Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-70
Az országgyűlés képviselőházának 70. i hogy ehhez pedig- nem járulok hozzá azért, mert ez ujabb bürokráciát, jobban mondva ujabb tisztviselő alkalmazását vonja maga után, lehetetlen álláspont. (Gaal Gaston: Amerika és Svájc máskép oldotta meg ezt a kérdést!) Ha valami uj dolgot törvény utján bevezetünk, azt tisztviselők alkalmazása nélkül nem lehet megcsinálni, hiszen a tisztviselők alkalmazása még nem jelenti azt, hogy felesleges, nem helyén való bürokráciával kell a törvényt végrehajtani. (Gaal Gaston : Tanulmányozza a képviselő ur azt, hogy Amerikában hogyan ! oldották meg a kérdést!) Ez egészen más lapra tartozik. De Gaal Gaston t. képviselőtársam azért is ellenzi ezt a pontot, mert azt mondja, hogy a fennálló cselédtörvény jobb ennél a törvényjavaslatnál, amelyet most a t. Ház készül törvénnyé emelni. Én nem tudom, hogyan lehet ilyet állítani, t. képviselőtársam, mert a cselédtörvény az igényjogosultaknak 30 napra biztosit segélyt. (Gaal Gaston: Hat hétre!) Én a magam résziről csak 30 napot tudok. (Förster Elek: Roszszul tudja!) De ha hat hét is volna, az sem jelentene sokat, hiszen ez a törvény, amelyet most tárgyalunk, egy évig ad például táppénzt. (Gaal Gaston: A harminc nap a gyerekekre vonatkozik! Tessék elolvasni!) Igen, az a gyerekekre vonatkozik, de azonkívül nagyon sokféle esetben nyújt biztosítást. (Györki Imre: Csak a kórházat biztositja 30 napra, azontúl egy évig segélyt!) T. képviselőtársam azt is mondotta, hogy az igényjogosultak a segélyt ingyen kapják, nem kell nekik az illetékek felét a pénztár javára áldozni, ugy mint az ipari munkásoknak. Elvi szempontból a munkásság ajándékra nem szorul, a munkásság csak az ő jogait akarja érvényesíteni, (Gaal Gaston: Törvényben van, nem ajándék! — Farkas István: Csak orvos nincs nagy körzetekben!) s ha hozzájárul az illetékek felével a pénztár fentartásához, (Zaj.) ezzel szemben élveznie kell azokat a jogokat, amelyek a mai időkben az ő felgyógyulását lehetővé teszik. Nem akarok részletekbe bocsátkozni abban a tekintetben, hogy ez a cselédtörvény a gyakorlatban, az életben hogyan kezeltetik, miután a földesúr az, aki a dolgokat intézi. Még ha arra igyekszünk is e törvényjavaslat tárgyalásánál, hogy amit lehet, javítsunk, mégis azt kell mondanom, hogy ezzel a törvényjavaslattal, vagy a most érvényben lévő törvénnyel nem lehet a cselédtörvényt a betegség- és balesetbiztosítás tekintetében összehasonlítani, nem lehet mindkettőt egy napon, egy és ugyanazon értékben említeni. Ha már ennél a szerény 15. pontnál Gaal Gaston t. képviselőtársam törlési indítvánnyal állt elő, elképzelhető, mi lesz majd akkor, ha itt valamikor tényleg arról a javaslatról fogunk beszélni, hogy a mezőgazdasági munkások is ilyen törvényt kapjanak, mint az ipari munkások. (Propper Sándor: Azt hiszem, ez a veszély nem fenyeget! — Gaal Gaston: Már biztosítva vannak! — Szabó Imre: Papiroson! — Gaal Gaston: Ha a képviselő ur jóhiszeműen beszél, akkor tudatlan, ha pedig azt tudja, akkor rosszhiszemű! Ez nem felel meg a valóságnak! — Za;j.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Rothenstein Mór: Azt hiszem, nincs szükség arra, hogy ennél a tör Vény javaslatnál ilyen szenvedélyesen vitassuk meg a dolgokat. (Gaal Gaston: Akkor ne füllentsünk! — Zaj.) Elnök: Rothenstein képviselő urat figyelmeztetem, hogy b eszeidé je mindjárt lejár. