Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

'Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június 17-én

f pénteken. 357 tárgyalótermet egyenesen el is hagyták. Hogy ezt mi okból tették, azt valószínűleg ők tudják, tehát természetszerűleg nem keresem ebben a pillanatban annak indokát. Ha pedig ez igy van, ilyen védőügyvédből — ne haragudjék érte Györki képviselőtársam — nem Ikérünk. Hogy az 1925. évi orvosi szerződések megkötésénél a minister ur egy óra alatt éliminait minden nehézséget, megszüntetett minden kellemetlenséget, minden harcot és civódást, amely a tárgyaló felek között heteken, sőt mondhatnám hónapokon keresztül fennállott, ez egyedül annak köszönhető, hogy ebben a kérdésben orvosi társadalmunk és az ő megbízásukból az orvosképviselők teljes erővel asszisztáltak a minister urnák ennek a szerződésnek megkötésénél. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez igy van!) És hogy kielégítette orvostársadalmunk igényét az, ami történt, azt mutatja körülmény, hogy ezidőszerint még abban a memorandumban sem, amelyet tulajdonképen a parlament minden egyes tagjának megküldött az Országos Örvosszövetség, a fizetések felemeléséről egyáltalában szó sincs, itt csak tisztán hatalmi kérdések rendezéséről van szó. (Vass József népjóléti és munkaügyi minister: Ez igaz! — Sírausz István: Bojkottal fenyegetődének!) Bocsánatot kérek, azt mondhatom, hogy azóta lezajlott az országos kongresszus és lezajlott nagyon sok érdekképviseleti gyűlés és ezeken a gyűléseken egyetlenegy alkalommal sem merült fel annak a szükségessége sem senki részéről, hogy evvel a törvényjavaslattal szemben bojkottot, vagy bármi más hasonló eljárást is kellene nekünk intonálnunk. Méltóztatnak látni, hogy ebben a kérdésben teljesen nyugodtan viselkedett az egész orvostársadalom és várja és reméli, hogy a parlament átérezve azokat a nagy közegészségügyi feladatokat, amelyeket nemcsak ez a törvényjavaslat, hanem minden közegészségügyi kérdés rendezését célul kitűző törvényjavaslat és intézkedés hivatva van megoldani, belátja, hogy ezeket csak az orvosokkal lehet megoldani. Az orvosok nélkül ezeknek a kérdéseknek a megoldása csak fél munkát képez. Épen azárt helytelenítem az Országos Orvosszövetség vezetőségének azt az álláspontját, — méltóztatnak látni, hogy ezt is nyugodttan mondom el — hogy téves adataival bizonyította az igazságot és félrevezette az orvostársadalmat és olyan érdekek védelmére akarta őket megmozgatni, amelyek nem léteznek. Tehát a memorandumnak ezekkel a paszszusaival és beállításaival szemben mi és az egész orvosi társadalom nagy örömmel üdvözöltük, amikor Barla-Szabó József képviselőtársam azokat egyik szaklapunkban megfelelően helyreigazította és kellő értékére szállította le. Nem is beszélve arról, hogy az Országos Orvosszövetség lapjában megjelent egy cikk, amely egyenesen magán viseli a tendenciózus uszítás, a rosszakartnak, a félrevezetésnek jellegét. Nem tételezhetem fel a tárgy ismeretének hiányát azok részéről, akik egy nagy társadalmi egyesületnek, egy nagy társadalmi réteg érdekképviseletét vannak hivatva vezetni, úgyhogy a magam részéről azt hiszem, inkább csak azokat a szerintem óriási hibákat kívánta az emiitett cikk leplezni, amelyeket elkövettek akkor, amikor a kollektiv szerződésnek bevezetésével és megkötésével nem gondoskodtak az orvosi kar szociális helyzetéről, főleg