Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
354 Âz országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június 17-én, pénteken. radjanak s együtt dolgozzanak. Azért elvileg sem lehet azt a különben lényeges változást, amelyet a javaslat tartalmaz, t. i. az alkalmazottak kinevezését, kielégitő, megfelelő megoldásnak nevezni. Gyakorlatilag ez a változás a legkedvezőbb esetben is annyit jelent, hogy a nemzeti érzelmű középosztály részére néhány száz állás nyilik meg; a magyar középosztály mai sanyarú helyzetében azt az üdvös ujitást nekünk örömmel kell üdvözölnünk, nem szabad azonban figyelmen kivül hagynunk, hogy ez az előny jórészben már tulajdonképen a múlté, mert a személyzetet törvénymódosítás nélkül adminisztratív utón máris kicserélték, a jövendőbeli előnynek tehát csak a pótlás maradna, úgyhogy ez tulajdonképen azt az előnyt, amelyet biztosit, a maga részéről lerontotta. De lerontja az a körülmény is, hogy a kvalifikációnál is bizonyos engedményeket méltóztattak tenni a bizottsági tárgyalások alkalmával; mert én fontosnak tartom, hogy a munkásbiztositás intézményében olyan tisztviselők foglalkoztassanak, akik megfelelő intelligenciájuknál fogva érzékkel bimak a szociális gondoskodás iránt, akik nemcsak szükségszerűségből, a helyzetadta nehéz körülmények folytán igyekeznek majd ott elhelyezkedni, akik, nem tudom, kiüldözve máshonnan, megszállott területekről, a munkásbiztositó intézméuyt fogják elhelyező intézetnek tekinteni, hanem épen ebben az intézményben ők szeretettel, gondossággal munkálkodjanak a munkásság érdekében, mert ha azok érdekében munkálkodnak, akkor a nemzet érdekében is produktiv munkát fejtenek ki. Úgyhogy én ebből a szempontból helytelenítem a törvényjavaslatnak azt a pontját, amely a IV. fizetési osztályt elzárja a munkásbiztositási tisztviselők elől. Én az ambieiót akarom a tisztviselőkben felkelteni és nagyon helyeslem Hódossy Gedeon t. képviselőtársamnak azt az előterjesztését és indítványát, amelyben felhivta a t. Ház figyelmét arra, hogy a tisztviselők előtt a IV. fizetési osztály is nyittassék meg. A munkásbiztositási, illetőleg a biztosítási intézetek olyan hatalmas szervezetei lesznek a jövő Magyarországnak, hogy én szükségesnek tartom, hogy ott megfelelő kvalifikációju tisztviselők legyenek, akik arra törekedjenek, hogy ezt az intézményt szeretettel szolgálják és ennek az intézménynek keretében megmaradhassanak és ott munkát fejthessenek ki a magyar állam és a magyar nemzet érdekében. Nagyobb bajnak tartom azonban azt, hogy a pénztári tisztviselőknek államosítását a munka sbiztositás reformjában csak egy bizonyos szempontból hozták be, tudniillik a nemzeti közvélemény kielégítésére szánták. Én itt nagyon szerettem volna, ha ezen a téren gyökeres rendszerváltozás történik, és erre nézve, ha meg méltóztatik engedni a t. Ház* annakidején javaslataimat elő is fogom terjeszteni. A szervezet önkormányzati hatásköre ugyanis csak szorosan vett önkormányzati ügyeket ölel fel és nem foglalja magában az egésa adminisztráció vezetését, és lehetővé teszi, hogy minden adminisztratív ügyben az elnökség vagy az igazgatóság intézkedjék; ilyen körülmenyek között a pénztári tisztviselők hatásköre csak arra szoritkozhatik, hogy az önkormányzatban domináló politikai pártok akaratát és parancsait végrehajtsák. Ha tehát ott egy olyan párt jut érvényre, amely nem a nemzet érdekeit és kívánalmait tartja szem előtt, akkor