Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ménykülönbségek miatt nem üldöztünk. Voltam annyira benne a dologban, hogy ismerem azt, de mondhatom, hogy nem tették meg. Annál fájdalmasabban érintett bennünket a kommunizmus bukása után, hogy legjobbjainkat tisztán csak azért, mert benn voltak, tisztán csak azért, mert szociáldemokraták voltak, egyszerűen kidobták. Azokat ugyanis, akik ha kommünben aktive részt vettek, már előbb eltávolították. De akik nem vettek részt a kommünben, akik teljesen semlegesek voltak, akik semmiféle szerepet a kommünben nem vitt k, azokat miért dobták ki olyan főhadnagy vezetésével, aki később a büffét kapta meg szolgálatai jutalmául. Ez természetesen lázitóan hatott a munkásságra PS bizonyos, hogy ma sem tudjuk elfelejteni azt, a merényletet, amelyet akkori elvtársaink ellen elkövettek. Végezetül még egyet akarok megemliteni. Méltóztattak itt ma célozni arra, hogy a kommunizmus alatt milyen szerepük volt a munkásbiztositó tisztviselőinek. Nem voltam a kommunizmus alatt Budapesten, de ha végignézek az egyes hivatalokon, akkor merem állitani, hogy minden hivatal, minden magyar közhivatal legalább is annyi egyént szo gáltatott a kommunizmusnak, mint a munkásbiztositó pénztár. Mert ezek nem azért mentek oda, mert munkásbiztositó pénztári emberek voltak, hanem azért, mert belesodródtak a dologba. De ugyanigy belesodródott majdnem minden hivatalból egy nagy csomó ember. Merem nyugodt lélekkel állitani ezen a helyen, hogy én igazgató voltam Diósgyőrben a Károlyi-kormány megbízásából és ottmaradtam munkástársaink kérelmére végig azon a helyen. Ha én nem vagyok ott, hanem egy kissé még könnyebb felfogású ember van ott, akkor egész sereg nagyon okos, nagyon tudományos képzettségű emberrel több került volna oda, mert önkéntelenül elragadta volna őket az áradat. Én is csak kemény kézzel tudtam őket visszatartani. Ahol ez az erős kéz nem volt, ott természetesen engedtek az emberek az áramlatnak. Tehát a kommün alatti szereplésükért sem lehet a munkásbiztositókat anathema alá helyezni, mert a munkásbiztositó intézet tisztviselői közül aránylag nem került több ember a kommün szereplői közé, mint a többi más hivatalokból. Csak itt a lényeges különbség, hogy ezeket szigorúbban Ítélték meg. Csak az a különbség, hogy ezeken sokkal keményebben vágtak végig, mint ahogy azt másokkal tették. És lehet az is, hogy talán nem voltak elég ügyesek, nem tudták gyorsan megtalálni a megfelelő konnexiókat. nem tudtak gyorsan átvedleni. (Propper Sándor : Nem tudtak átvedleni, mert gerincesek voltak. - Zaj.) Természetes dolog, hogy kidobták őket. Ezt mi nem tudjuk elfelejteni és nem is felejtjük el egyhamar. T. Képviselőház ! Mindezt azért mondottam csak el, hogy lássák az urak, hogy mi semmiféle könyöradományra ráutalva nem vagyunk, nekünk könyöradományt ne adjon senki sem. (Felkiáltások jobbfolől : Nem is arról van szó !) A munkásosztály van olyan értékes társadalmi réteg, társadalmi osztály, mint akármelyik más osztály, sőt munkaerejét tekintve talán a legértékesebb, mert hiszen értéket produkál. Tehát nekünk könyör adományt ne akarjanak sem ebben a törvényben, sem más formában adni, arra nem vagyunk rászorulva. Hogy ez mennyire igy van, azt igazolja az is, hogy a magunk erejéből teremtettünk magunknak egy intézményt. Mármost ha rátérek az előttünk fekvő javaslat tárgyalásakor mindenütt megnyilvánult állításokra, azt kell mondanom, hogy az önkormányzat teljesen keretek alá került, mert itt minden van, csak nem önkormányzat. Van valamely JátKEPVISELÖHAZI NAPLÓ. V. ülése 1927 június 17-én, pénteken. 369 szólagos autonómia, amely látszólagos autonómiát azonban féltem az elnöktől, aki az autonóm testület igazgatóságának minden határozatát mégsem misitheti. (Egy hang jo

