Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
374 Az országgyűlés képviselőházának 69, ahol még nincs orvos. (Csilléry András: Építsenek orvosi lakást!) Az én választókerületeimben például, amely csupa nagyközségből áll, még- mindig nincs orvos Henczidán, Szentpéterszegen, Fúrta községben. Tessék, jöjjenek ezek az orvos urak vidékre, falura, ne ragaszkodjanak annyira Budapesthez és a nagyobb városokhoz, akkor imlajd meglátják, hogy igenis, meg lehet élni. Mesebeszéd, hogy egy orvosnak nem lehet megélni. Épen az orvosi foglalkozás olyan, melyre imajdnem azt mond•batná'ihy hogy nemzetközi, amely országhatárt nem ismer, amely nem isimer uralmi változásokat, mint ahogy keresztülment Hajtunk egy háború, két forradalom s az orvosok úszták meg legkönnyebben ezeket a forradalmakat;, j mert az ő kereseti forrásuk mindkét forradalom ideje alatt biztosítva volt. így tehát nekem nem csordul ki a könnyemi akkor, amikor arról van szó, hiogy itt az orvosok megélhetése megnehezittetett, amit kereken tagadok, ami egyszerűen nem igaz, nem felel xn&g a valóságnak. Nem felel meg a valóságnak az, hogy ha a javadalom határát másképen állapitottuk volna meg, akkor az orvosok jobban jöttek volna ki. Ez mind mesebeszéd és csodálom, hogy az orvosok, kik a, középoisztálynak ilyen értékes részét teszik, kötekednek és kötnek bele a 300 pengős jövedelemi-htatárba és igyekeznek ártani a velük egyfajta középosztálybeli embereknek, mert hiszen akiknek 300 pengő körül mozog a jövedelmük, azok égytől-egyig a középosztály tagjai, tehát a ko'zéposztálybeli orvosok törnek a középosztály érdekei ellen. (Csilléry András: Szó sincs róla!) Ha arról van szó, hogy választani kell a közérdek, vtagy az orvosi magánérdek között, — jól mondta ezt valamennyi szónok — akkor nem igy állitom be a kérdést, hanem ugy, hogy itt egyszerűen a közegészségügy érdeke és az orvosok magánpraxisa áll szemben az ő beállitásuk szerint. (Barla-Szabó József: Hála Istennek, az orvosok nagy része igy gondolkozik!) Ha a közegészségügy érdekéről van szó, akkor el sem tudom képzelni, hogy a közegészségügy érdekével, céljával szemben állhasson az orvosok álláspontja. (Csilléry András: Sohasem állott egyik orvos sem! — Barla-Szabó József: Igy vélekedik a magyar orvosikar nagy része is!) Épen ezért megálla"pitom, hogy egy testületre nézve irtózatos vád az, ami a bizottsági jelentésben benne van, amikor a bizottsági jelentós ezzel fejezi be a maga véleményét az orvosokról (olvassa): „A bizottság reményének ad kifejezést, hogy az orvosok a szociális biztosítás megértő és odaíadó munkatársai lesznek a jövőben." Amikor ezt csak remélnünk kell, amiikolr a bizottság csak reméli, hogy ezentúl lesznek az orvosok megértő és odaadó munkatársak, ez idő szerint pedig azzal vádolja őket, hogy túlozzák a helyzetet (Csilléry András: Nincs igaza a bizottsági jelentésnek!), nincsenek kellő megértéssel, el van homályosodva a tisztánlátásuk, ellenszenvet keltettek maguk iránt stb.. akkor tényleg arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy helyes az, ahogy a törvényjavaslat tervezi az orvosválasztás módját, amikor az elnököt bizzla meg a szerződés megkötésével és csak arról gondoskodik, hogy az elnök köteles megkérdezni az orvosi tanácsot abban a tekintetben, hogy kit nevezzen ki. Annak ellenére, hogy ezeket a hibákat magam is látom és látják azok is, akik a szociáldemokrata párttal szemben, a Magánalkal'ülése 1927 június 17-én, pénteken. mazlottak Nemzeti Szövetségében kivannak a közel jövőben elhelyezkedni, ezek nevében 1 is a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadóim. (ÉlénU helyeslés a jobb- és baloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Strausz István! Strausz István: Elállók a szótól! Elnök: Következik 1 ? Petrovics György jegyző: Nincs senki feliratkozva! Elnök: Miután senki feliratkozva nincs, kérdem, kiván-e még valaki szólni 1 ? (Nem!) Ha szólni senki nem kivan a vitát bezárom. (Éljenzés.) A népjóléti minister ur óhajt nyilatkozni! Vass József népjóléti és munkaügyi minister: T, Ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás 'aliapjául szolgáló törvényjavaslat vitája folyamán a legutolsó két napon a vita szintája meglehetősen megemelkedett. Ezt a szerény birálatomiat nem olyan értelemben kivániam érteni, minthia a megelőző napokban elhangzott hozzászólások nem mozogtak volna megfelelő színvonalon, hanem abban az értelemben, hogy *a legutolsó két napon inkább a törvényjavaslattal kapcsolatos elvi, mondhatnám világnézeti kérdések kerültek igen beható tárgyalás alá. Meglehetősen ellentétes szemszögből, szempontokból bírálták a különböző szónok-képviselő urak a szociálpolitikai gondolat mivoltát és egészen "természetesnek találom, hogy különböző világfelfogásból, különböző világnézetből kiindulva ellentétes következtetésekre jutottak, amely következtetések értékben csak természetesen annyit rejtenek, mint amennyi megfelel az élet valóságos követelményének. ' Ezek után méltóztassék megengedni, hogy épen a szociálpolitikai gondolat fejlődésére vessek én is a magam részéről egészen rövid szempillantást, hogy ezen a médon is megkíséreljem igazolni helyességét annak a kiindulási pontnak, amely elhatározó hatással volt e törvényjavaslat megalkotására. (Halljuk! Halljuk!) Ha keresem a szociálpolitikai gondolat fejlődésének tényezőit a múltban, mint rendkívül értékes és érdekes történelmi tünet fejlődésének tényezőit, .akkor hármat találok és ezzel nem mondok semmi ujat. Az egyik az -egyház, vagy az egyházak, a másik a társ!adalom, a harmadik az állam. Ha ezeket rendre, egymás után nézem egészen ^röviden, akkor, azt találom, hogy a keresztény gondolatot magában rejtő egyház, — tehát az ősegyháziat nézem — a katholikus egyház, később pedig a keresztény gondolat bifurkációjávai a többi keresztény gyülekezetek és egyházak szerepe a szociálpolitikai fejlődésben tulajdonképen két irányban merült ki. Az egyik volt az, hogy ezek az egyházak és a bennük őrzött keresztény gondolat az emberiséget a tökéletes, az Tsten^ előtt való egyenlőség elvének meghirdetésével ráhelyezték a fejlődésnek arra az útra amelynek az e^yik etapján mi most vagyunk. . Azt nem lehet eltagadni, hogy a keresztény gondolatnak az emberi egyenlőségre vonatkozó nagy evangéliuma óriás:, naerv, szinte forradalmi reakció volt a pogány állam idevonatkozó felfogásával szemben. Hiszen méltóztassék csak az evangéliumnak azt a tanítását, hogy az emberek egyenlők, mert végeredményben- egyenlősittetnek az Isten előtt, szem-