a nyugdíjügy elejtésével nem gondoskodtak az orvosok aggkori és rokkantság esetében való megélhetéséről. Hogy világosan megértsük a helyzetet: az orvosi ellátás három formáját ismerjük ezidőszerint az egész világon a pénztári ellátás keretében. Először van a kötött orvosi rendszer, amikor fixfizetésü orvosok látják el a pénztári tagok egészségügyi gondozását; ezek az orvosok ugy szolgálat, mint nyugdíj tekintetében és a biztosítás szempontjából is pénztári alkalmazottaknak tekintetnek. Ez a rendszer volt Magyarországon 1923-ig bevezetve. Másodszor: kollektiv szerződés, amelynek alapján a szerződő orvosok már nem mint egyes orvosok állapodnak meg a pénztárral, hanem egyrészről az orvosi kar érdekképviselete, — jelenleg az Országos Orvosszövetség — másrészről az Országos Munkásbiztositó Pénztár, amelyek között létrejött közös megállapodások alapján irják alá, illetőleg kötik meg szerződéseiket a pénhztári orvosok. A pénztári orvosi teendők ellátásával megbizott orvosok nem nxfizetést kapnak, hanem a pénztári járulékelőirások meghatározott százalékát orvosi tömegként kapják, amelyet az egyes pénztári orvosok tanácsai osztanak fel maguk között munkájuk arányában. Itt tehát az orvosok a pénztárral szemben többé nem mint alkalmazottak, hanem mint munkavállalók állanak, mint egyenrangú szerződő felek, akiknek természetesen ebben az esetben nyugdíjra sem lehet igényük. Harmadszor^ szabad orvosválasztás alapján, amikor a pénztári tag a Munkásbiztoei orvosi szolgálatra jelentkező orvosok közül bármelyikkel kezeltetheti magát, amikor is az orvosok honorálását a pénztár fedezi. Ez is kétféle lehet; mégpedig vagy fix megállapodás alapján honorálja a pénztár a végzett orvosi munkát vagy pedig a járulék-jövedelem bizonyos százaléka, mint orvosi tömeg kerül felosztásra az orvosok között, a végzett orvosi munka orányában; ezt bizonyos pont-rendszer alapján végzik. Elismerem, hogy az előbbiek nagyon könynyen felboríthatják a pénztárak pénztári egyensúlyát, mig a szabadorvosválasztásnak utóbbi módja az orvosok részéről visszaélésre vezethet. Ennél ugyanis egy orvosi tömeg képezi az orvosok fizetését és azt az orvosi tömeget is tulaj donképen a végzett munka arányában osztják fel, több honoráriumot tehát a pénztártól az orvos nem követelhet, megtörténhetik azonban, hogy egyes orvosok ezzel visszaélve, indokolatlanul keresnek fel egyes betegeket, csak azért, hogy pontszámukat szaporítsák; másrészt pedig nagyon könnyen bekövetkezhetik az, hogy egyes orvosoknak aránytalanul több jövedelmük lesz, mint másoknak, mert az egyiket többen keresik fel, — nem az orvos keresi fel a betegeket •— esetleg meg nem engedett reklámozás folytán, úgyhogy akkor azt a munkát, amelyet azelőtt például 400 orvos látott el, most 40 orvosnak kell ellátnia, ami a pénztári tagok egészségügyi ellátásának feltétlenül hátrányára szolgál. De arra is rá kell mutatnom, hogy ezt a kevesebb orvossal való ellátást előidézheti az is, ha példáiul egy píártszervezet kimondja, hogy tagjai csak bizalmi orvosaikat kereshetik fel, amint ezt a német példa mutatja, ahol egyes pénztáraknál a szociáldemokrata pártszervezetek tagjainak csak a párt bizalmi orvosait volt szabad felkeresniök, úgyhogy az az orvosi kontingens, amelyet annál a pénztárnál addig 387 orvos között osztottak fel, később összesen 28 orvos között került felosztásra. Méltóztassanak