Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június 17-én, pénteken. . 373 fog. A nagygyűlésen jelenlévőket tehát félre­vezették. A többi felszólalók közt az egyik a pénz­intézeti tisztviselők csatlakozását, a másik a magántisztviselők csatlakozását jelentette be, Kéthly Anna képviselőtársunk a népjóléti államtitkár ur személyével foglalkozott, ke­vésbé szeretetteljes formában. (Derültség. — Zaj. — Dréhr Imre: Megtisztelő!) Ezekre vonatkozólag csak azt kell megjegyeznem, hogy sem a pénzintézeti tisztviselők összes­sége, sem a magántisztviselők összessége semmiesetre sincs azon az állásponton, amely ezen a nagygyűlésen leszögeztetett, mert ha ezen az állásponton volnának, akkor nem volna lehetséges az, hogy épen az elmúlt na­pokban és épen a tapasztalatok alapján, meg­alakították a Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetségét. Ez a nagygyűlés elfogadott egy határozati javaslatot. Ahogy az előttem szóló t. kép­viselőtársam beszédét figyelemmel követtem, látom, hogy ennek a nagygyűlésnek határoz­mányait tolmácsolta beszédében, például a kirakatrendezők, utazók, óradíjas könyvelők, ügynökök, pénzbeszedők stb.-re, vonatkozólag szóvátette a kérdést. Természetesen, ezeket mint teljesen jogos követeléseket, én is maga­mévá teszem, és ezekben osztozom. De nem emlékezett meg a képviselő ur arról, hogy a határozatban van egy mondat, amely igy szól (olvasta); „A nagygyűlés tudatában van annak, hogy a törvénytervezet azért akarja megsemmisíteni az önkormányzatot, mert a biztosított tagok nem mutattak elég harci készséget jogaik megvédésére". Azután fel­szólítja az összes érdekelteket, hogy sürgősen jelentkezzenek illetékes szervezeteiknél a to­vábbi teendők megbeszélése végett. Ez a határozat megint egészen világos. Maga az indítványt tevő hibáztatja a szociál­demokratákat, hogy nem volt elég harci kész­ségük a jogaik megvédésére, s a kormány innen merített volna ilyen hallatlan bátorsá­got ennek a törvényjavaslatnak beterjeszté­sére. Ez a nagygyülési határozat természete­sen nyomban toborzásra szólítja fel őket, mondván, hogy jelentkezzenek a további uta­sítások átvétele végett. Mélyen t. Képviselőház! Ea a nagygyűlés, ennek határozata és plakátja teljesen világos a mi számunkra; ebből kifolyólag még inkább arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy teljesen és tökéletesen megértem (Farkas István: Majd megbánják még ezt az állás­pontot!), hogy a kormány az önkormányzat-te­kintetében arra az álláspontra helyezkedett, amelyen van. A törvényjavaslatnak azonban kétségtelen hibájául rovom felazt, hogy a biz­tosítást akként határolta el, hogy 300 pengő havi jövedelemnél nagyobb összeget már nem akceptál, s akinek nagyobb jövedelme van, azt a kötelező biztosítás lehetőségéből kizárja. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én már ismételten felve­tettem azt a gondolatot bizalmas tárgyalás közben is, hogy nem lehetne-e a törvényjavas­laton oly módosítást keresztülvinni, hogy vizs­gálnék az egyes biztosításra kötelezetteket ab­ból a szempontból, vájjon egyedül élik-e a maguk világát, vagy pedig osaládfentartók, nősek, esetleg családosak-e, vannak-e hozzá­tartozóik, és nem lehetne-e ezt a javadalom­határt akként megállapítani, hogy ám legyen a nőtleneknél ez az eredetileg tervbevett havi 300 pengő, mint jövedelemhatár, — bár