l bfelol : Csak vétójoga van az elnöknek.) Hiszen éppen ez a legnagyobb baj, hogy vétójoga van az elnöknek és igy módjában áll az igazgatóság minden intézkedését meggátolni Méltóztatnak gondolni, hogy^ komoly dolog és ennek van értelme, amikor az egész autonómia hasonló egy késhez, amelynek nincsen nyele és a pengéje is hiányzik, amikor ennek az autonómiának minden határozatát akkor rúgja föl az elnök, amikor neki jólesik. Mármost, ha méltóztatnak gondolni, hogy ennek a törvénynek alkalmazásával nyugalmi állapotot teremtenek, akkor tévednek az urak, mert tartozom kijelenteni munkástársai m nevében, hogy mi sem az ipari munkások, sem a kereskedelmi, sem a magánhivatali munkások nem fogunk addig nyugodni, amig a tényleges és valóságos autonómiát a munkásbiztositás terén vissza nem szereztük. És itt nemcsak az ipari munkásságra gondolok, hanem a többi munkásokra is. A kereskedelmi alkalmazottak, magánalkalmazottak, pénzintézeti alkalmazottak tartottak gyűlést és ezeken az igen népes gyűléseken egyhangú határozattal kimondották, hogy igenis nem fognak nyugodni addig, amig a Ferenc József kórház és pénztár autonómiáját száz százalékig vissza nem szerzik, önök törvényben statuálhatják az elnök vétójogát, a vége mésris csak az lesz. hogy belátható időn belül sikerülni fog a pénztár teljes autonómiáját visszaszerezni. De nemcsak az autonómiáért fogunk küzdeni, hanem azért is, hogy minden alkalmazott biztosítási kötelezettség alá tartozzék. Képviselőtársaim már megemlítették azt, hogy az ipari munkásságon milyen sérelem esik és hogy a törvény ebben az esetben milyen visszaesést jelent. Az 1870-ben megalapított pénztárnál ugyanis nem volt semmiféle kereseti határ, önkéntes tag lehetett valaki száz esztendeig is, akár kisiparos, akár kiskereskedő vagy tisztviselő volt is. Ez a törvényjavaslat azonban épen azokat a rétegeket zárja ki a betegbiztositás áldásaiból, amelyek talán még szegényebbek, mint az ipari munkásság, ha ugyan erről egyáltalán szó lehet. A törvény ugyanis kimondja azt, hogy akinek fizetése a 300 pengőt meghaladja, már nem lehet tagja a pénztárnak. Az a magánalkalmazott tehát, akinek sok esetben családról kell gondoskodnia s akinek semmi éle kilátása nincs nyugdíjra, ha 300 pengőt keres egy hónapban, már nem lehet tagja a Munkásbiztositó Pénztárnak s nem részesülhet ennek az intézménynek szolgáltatásaiban.« Ezzel szemben például az államvasutak igazgatói sőt elnöke is biztosításra kötelezettek s biztosításra kötelezett a minister és a ministeri tanácsos, ellenben az a szegény Magán Móni, akinek 300 pengője van egy hónapban, aki rojtos kabátjával képviseli a polgári társadalmat, akinek élethalál harcot kell vivnia a megélhetésért, családjának kulturális neveléseért, már nem lehet a Munkásbiztositónak tagja. Az a kirakatrendező, aki reggeltől-estig lót-fut, rendezi a kirakatokat és igy keres valamit, nem lehet a tagja a Munkásbiztositónak és nem lehet tagja az az órabéres könyvelő sem, aki egyik üzletből a másikba szalad és óránkinti könyveléssel keresi meg kenyerét, mert átlagban talán 300 pengőnél többet keres. Ezt feltétlenül sérelmezzük, és nem fogunk addig nyugodni, amig ezt a határt fel nem emeljük olyan magasra amilyenre csak lehet, mert aki 300 pengőt keres ma egy hónapban, az nyomorog s ha betegség éri, még jobban fog nyomorogni. Az államnak nem lehet érdeke, hogy ezekét a proletárokat még szaporít S cl l cl kormányzatnak, ha a neve 54