenek, mint bárminő más biztosítottak. Ami mármost a háztartási alkalmazottak, tehát a házi cselédek után 3%-ban megállapított járulékösszeget illeti, Rothenstein igen t. képviselőtársam élénk kíváncsiságot méltóztatott mutatni abban az irányban, hogy némi magyarázattal szolgáljak, mert hiszen a délelőtti szavaim ellentéteseknek látszanak azzal, ami itt stipulálva van. ülése 1927 június 18-án, szombaton. 417 Délelőtt én beszéltem az eddig tapasztalt eredményekről. Az eddig érvényben volt rendelkezések szerint pedig a háztartási alkalmazottak legnagyobb része vagy túlnyomóan nagy része után nem 3, hanem 1% volt esedékes. Természetes, hogy ilyen mérvű járuléknak a hozama nem elégséges a mutatkozó kiadások fedezésére, viszont azonban a 3 %-ban megállapítandó járulék számításaink szerint, elégséges lesz. Ez a magyarázata erről az oldalról a kérdésnek. Hogy miért nem több és miért csak 3%> annak pedig az egyik és főoka az, hogy végre is az a háztartási alkalmazott egyedülálló, önmagában álló, hozzátartozók nélkül biztositott tag, nem ugy, mint mondjuk, egy ipari munkás, akinél 6%, vagy más rendszer szerint 77o rovatik ki, de esetleg a vele élő nagyszámú családtag bevonatik. (Rothenstein Mór: Ott is vannak nőtlenek!) Lehetséges, hogy vannak közöttük. (Rothenstein Mór : És itt is lehetnek gyermekek!) Igen, de mégis csak az átlagot kell nézni. Az egyik esetben az átlag az, hogy ott a család vagy a vele egy háztartásban élő rokon tagok bevonatnak a biztositásba, tehát nagy terhet jelentenek, viszont itt a nagy átlag az, hogy a háztartási alkalmazott egymagában álló személy, tehát nem jelenthet akkora terhet betegség esetén sem. Ez a magyarázat tehát a másik pontra és ennek alapján kérném a szakasz változatlan elfogadását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 19. § első bekezdése meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A második bekezdés első mondatával szemben áll Györki képviselő ur elleninditványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a második bekezdést a bizottság eredeti szövegezésében elfogadni, szemben Györki képviselő ur elleninditványával, igen, vagy nem % (Igen !) A Ház a második bekezdést eredeti szövegezésében fogadja el, ennélfogva Györki képviselő ur elleninditványa mellőztetett. A harmadik bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 20. § Kérem annak felolvasását. Esztergályos János jegyző (olvassa a 20. §-t). Elnök : Kivan valaki szólani ? Esztergályos János jegyző : Györki Imre ! Györki Imre : T. Képviselőház ! A 20. §-ban foglalt rendelkezésről megint csak azt kell mondanom, amit ma már néhányszor mondottam, hogy az ebben szakaszban foglaltak nem felelnek meg a társadalmi szolidarizmus követelményeinek, mégpedig azért nem, mert ennek a 20. §-nak hatodik bekezdése arról rendelkezik, hogy a 6. § első bekezdésének 1. és 2. pontjában megjelölt biztosításra kötelezettek után volt munkaadójuk tartozik a járulékot fizetni. Vonatkozik a 6. H. és 2. pontja egyrészt azokra a nyugdíjas alkalmazottakra, akik a postatakarékpénztár, a posta, a dohányjöyedék, az államvasutak és a közforgalmú magánvasutak szolgálatában állanak, másrészt pedig vonatko/ik az ipari és kereskedelmi alkalmazottak biztosítására, szóval a Munkásbiztositó Pénztárban alkalmazott, de nyugellátásban részesülő biztositásra kötelezettekre. Ezekre vonatkozólag a 20- § olyan intézkedési tartalmaz, hogy ezek után a járulékot a munkaadó tartozik fizetni, ellenben a 3. §-ban lévő, jórészt a munkásokat és tehát nem a tisztviselőket, hanem a munkásokat érintő intézkedés, nevezetesen a Diósgyőri állami vas- és acélgyár és a kincstári kőszénbányatársaság nyugbéreseire vonatkozó intézkedés viszont olyan rendelkezést tartalmaz, hogy a harmadik pontban biztositásra kötelezettek