Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

368 T

Áz országgyűlés képviselőházának 6 helyeken egyáltalán nem indokolná a munkások létszáma ezt; mégis belátták az ottani polgárok és a vállalkozók is, hogy a rendszer kifejlesztése szempontjából ez egyáltalában nem káros. Még egy kényes kérdéssel kivánok csak pár percig foglalkozni. Ez az alkalmazottak kérdése. Nagyon gyakran hallottam a vitában azt, hogy a munkásbiztositó melegágya volt a szociáldemokrata mozgalomnak, a szociáldemokrata pártszervezeteknek. Először is konstatálni kivánom, hogy akkoriban, amikor Munkásbiztositó Pénztár volt, annyira kiépített pártszervezeti rendszere nem is volt a szociáldemokrata pártnak, mint ma. A pártszervezetek fejlesztése szempontjából tehát a betegsegélyző pénztári tisztviselőkre egyáltalában nem volt szükség. A szervezetekből kikerült néhány ember bennült a Munkásbiztositó Pénztárban, a legtöbb Budapesten, de itt is kisebb számban, mint a polgári elemek. Benn a pénztárban ezek az emberek 100%-ig becsületesen megtették kötelességüket, nem nézték ki áll előttük, csak magát az ügyet nézték. Hogy szabadóráikban mit tettek, az teljesen közömbös. Élénken emlékszem, hogy az Országos Munkásbiztositóban akkoriban egy munkapárti képviselő ült benne, akinek a neve nem jut eszembe, de élénken emlékszem rá, hogy munkapárti képviselő volt és titkára volt az Országos Munkásbiztositó Pénztárnak és az az igazgatóság, amelyben szociáldemokraták ültek, egyáltalában nem kifogásolta azt, hogy az illető munkapárti képviselőnőt mi több, Tisza István gróf igen jó barátja. Nagyon szépen elvégezte a dolgát. Ott működött a Munkásbiztositó Pénztárban az akkor fejlődő kongreganista mozgalomnak, báró Barkóczynak pár hive is és a szociáldemokrata munkások ezt nem kifogásolták. (Frühwirth Mátyás előadó : De kitették őt hamarosan ! — Esztergályos János : Annyira kitették, hogy még most is ott van ! — Frühwirth Mátyás előadó : Most nem csoda, hogy ott van ! — Propper Sándor : Csoda, ha egy munkást megtűrnek ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Malasits Géza : Tartozom kijelenteni, hogy igenis a háború előtt abban a munkásbiztositási intézménybeD, akár nézzük az országos pénztár külön igazgatóságát, akár nézzük a budapesti kerületi intézet igazgatóságát, a csekély számú szociáldemokrata tisztviselő mellett ott igen sok nem szociáldemokrata polgári egyén is volt, akik különböző pártállásuak voltak. Soha senki sem kutatta, hogy mi a felfogása és soha senki sem üldözte őket azért, mert az egyik a városi politikában, a Hűvös pártnak volt tagja, vagy mert egyházi dolgokban kongreganista, vagy az országos politikában kormánypárti volt. Tartozom ennek ellenére kijelenteni, hogy a csekély számú szociáldemokrata tisztviselő a legnehezebb munkákat végezte. A legfelel ősség teljesebb munkákat végezték ezek teljesen korrektül és teljesen becsületesen. Hogy azután, amikor az urak hatalomra kerültek, ezeket az embereket kiröpitették, nyugdijuktól megfosztották, azt letagadni talán csak még sem lehet. Ezek közül az esetek közül csak egyet legyen szabad megemlitenem — amit Csilléry igen t. képviselőtársam emiitett ~ az öreg Kürschner esetét aki 48 vagy 44. (Propper Sándor : Negyvenhét!) igen, negyvenhét esztendeig szolgálta a munkásbiztositást. Nem szokásom az ország színe előtt olyan egyéneket megnevezni, akik nem képviselők és ezeknek cselekedeteit birálni, de ebben az esetben mégis kénytelen vagyok ezt tenni. Negyvenhét évi szolgálat után fosztották meg ezt az öreg embert állásától, aki ma, mint szerény tisztviselő kénytelen dolgozni, hogy meg tudjon élni, annak ellenére, hogy