a tisztviselők természetszerűleg e többség akaratának fogják magukat alávetni, mint ahogyan a múltban történt, hogy a szociáldemokrata párt akaratának rendelték magukat alá a tisztviselők. Az, hogy ezeket a parancsokat majd állami tisztviselők hajtják végre, a dolog lényegén semmit sem változtat. A pénztári tisztviselők államosítása tehát önmagában véve nem megnyugtató biztosifék. Hogy az államosított tisztviselők hogyan tudják majd a politikai törekvéseket eliminálni, ezt a jövő fogja megmutatni, de én félek attól, hogy ezen a téren majd nagy nehézségek fognak mutatkozni .A hatalom a javaslat szerint tulajdouképen az önkormányzat kezében lesz, és amint a tisztviselőkkel szemben, a multak tanúságai szerint, éltek ezzel a hatalommal, ugy kétséget kizáróan a jövőben is fognak ezzel élni. Tévedés volna ugyanis azt hinni, hogy az Országos Pénztár régi tisztviselői mind kivétel nélkül tisztán politikai szempontból hódoltak be. Én tehát azt mondom, mélyen t. Ház, hogy szükséges volna a tisztviselői kérdés kardinálisabb rendezése es sajnálom, hogy a törvényjavaslat ezt a kérdést, miután ez egészen száraz adminisztratív dolog, nem kapcsolta £i annyira az önkormányzatból, hanem ellenkezőleg: erősen az önkormányzat alá rendelte és igy módot nyújtott arra, hogy az az önkormányzat a tisztviselőkkel szemben necsak az adminisztratív hatalmát, hanem esetleg a szervezeti hatalmát is éreztethesse. Hogy másra ne mutassak rá, az önkormányzatnak joga van például a tisztviselőt állásától is felfüggeszteni, joga van ellene fegyelmit elrendelni, és szerintem még nem kellő biztosíték az, hogy ez ellen felfolyamodással lehet élni a ministerhez és hogy másodfokon a minister határoz ebben a kérdésben, hanem a törvényjavaslatnak módot kell nyújtani arra, hogyha már itt önkormányzat van, az arra szoríttassák, hogy záros határidőn belül intézkedjék és intézhesse ezeket a dolgokat, mert személyes invektivákból tisztviselőket fegyelmi alá helyezni, hónapokon keresztül függő helyzetben tartani, ezt magam részéről lehetetlennek tartom, úgyhogy a törvényjavaslatnak ez a része feltétlenül korrigálandó és feltétlenül kell olyan biztosítékokat nyújtani, amelyek a tisztviselőket is megvédik az önkormányzat túlkapásaival szemben. Az 'előttem szólott Griger Milklós t. képviselőtársam említettel, 'hogy tulajdonképen áa elnök személyében csúcsosodik ki ' ennek az egész törvényjavaslatnak jósága. Tényleg ugy van, ez a javaslat ad hoiminem készült-. Hogy ki tesz az az ember, nem tudom, és azt ebben a pillanatban mellékesnek is tartom; de szükségesnek tartom, hogy olyan ember állittassek az intézmény élére, (Strausz István: Orvos!) aki a szociális szempontokon kivül a nemzeti érdekeket is szem előtt tudja tartani, aki jobban mondva össze tudja egyeztetni a munkások biztosítottak érdekeit a nemzeti érdekekkel és az államérdekekkel és akinelk személye nem lesz politiai játék tárgya és akinek személye nem fog politikai alku tárgya lenni, mert abban az egész intézmény elveszett és az intézmény egész vezetése és az a hatalom, amely biztosíttatik látszólag a törvényjavaslatban az ő részére, tulajdonképen olyan papiroshatalom lesz, a/melyet érvényesiteni sohasem fog tudni. Az 1907; XIX. te, szerint az Országos Pénztár elnöke is csak az leheteitt, akit az állami hatóság ebben a minőségében megerősített és ugyanez volt a helyzet az igazgatóra nézve is. Igaz, hogy a megerősítés és kinevezés nem i j gé-
