Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1927 június 18-án, szombaton. korlatban magának a,a intézőségnek, tehát az autonómiának ebben a kérdésben állást foglalni. Ami már most azt a nevezetes 15. pontot illeti, hogy t. i. ott olyan mezőgazdasági mellékes üzemekben foglalkoztatottak vonatnak be a biztosítás körzetébe, akik már az 1876, illetőleg a későbbi mezőgazdasági balesetbiztosítási törvény hatálya alá tartoztak, bátor vagyok Gaal Gaston t. képviselőtársam (Gaal Gaston: A cselédtörvény alá!) okfejtéseivel saemben megállapítani azt, hogy azt ő sem állítja, hogy ezekben az itt felsorolt és a mezőgazdasági ágazatokkal kapcsolatos melléküzemekben kizárólag csak a cselédek, a konvenciósok vagy a hasonló jellegű, tehát már biztositottak volnának alkalmazva. Egészen bizonyos azonban, hogy vannak, lehetnek olyanok is ezekben az üzemekben alkalmazásban, akik nem tartoznak eo ipso a már a mezőgazdasági jellegűek részére meghozott biztosítási törvények alá. (Gaal Gaston: A gépek mellett minden munkás biztositva van a mezőgazdaságnál!) Azokra nézve, akik már valamilyen biztosítás alá esnek, a 2, § exkluziót alkalmaz, tehát ezek ki vannak véve, viszont, akik nem tartoznak már mezőgazdasági téren meghozott biztositási törvények hatálya alá, azok most itt a biztosítás keretébe belevonatnak. Tehát nincsen semmiféle dupla biztositásnak veszélye. Gaal Gaston t. képviselőtársam első indítványára vonatkozólag kérném tehát annak elvetését. Ami ugyancsak Gaal Gaston t. képviselőtársam második indítványát illeti, arra vonatkozólag pedig nekünk az a célunk, hogy minél világosabb legyen az 1. §-ban a ministerium, tehát az összkormány részére megadott olyan értelmű felhatalmazás gyakorlása, hogy esetleg később keletkező iparok vagy az itt felsoroltakhoz hasonló természetű vállalatok, hivatalok és nem tudom milyen természetű gazdasági tényezők bevonhatók legyenek rendeleti utón a biztositás körzetébe. Erre szükség van t. Ház, mert hiszen bármennyire törekedtünk is arra, hogy az egészen ipari jellegű és kereskedelmi jellegű gazdasági életet felöleljük megállapításainkban, kétségkivül a gyors előrehaladás máról-hónapra megteremtheti a gazdasági életnek olyan ágazatait, amelyek az alapelv szempontjából "a biztositási körzetbe^ beletartoznának, amelyek azonban most még nem lévén meg, természetesen nem is sorolhatók fel taxatíve, ennek következtében felhatalmazás szükséges a kormány részére, hogy az ilyenek is annak idején bevonhatók legyenek. Mivel azonban — ismétlem — mi magunk is világosságra törekszünk a törvény alkotásánál abban az értelemben, hogy az igy megadott hatalom gyakorlása szempontjából félreértés ne lehessen, a magam részéről nem tennék észrevételt az ellen, ha t. Ház méltóztatnék törvényerőre emelni Gaal Gaston t. képviselőtársam második indítványát, illetőleg méltóztatnak ahhoz hozzájárulni, mert hiszen az semmi mást nem céloz, mint csak azt, hogy világosabbá tegye azt a már is kifejezett alapgondolatot, hogy az a felhatalmazás, amely megadatik a jelzett paragrafusban, semmiesetre sem vonatkozhassak az ipari és kereskedelmi nagy terrénumtól teljesen távolálló másik terrénumra. T. Ház! Ami mármost arra vonatkozik, — Propper képviselőtársam felemiitette ezt a gondolatot — hogy mi lesz a mezőgazdasági ágazat betegségi biztosításával, nem kivánok vitába szállni a felett, vájjon