Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
356 Az országgyűlés képviselőházának 69, működését, kirohanásokat tapasztalunk nemcsak cikkek utján, hanem magában a törvényjavaslatról szóló bizottsági jelentésben is. A bizottsági jelentés 6. oldalán ugyanis a következő olvasható (olvassa): »A bizottság azonban mégis a 3600 pengő bérhatár megállapítását javasolja, mert nem akarja, hogy az orvosi kar, amely szervezeti mozgalmaiban a biztositás szociális szempontjai iránt nem tanúsítja minden esetben a saját jól felfogott érdekét is képviselő megértést, mesterségesen nagyranevelt hangulatokkal a biztositás iránti ellenséges érzület árjába sodortassék; ez annál fájdalmasabb volna, mert kétségtelen, hogy nemcsak a biztositás van az orvosi kar közreműködésére, hanem eddig soha nem látott mértékben a túlnépes orvosi kar is reá van utalva a szociális biztositás terén való közreműködésre és arra, hogy anyagi létét a szociális biztos itassál alátámassza.« Majd a 80. oldalon az önkéntes biztosításról szólva, igy folytatja (olvassa): »A kisemmizett szociális igazságnak föléje kell helyezni az orvosi kar parancsainak ezen a ponton való meghallgatását.« Állandóan »hangadó szakmaszervezetek« kifejezéseket használja az orvosi érdekképviseletek helyett. Mindig kicsordul a szakszervezet szó belőle és a proletárdiktatúra azon áldásai, amikben bennünket azok részeltettek, kellemetlen emlékeket és benyomásokat keltenek. Majd későbben megint igy folytatja (olvassa): »az orvosok hangadó szakmaszervezetének ellenállása következtében igen sokan nem juthatnak be a kötelező biztositás körébe«, »az orvosi karnak ezen ellenállása árt a közegészségügy érdekeinek«. De felsorolhatnék még sok hasonló esetet is a törvényjavaslatból, amikkel ebben a pillanatban nem kivánok foglalkozni. Hogy a kodifikátornak mennyire megvolt.a jóindulata az orvosi kar iránt, azt mutatja az a körülmény, hogy mi g az 1907: XI. te. 106. §-a értelmében az Orvosi Tanács három tagot delegált az igazgatóságba, addig a jelen törvény még a kerületi választmányokból is teljesen kihagyja őket. Errenézve különben majd konkrét javaslatot is fogok előterjeszteni. Természetesen ugyanez áll az Országos Orvosi Szövetségre is, amely hivatalos lapjában és memorandumában harci riadót fújva, teljes erővel fordul a pénztár vezetősége ellen. Kétségtelen, hogy a munkásbiztositás kiterjesztésével mind nagyobb és nagyobb tömegek vonatnak a szociális gondoskodás körébe és mind több és több társadalmi osztály szociális helyzetének orvoslása képezi az államhatalom gondoskodásának tárgyát, ami szerintem nem minj dig helyes, mert Tisza is mondotta, feleslegessé teszi bizonyos kategóriákra nézve a magukról való gondoskodást és túlkövetelővé teszi Őket. S amikor mind több és több gazdasági egyed vonatik el a magánorvoslás elől, ezáltal a .magánorvosi munka is csökkenvén, az orvosi táij sadalom helyzete is rosszabbodik. Nem vehető tehát rossznéven, ha az orvosi kar mindenáron arra törekszik, hogy mindazok, akik nem illetékesek arra, hogy a szociális biztositás áldásait élvezzék, tehát akik vagyoni helyzetüknél fogva a magánorvost is honorálni képesek, ne juthassanak a pénztár kötelékébe. De ezzel szemben a magam részéről is alátámasztom mindazokat a követelményeket, amelyek azokra a társadalmi kategóriákra vonatkoznak, akik igenis nem tudják megfizetni az orvost, akik magukat betegségükben vagy balesetük alkalmával istápolni egyáltalában nem