ezt is helytelennek tartom, — de nem lehetne-e a csa* ládfentartóknál, a családosoknál ezt a jövede­lemhatárt feljebb, mondjuk havi 400 pengőig emelni. Ezt a gondolatot az igen t. népjóléti minister urnák nagyon is melegen magas figyelmébe ajánlom. Helytelennek tartom, hogy a nyugdíjasok biztosítása ezzel a törvényjavaslattal nem in­téződött el. Várom, hogy ebben a tekintetben később majd valaminő törvényjavaslat lát nap­világot. Nem tudom, hogy talán az aggkor vagy rokkantság esetére való biztositásnak törvényhozási tárgyalásánál nem, lehetne-e mlajd ezt a kérdést elintézni. Hibáztatom 1 természetesen azt, amit any­nyian hibáztatnak, amit azonban Gaal Gaston képviselőtársam épen a törvényjavaslat elő­nyére emel ki, hogy a mezőgazdasági munkás­ságra nem terjed ki a biztosítás, s hibáztatom azt is, hogy a kisiparosokra nemi terjed ki. Felszólalásomban utolsónak hagyom az or­vosokra vonatkozó megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) Nekem feltűnt, hogy soha még ilyen erős kitételeket nem olvastam bizottsági jelen­tésben, mint aminők ennek a törvéy ja vaslat­nak bizottsági jelentésében vannak az orvo­sokra vonatkozólag. Majdnem azt mondhatnám, hogy az én igen t. Frühwirth Mátyás barátom, akit a sze­lídség és csendesség példaképe gyanánt van sze­rencsém ismerni (Frühwirth Mátyás: Csak té­nyeket állapítottunk meg!), a gorombaságig kemény volt a bizottsági jelentésben. De vi­szont hozzá kell tennem a magam részéről azt. hogy a bizottsági jelentés összes erős kitételeit gyenge kitételeknek tartom abban a tekintet­ben, ahogyan én gondolkozom az orvosok állás­foglalása felőL Ha kezembe veszem az Orszá­gos Orvosszövetségnek azt a nyomtatványát, amelyet minden képviselőtársam megkapott. azt látom, hogy abban — akárhogy tagadják az OTVO s szövetség tagjai, — mégis csak meg­fenyegették az egész országot (Csilléry András: A Szövetség nem azonos a vezetőséggel, ez el­len tiltakozom!), s ha nem is sztrájkkal, de legalább is bojkottal fenyegették meg a most létesítendő szervezeteket. Ezért mindenesetre felelős annak a szövetségnek nemcsak elnöke és titkára, akik ezt a nyomtatványt aláirtak, hanem felelős érte az egész Szövetség is, amely azóta kongresszust tartott, s e kongresszus al­kalmával lett volna útja, módja és alkalma arra, hogy dezavuálja a saját elnökét. Ezzel az orvosi megnyilatkozással szemben azonban — ha jól tudóm — Barla-Szabó József képviselő­társunkon kivül alig volt valaki az orvosok közül, aki a sajtóban nyomban tiltakozott volna. Csak itt a parlamenti tárgyalás során hallottunk végre orvosképviselőket felszólalni ez ellen az álláspont és állásfoglalás ellen. Engem az orvosok megélhetési viszonyai az elmúlt esztendőkben sohasem aggasztottak. Én nagy mozgalmat vezettem! és bonyolítot­tam le a fixfizetésüek járandóságának szabá­lyozása kérdésében, a magántisztviselők nyo­mora kérdésében, de az orvosok megélhetési viszonyainak kérdését igazán sem az egvik, sem a másik párt részéről sohasem tárgyal­ták itt, mint oly kérdést, ahol törvényhozási­lag gyorsan, kellene közbelépni. Én azokat az orvos urakat, akik nem tudnak (megélni Buda­pesten, vagy Debrecenben, vagy Szegeden épen azért, mert ez a törvényjavaslat igy lesz megszavazva, ahogy előttünk van, meghívom az é® választókerületemnek azokba a falvaiba,

Next

/
Oldalképek
Tartalom