a 80 év felé jár. Egész bűne az '. ülése 1927 június 17-én, pénteken. volt, hogy a rákosligeti direktóriumban a jegyző felkérésére az elnöki tisztséget vállalta. Egy alkalommal, amikor épen ülésezett a direktórium, jelentették neki, hogy egy korcsmába hazárdjáték folyik. Erre kiadta az öreg a rendelkezést : lefogni a bandát. A kommün idejében történt ez. Lefogták a hazárd játékosokat és a munkástanács elitélte őket. Á korcsmárost azt hiszem, ezer koronára itélták, a játékosok pedig szintén valami pénzbírságot kaptak. Ö mint elnök, kimondotta a határozatot, a pénzt elhelyezték a község kaszszájában. Mikor azután a tanácskormány megbukott, a korcsmáros visszakapta a pénzét, a játékosok visszakapták a pénzüket, károsodás tehát nem történt. Mégis a biróság bölcsesége zsarolás bűntettével vádolta az öreget s elitélte és le is ülte szegény a büntetést. S minthogy zsarolás bűntettéért, tehát dehonesztáló bűntettért Ítélték el, ennélfogva nem kaphatta a nyugdíját, holott neki ebből semmi haszna sem volt. (Propper Sándor : Az egyik alapitója a munkásbiztosító intézménynek a tizenhét közül.) Igen, épen azt akartam mondani, hogy a tizenhét alapitó közül való. Egyike azoknak, akik 1870-ben megalakitották a munkásbiztositó intézményt. Ennek a szegény öregnek semmi haszna sem volt abból, hogy ebben az aktusban részt vett, hiszen nem akart mást, mint helyre akarta állítani a rendet, meg akarta torolni a közrenden esett sérelmet. A hazárdjáték tilos, a hazárdjátékot a községi direktórium megbüntette. Ö, mint a direktórium elnöke, a büntetést végrehajtotta. Amikor vége volt a kommünnek, visszaadta mindenkinek a pénzét, amely már semmit sem ért. Mégis zsarolásért ítélték el és elvesztette az állását. (Esztergályos János : Jó volna tudni, hogy kik voltak a hazárdiátékosok. — Csilléry András : Illetményei élvezetében meghagytam volna !) Ha a képviselő ur tett volna, az mindenesetre dicséretes cselekedet volna És annak ellenére, hogy 70 egynéhány esztendős, most nehezen kell ennek a szegény embernek dolgoznia megélhetéséért. Ne méltóztassék csodálkozni, ha a munkásság nem szokta az ilyesmit elfelejteni. Mert amig mi benn voltunk az urak szerint teljesen birtokon belül, mi soha senkit sem üldöztünk politikai felfogásáért, soha senkit sem üldöztünk vallásos felfogása miatt. Legalább tudtommal egyetlen egy eset sem fordult elő, hogy egy tisztviselőt kidobtunk volna azért, mert nem volt velünk egy politikai felfogáson, ellenben önök ... (Frühwirth Mátyás : Tessék egyet mondani ! — Propper Sándor : Akár százat ! — Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, most csak Malasits képviselő urat illeti a szó ! (Propper Sándor : Csak demagógiával lehet ilyet mondani. Frühwirth Mátyás : Csak egyet mondjon. Zaj. — Propper Sándor : Nem lehet kérem hasból beszélni. Nagy zaj.) Egyállalában nem lehet senkinek sem bf szelni, csak a szónoknak. Malasits Géza : Az tény, hogy mi törekedtünk arra, hogy többséget kapjunk, törekedtünk arra, hogy a választásokon győzzünk. Miután mi voltunk többségben, mi akartunk érvényesülni. Ez kétségtelen tény, de az is kétségtelen tény — és szám alán példával lehetne igazolni —, hogy mi senkit azért, mert ilyen vagy amolyan pártállásu volt, mert igy vagy amúgy gondolkodott, tejesen elütőleg, eltérőleg a miénktől, soha senkit nem üldöztünk. (Frühwirth Mátyás : Keresztényszocialisták is voltak a tisztviselők között? Propper Sándor : Igen Maininger. De mennyire !) Nem voltam tagja az igazgatóságnak, de élénken ismerem a munkásbiztositási dolgokat. Nyugodt lélekkel merem állítani azt, bogy senkit ott politikai pártállása miatt vagy egyéb véle-