tudják. ülése 1927 június 17-én, pénteken. Kétségtelen, hogy az orvosi megélhetési le>hetőség — mint minden megélhetési forrás ebben az országban — egészen leromlott. Ennek okozója a Trianon által létrehozott gazdasági helyzet. Mert mig " egyrészről az orvosi túlprodukció az ország határain belül nem képes elhelyezkedni, másrészről a falu kulturálatlan élete nem bir elég vonzóerővel, (Homonnay Tivadar: Sajnos!) hogy az egyetemi grádussai rendelkező diplomás embert odacsalogassa. Ezért a kulturáltabb helyek, főkép a városok, túlzsúfoltak és inkább ott nyomorognak az orvosok és inkább a pénztárral elégedetlen orvosok lesznek, ahelyett, hogy vidékre mennének és a közegészségügyet alátámasztanák. Ennek következtében az államnak eminenter fontos és elengedhetetlen feladata gondoskodni arról, hogy valahogyan megfelelő elhelyezkedési lehetőséget biztosítsanak az orvosok részére. Már egy alkalommal voltam bátor rámutatni a Házban ezekre az anomáliákra. Bizom a minister ur őexcellenciájában, aki a jelen körülmények között is gondoskodik arra nézve, hogy a falunak orvosokkal való ellátását, főleg a lakáskérdés megoldásával keresztül vigye, mert hiszen az elhelyezkedés épen a lakáskérdéssel van kapcsolatban. Bizom abban, hogy minden erejével igyekezni fog a kérdést megoldani. Ma tehát, amikor a pénztár nemcsak táppénzkifizető állomás, hanem mint közegészségügyi intézmény a modern idők prevenciós munkájába mindjoibban > belekapcsolódik, amikor már nemcsak a baleseti, gyári és ipari megbetegedések esetére szóló orvosi intézkedésekkel kivánja szolgálni a pénztári tagok jólétét, hanem egyenesen a csecsemőhalandóság és anyavédelem utján a nemzet fenmaradásáért, amikor a tuberkulózis és a nemi beteirsé i ÍK pusztító hatásait nemcsak orvosolni, hanem már megelőz: is igyekszik, amikor a szociális gondoskodás tárgyát képezi a pénztári tag általános szociális helyzete is, mert hiszen a legközelebb elkövetkező s ebbe szervesen belekapcsolódó aggkori és rokkant-munkásbiztositás már ezt célozza: el sem tudom képzelni jelen szerv helyes felépitését és kiegyenlített financiális továbbvitelét, ha nem fekszik az egész megfelelően rendezett alapon. Joggal szólhatnak és szólanak be a kérdésbe tehát az orvosok, — mint akiknek munkáján és vállain az intézmény biztonsága felépül — és j*v--~*.1 kérdezik, vájjon milyen gondoskodás történik az orvostársadalom exisztenciális érdekeiről 1 ? Az orvostársadalom; a legteljesebb megnyugvással látja sorsát a minister ur kezébe letéve és a minister ur, is tudja, hogy igazságtalan ügyet előtte mi. orvos-képviselőtársaimmal együtt, sohasem szolgáltunk és: képviseltünk, amit íbizoinyit körülmény is, hogy annak ellenére, hogy ezekben a kérdésekben nem osztozunk minden tekintetben az Országos Orvosszövetség vezetőségének hivatalos állásfoglalásában, mégis működésünket mindig^ az orvosi karnak megelégedése és tetszése kisérte. Mi ugyanis megállapitásainkat nemcsak itt, á parlament szine előtt mondjuk eL haneni elmondjuk saját intézméínyeinikí, érdekképviseleteink előtt is s ott (ezeket mind honorálták is. Tehát nincs igaza Györki igen t. képviselőtársamnak, hogy a bizottsági tárgyalás alkalmával csak ők, t. i. a Iszoioiáídemolkrata párt, voltak az orvoskérdésnek egyedüli képviselői, mert ugy tapasztaltam, hogy azoknál a paragrafusoknál, amelyek különösen - sújtják, az orvosokat, iépen a nyugdíj kérdésnél, nemcsak hogy nem szóltak egy szót sem, hanem 1 a bizottsági