a már meglévő mezőgazdasági, illetőleg cseléd betegségi biztosítás gyakorlata nagyobb-e vagy kisebb-e a juttatások szempontjából, mint az ipari munkások részére gyakorlatban lévő betegségi biztosítás, azt hiszem, itt nem is lehet vitatkozni ezeu, (Propper Sándor: Mert vitán felül áll!) mert kétségkivül meg lehet állapítani, hogy az ipari munkásság részére a betegségi biztositás a juttatások szempontjából olyan messzeterjedően ki van épitve, — bár még mindig nem teljesen tökéletes — hogy ezt magával az 1876-iki cselédbiztositó törvénynek körzetével nemigen lehet összehasonlítani. (Propper Sándor: Úgy van!) Hivatkozni szeretnék azonban Barla-Szabó igen t. képviselőtársam egy gondolatára is, amely íiémiképen megvilágosítja a helyzetet. Tudniillik az ipari munkásság részére törvényben biztosított betegségbiztositási juttatások, mint meglehetősen széleskörű jogosítványok szerepelnek. A jogosítványok körzete az 1876 törvényben ugyan nincs ilyen széles körben kiépítve, tény azonban az, hogy a régi patriarchális viszony, amely hála Istennek a mezőgazdasági nagy és középmunkáltatók legnagyobb részénél még megvan, (Ugy van!) olyan melegséget, olyan szeretet és gondosságot visz bele a mezőgazdasági munkások betegellátásába, hogy ez a statisztikai adatokban is megnyilvánul. (Ugy van! Ugy van!) Mert hiszen kétségkivül megállapítható az, ha kizárólag csak a hét éven felüli férfi és női mezőgazdasági foglalkozású lakosság halálozási arányát nézem, hogy a férfiaké 7-5, a nőké szintén 7-5 ezrelék, összesen tehát — ez az az adat, amelyet Barla-Szabó t. képviselőtársam emiitett — 15 és néhány törmelék percent a halálozási arányszám ebben az ágazatban, szemben a nem biztosított fluktuáló mezőgazdasági munkásságnak 25 ezrelék kerül levő halálozási arányszámával. Kijelentettem ugy a kormányban, mint itt a parlamentben is a költségvetési vita alkalmával, hogy sem én, sem a kormány nem vállalhatjuk jó lelkiismerettel a felelősséget a magyar nép egészségügyi kultúrájáért, ha a mezőgazdasági rétegekre a balesetbiztosítás ki nem terjesztetik. Nekem ez erős meggyőződésem és jóllehet ez a matéria nem tartozik reszszort szerint az én ministerium keretébe, mégis a magam részéről mindent el fogok követni itt a Házban és a kormány kebelében, hogy ez a törekvés: a mezőgazdasági, tehát mondjuk általában, az agrár rétegek betegségbiztositási ügye, törvényjavaslat alakjában minél előbb tényleg ide kerüljön a parlament elé. Mivel nem az én hatáskörömbe tartozik ez, mivel az intézkedés joga nem nálam van, ezért nem vállalhatok felelősséget ebben a materiában terminusra vagy terminus nélkül; annyit vállalok, amenyire egyrészt meggyőződésem, másrészt a kormánnyal való politikai szolidaritásom kötelez. Ami most már aiz exterritoriális területek magyar honos tisztviselőit, illetőleg alkalmazottait illeti, ez nem olyan egyszerű kérdés, mint ahogy Kéthly Anna t. képviselőtársam és mások is a szélsőbaloldalról feltüntették. Az lehet nagyon kedves dolog, hogy a cseh törvényjavaslat bevonja ezeket az alkalmazottakat a betegségi biztositás körzetébe, nyitva hagyván természetesen azt a kérdést, vájjon végre lesz-e majd hajtható viszonosság nélkül egy ilyen irányú törvényes intézkedés. Én a magyar törvényhozást nem szeretném áldozatául dobni egy olyan intié'zkedés következményeinek, amikor a nemzet szuverén akarata,