Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. alatt a törvényes biztositás hatálya alá tartozó alkalmazottak a pénztártól táppénzben részesülnek. Körülbelül ezt a gondolatot kivánja rnegvalósitani és érvényben tartani ennek a törvényjavaslatnak 7. §-a isMegfeledkezik azonban ez a 7. § arról, hogy mig az a rendelkezés, amely az 1907. évi XIX. te. 10. §-ában volt, illetőleg az azt kiegészítő iiiinisteri rendeletben megfelelő volt, addig ez a rendelkezés, ahogy itt meg van szövegezve, nem lehet helytálló. Nevezetesen, amikor ennek a törvényjavaslatnak 30. <i-a olyan rendelkezést tartalmaz, hogy a biztosításra kötelezett alkalmazottak betegség esetén egy éven át kapják a táppénzsegélyszolgáltatást, ebből logikusan következik, vagy kellene következnie, hogy az állami alkalmazott is csak abban az esetben legyen kivonható e biztositási kötelezettség aló!, ha legalább azt a minimumot, amelyet a biztositási törvény a magánalkalmazottnak ad, megadná az állami alkalmazottnak is. A 7. § azonban első bekezdésében > csak olyan rendelkezést tartalmaz, hogy kivonja a biztositás hatálya alól mindazokat az állami alkalmazottakat, akik betegség esetén illetményeiket legalább hat hónapon át megkapják. Érthetetlen előttem és azt hiszem, csak lapszus, hogy már akkor is mentesíteni kivánja az állami alkalmazottakat a biztositás hatálya alól, ha hat hónapon át kapják meg ilyen esetben a fizetésüket. Szükségesnek tartom léhát oly rendelkezés felvételét is, hogy az állami alkalmazottak csak abban az esetben vétessenek ki a kötelező biztositás hatálya alól, ha illetményeiket tizenkét hónapon át, tehát ugyanolyan időn át megkapják, amely időn át ez a törvényjavaslat a biztosításra kötelezett alkalmazottak segélyét megállapítja. Ezért javaslom, hogy a 7. § első bekezdésének utolsó előtti sorában lévő »hat hónapon át« szavak helyett »tizenkét hónapon át« szavak legyenek beiktatva. Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Ház! A 7. § ötödik bekezdésében van egy rendelkezés, amely, — bár ebben a törvényjavaslatban van egyéb igazságtalan sages egyenlőtlen elbánás is — azért tűnik fel különösen, mivel az 1. §-nál elvetették ezt a beterjesztett módosításomat, hogy a vallásfelekezetek hivatalaiban alkalmazottak, kivéve a lelkészeket, betegségi biztosításra kötelezettek legyenek. Ez a szakasz azt mondja, hogy kivétetnek a szabály alól — vagyis az alól, hogy a lelkészek és a szerzetesrendek tagjai nem biztosításra kötelezettek — akik egyházi javadalom hiányában javadalmazás fejében egyéb szolgálatot teljesítenek. Tehát a vallásfelekezetek hivatalainak azok a tagjai, akik nem részesülnek egyházi javadalomban, igenis betegségi biztositási kötelezettség alá esnek. A vallásfelekezetek hivatalaiban alkalmazott olyan munkavállalókat azonban, akiket már az 1. §-nál részletesen felsoroltam, a minisj ter ur nem akarja biztositási kötelezettség alá vonni. Nincs módomban, nem is tartozik ehhez a. szakaszhoz, hogy ezekre nézve itt terjesszek elő módosítást, csak felkérem a minister urat arra, hogy éljen az 1. §-ban nyert felhatalmazásával, amely a rendelettel való kiterjesztés jogát neki megadja és ezzel a rendelettel terjessze ki a betegségi biztositási kötelezettséget ezekre az alkalmazottakra, ezekre a munkavállalókra is. Ezenkívül e szakasznak utolsó bekezdésében kiveszi a bet gségbiztositási kötelezettség alól az egyes jótékonysági egyesületek kizárólag jótékonysági alapon foglalkoztatott munkavállalóit. Ha azt értik kizárólag jótékonysági alapon foglalkoztatásnak, hogy azok tiszteletdíj, vagy bárminő javadalmazás nélkül végzik ott a dolgukat, ezt magam KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. ülése 1927 június 18-án, szombaton. 