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. ïlése 1927 június 18-án, szombaton. 395 Rothenstein Mór: Nem fogom kérni, t. elnök ur, a meghossizabbitást, (Propper Sándor: Az elvont időt tessék betudni!) mert ugy látom, hogy minden olyan törekvésünk ennél a törvényjavaslatnál, hogy azon javítsunk valamit még akkor is, ha erre a lehetősiéjg megvan, nem fog eredményre vezetni. Mégis szükségesnek tartom csak egészen röviden rámutatni arra, hogy az a további aggálly, amelyet itt szintén Gaal Gaston t. képviselőtársam a 18. pont második bekezdéséivel szemben táplál, nem helytálló. Felfogásom szerint ez oly rendelkezés, amelyet ha törölnénk .•'•• ebből a javaslatból, akkor azon nem javítanánk, hanem csak rontanánk. Épen ezért a magam részéről, — bár, mondom, helyeslem Györki Imre képviselőtársam indítványát, amennyiben azonban az ő indítványa nem volna a többség résziéről elfogadható — arra kérem a t. Házat, hogy a Gaal Gaston képviselőtársam által beterjesztett javaslatot vesse el. (Helyeslés a szélsőbáloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki sincsen felírva. Elnök: Ha szólni senki sem kivan, a vitát befejezettnek nyilvánítom. A minister ur kíván nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Tisztelt Ház! Az 1. paragrafusnál már a bizottsági tárgyalás folyamán igen éles megvitatás alá került az az elvi kérdés hogy vájjon a biztositás körének megállapításánál a taxativ vagy pedig az általános meghatározási módot használjuk-e a törvényjavaslatban. A bizottságban pro és kontra felsorakoztattak az íélrvek és épen ezért csak arra vagyok bátor rámutatni, hogy már ott kialakult a bizottság tagjainak túlnyomó nagy többségében az a vélemény, hogy ez a gyakorlatban is már bevált taxativ felsorolás kétségkívül sokkal előnyöisebb^ mint egy egészen uj alapra való ráhelyezkedés, nevezetesen abban a formában, hogy egy általános, meglehetősen ködiöls meghatározással vonatnak bele tömegek a bilzitositás keretébe és minden egyes ágazatnál — mint Gaal Gaston t. képviselőtársam megemlitette és nagyon helyesen emiitette meg — külön-külön merülne fel a vita, hogy vájjon abba a ködös, általános meghatározásba az illető ágazat bele tartozik-e, igten vagy nem. A tör vényszer kesztéisnél a taxativ felsorolás, a taxáció teljes vagy legalább is kétségkívül sokkal nagyobb világosságot teremt, a végrehajthatóságot sokkal jobban elősegíti, mint az ilyen ködös, általános definíció, úgyhogy ezen az alapon arra kérem a t. Házat, méltóztassák a törvényjavaslatnak ezt az intéjzkád'ését változatlanul elfogadni. Ami mármost azt a nevezte® 15. pontot amelyek felhoiziattak mindjárt a vita elején annak bizonyítására, hogy a taxativ felsorolás nem jó, vagyok bátor megemlíteni, hogy az a taxativ fiel sorolás egészen világos. Példának okáért az, hogy a postaügynökségek alkalmazottai beletartoznak-e vagy sem, teljesen eldöntött kérdés, mert egészen bizonyos, hogy nem tartoznak bele. Hogy vájjon a lapelárusitók beletartoznak-e a törvény keretébe, igen vagy nem, az is eldöntött kérdésK mert egészen viláígos^ hogy beletartoznak. A taxáció minden kétségen kivül áll a világosság szempontjából és ahol esetleg a munkaviszony — mert hiszen ez dönt — nem volna könnyen kideríthető, ott mé!g mindig módja van akár a végrehajtási utasításnak, akár pedig a gya58
