Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. beállítani a pogány, mondjuk, a római államnak azzal a felfogásával, amely az államból magából valami hatalmas bálványt alkotott, \ amelynek minden egyén, minden individnirm, minden jog nélkül tökéletesen alá voit rendelve, minden elérhető értékével együtt. Ezzel a korral kell szembeállítanunk az evangéliumnak ezt a forradalmi újítását, amely kor például a halastavak halait minden lelkiismeretfurdalás nélkül táplálta rabszolgák testével, akidet — a rabszolgákat — külön e célra öldöstek le, vagy talán nem is öldöstek le, hanem belefojtottak a halastavak vizébe. Méltóztatnak látni, hogy igazam van abban a megállapításban, hogy az egyház — a keresztény gondolat képviselője — kezdetén ilyen forradalmi, reakciós, óriási lépéssel és felfogással állott szemben a régi társadalmaknak, a régi politikai erőknek és magának az államnak is, felfogásával. Azonban még - egy másik értelemben is, még egy másik irányban is gyakorolta ez a gondolat a maga hatását ezen a téren. Végre is fejlődésnek eredménye minden, fejlődésbeli átmenet nélkül, nem tud az emberiség történelme felmutatni semmiféle eredményt sem. Az emberi élet minden vonatkozására, minden vonalára érvényes ez a megállapítás. Ennek következtében én, a történelem kutatója és a történelem filozófiájának, tehát a történelem irányitó gondolatainak kutatója, nern várhatok modern értelemben vett szociálpolitikát — mondjuk például — a Krisztus után való II. század állampolitikai keretei közé beszorított keresztény egyháztól vagy gondolattól. Várhatom tőle saját meggyőződésének és felfogásának olyan gyakorlását, amely mértéke a gyakorlásnak, megengedett, mintegy suffixuma, korolláriuma, következménye annak a korszaknak, amelyben annak a korszaknak emberei próbálták meggyőződésüket érvényesíteni. És épen ebből következik az

: hogy ha nem várhatok modern szociálpolitikai törtetést a keresztény gondolattól olyan korszakban, amikor ez nem felelt volna még meg, amint de facto nem felelt meg a fejlődés ama korszakának, akkor örömmel kell üdvözölnöm, hogy legalább a szociálpolitika helyett gyakorolta a keresztény gondolat azt a működést, amelyet gyakorolhatott^ t. i. a szociális karitász gondolatát. Nagyon jól tudom, és senkinek sem kell külön a figyelmét felhívnom arra, hogy a szociális karitász nem szociálpolitika, ' a szociális karitász kiegészitője lehet a szociálpolitikának, a szociálpolitika inkább jog, a szociális karitász pedig inkább érzés és érzésből, megsajnálásból és heroikus értelemben vett felebaráti szeretetből való segitségresietés minden egyes olyan esetben, amelyben á segítségre tényleg szükség van. Körülbelül ezzel lehetne röviden jellemezni az egyház, mondjuk általában, a keresztény gondolat szerepét a régebbi, múlt időkben, a szociálpolitikai fejlődés terén. A második tényező, a társadalom. A társadalmat rá keli nevelni a feladatokra. Abban az időben, amikor még szociálpolitikáról nem lehetett szó, nem is volt tényező, amely a társadalmat figyelmeztette volna saját szociálpolitikai feladataira. Nem- volt meg az öntudata, nem volt meg a felismerése a társadalomban ama kiáltó nagy ellentéteknek, amelyek a társadalomban akkor épen ugy bent feszültek, sőt talán nagyobb mértékben, mint a modern társadalomban. . ülése 1927 június 17-én, pénteken. "375 A társadalomban bentlévó ilyen nagy ellentétek vizsgálatánál nem szabad nekünk más szempontból kiindulnunk, mint abból, ami magának az embernek evangéliumi értelemben, tehát nemcsak jogi, hanem evangéliumi értelemben vett méltóságát csorbítja, tehát" olyan feszültségeket, amelyeknek létezése^ az embert megakadályozza abban, hogy az életből, az illető korszakból legalább azt a minimumot biztosithassa magának nyugodtan, békésen, azt a kevés örömet, derűt és világosságot biztosithassa magának békességben, ami abban a körszakban egy olyan társadalmi osztálybeli embernek kijárt. Mert azzal legyünk tisztában, t. Ház, hogy az embereknek tényleg kijár valami, és abban tökéletesen igaza van Malasits t. képviselőtársamnak, hogy amikor történelmi perspektívából nézve ezeket a nagy gondolatokat és törekvéseket, arról van szó, hogy ha egy embernek, a gyengébb és elesettebb osztályhoz tartozó embernek, vagy emberrétegnek az élete, exisztenciája biztosításához, gazdagításához, az életéhez tartozó elemi szükségletek biztosításához nyulunk hozzá, akkor mi nem a szociális karitász gondolatán és talaján állunk, hanem kötelességet teljesítünk egy kétségkívül megálló joggal szemben. Epen azért helyes az ő megállapítása abban az értelemben, hogy ebben a javaslatban nem a szociális karitász, hanem a kötelességteljesítés érvényesül azokban a vonatkozásokban, amelyeket a nemzet törvényhozó testülete a maga részéről helyesnek felismert, és mint ilyent, kodifikált. A harmadik tényező az állam. Az állam hosszú időn keresztül nem ismerte fel a maga szociálpolitikai hivatottságát, azonban meg lebet állapítani, hogy ennek épugy fejlődésbeli okai vannak; az adottságok hiányoztak az állam részére bizonyos elmúlt történelmi korszakokban, mint ahogyan, amikor az adottságok megvannak, akkor az államhatalom is tudatára ébred a saját ilyen irányban való kötelességeinek. (Igazi Ugy van! jobbfelől.) Ha azt nézem, ha aZion az alapon állok a javaslatban, hogy t. i. a szociálpolitika állami feladattá magasodott az állam egyéb feladatai között, akkor keresem, hogy az előbb említett három tényező közül mindegyik, most a mtojj dern korszakban minő módon kontribuál, minő módon segit hozzá a szociálpolitikai feladatok megoldásához. Ha nézem az egyházat, vagy egyházakat,'amelyekről és a keresztény gondolatról ebben a teremben az utolsóelőtti szónok ur előadásában, de korábban is szó esett, akkor, azt kell mondanom, hogy félreérti teljesen mindenki a keresztény gondolat szociálpolitikai feladatát. Sőt tovább megyek, a történelmi hivatottságát érti félre mindenki,, aki csak egyegy korszak igényei szempontjából bírálja el a keresztény gondolatnak és képviselőinek, az egyháznak, az egyházaknak magatartását. (Ug

y van! a balközépen.) Ez a keresztény gondolat, és az ezt képviselő egyház és egyházak , történelmi hivatosságu adottságok az emberiség életében. Ezek még nem is fejlődtek ki, a saját férfikorukba nem fejlődtek át. A katholikus egyház majdnem 2000 éves és én mégis mélyen meg vagyok arról győződve, hogy még mindig gyermekkorát éli ama nagy feladatokkal szemben, amelyek a történelem folyamán, mint Isten hegyei, elébe merednek. És épen ugy a többi egyházak is, amelyek saját meggyőződésük talaján állva, az életet próbálják az egyéneken keresztül igazitaini, javítani értékekkel