411 is helyesnek tartanám, azonban rendesen azt értik »kizárólag jótékonysági alap« alatt, hogy ezek a jótékonysági egyesületek a maguk munkavállalóinak a rendes fizetésnél jóval alacsonyabb fizetést szoktak adni és akkor már nem tartanám igazságosnak, hogy ezek az amúgy is alacsony fizetésben részesülő alkalmazottak kimaradjanak a biztositási kötelezettség alól. Épen ezért indítványozom, hogy a 7- §. utolsó bekezdésének 4. sorában a következő szavak : »úgyszintén kivételesen egyes jótékonysági egyletek kizárólag jótékonysági alapon foglalkoztatott munkavállalóinak« töröltessenek. Elnök : Kivan még valaki szólni 1 (Nem !) Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. A minister ur kivan nyilatkozni. Vass József népjóléti és munkaügyi minist«r: T. Ház! Az állami alkalmazottaknak a biztositás keretéből való kivonása dolgában legyen •• szabad csak annyit megemlítenem, hogy a pénzügyminister úrral történt megállapodás alapján szövegeztük meg ebben a formában a törvényjavaslatot. A pénzügyminister úrra hivatkozom, mert hiszen az állami alkalmazottak ügyeinek intézésére — szolgálati pragmatika hiányában — mégis csak elsősorban a pénzügyminister ur hivatott, mint olyan államhatalmi tényező, akiknek felelősségére és irányitása mellett történik az állami alkalmazottak ügyében bárminő lépés. Ami a felekezetek egyes alkalmazottainak vagy tagjainak biztosítása dolgát illeti, bátor vagyok megemliteni, hogy Magyarországon a felekezeteknek — a katholikus egyházat kivéve — autonómiájuk van. Az autonómiába belenyúlhatnánk ugyan — a törvényalkotásnak végre ehhez joga van — ellenben ez egy egészen külön tárgyalás eredménye kellene hogy legyen és semmiképen sem tartanám helyesnek, ha a felekezetek joggal láthatnák autonómiájuk sérelmét a törvényhozásnak egy oly incidentális módon intézkedésében, amelyre vonatkozólag ők eleve kijelentették, hogy nem tartják magukra nézve kívánatosnak. Itt mégis egy kivételt tettünk, amint zárójelben meg is van említve, a hitoktató tanárokra, akik t. i. semmi képen nem tartoznak — bármelyik felekezetről legyen szó — az úgynevezett egyházi javadalmas állások körzetébe. Ezeknél kétségkívül indokolt, és az illető felekezetek vezetőségének is beleegyezésével találkozik, ez az én javaslatom, hogy betegség esetére tényleg bevonassanak a biztositás kereteibe. Ami végül a jótékonysági vállalatok alkalmazottainak mentességét illeti, legyen szabad megemlítenem, hogy itt kizárólag oly gazdasági természetű vagy szociális Caritas alapján álló tényezőkről van szó, amelyek nem nyereség elérése céljából szervezték meg az illető munkaüzemet ; ellenkezőleg, a forgótőke, melyet beleadnak az ilyen vállalatba, nemcsak hogy semmi jövedelmet nem hoz, nemcsak hogy a saját amortizációját sem termi meg, hanem a forgótőke bizonyos idő múlva elvész, ugy. hogy azt feltét lenül pótolni kell jótékonysági forrásokból. Mármost egészen világos, hogy ezeknél az ilyen jótékonysági természetű üzemeknél kizárólag csak olyanok a munkavállalók, akik más gazdasági ágazatban rendes munka viszony latban nem tudnak elhelyezkedni munkahiány miatt. Ennek következtében semmi indokát sem találom annak, hogy ezek bevonassanak ide a betegségi biztositás körzetébe ; különösen nem találom semmi indokát azon a réven, hogy hiszen ha ezeket a szociális Caritas alapján álló vállalatokat, vállalkozásokat ezzel a teherrel meg terhel nők, akkor egyenesen lehetetlenné tennők létezésüket, tehát lehetetlenné tennők a munkavállalók részére