Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
350 Az országgyűlés képviselőházának 69, kifolyólag véletlenül előállható többletkiadásokra elegendő fedezet lesz. A magasabb szociálpolitikai szempont azonban megkívánja, hogy ilyen és hasonló intézményeknél a fejlődés és fejlesztés lehetősége is meglegyen. Ez feltétlenül szükséges, inert a stagnálás önmagában véve is elégületlenséget kell, hogy előidézzen és igy ez a szociálpolitika célszerűségével ellenkezne. Ha tehát a kisebb minimális szolgáltatásokkal a fejlődés lehetősége jár, viszont a nagyobb maximális szolgáltatások a fejlődés lehetőségét korlátozzák vagy egyenesen elzárják, akkor a magasabb szociálpolitikai szempont az előbbi módozat választását parancsolja. Ha megnézzük az Országos Pénztár 1925. évi jelentését, abból azt láthatjuk, hogy számottevő siker anyagi tekintetben nincs, mert elég összeget tartalékolni nem tudott, mert — mint mondottam — az önkormányzat az egészségügyi kérdések dotálását, valamint a szolgáltatásokat mindig messzebbmenőleg szokta eszközölni, mint amennyire azt az intézmény pénzügyi egyensúlya megengedi. (Rothenstein Mór: Ezt nem lehet határozottan állítani!) Mutatja ezt a múlt tapasztalata, amikor a pénztár 1918-ban tudvalevőleg teljesen csődbe jutott. (Frühwirth Mátyás: Húsz év óta alig épült uj intézmény!) A balesetbiztosításnál a szolgáltatások szintén tekintélyes, számottevő mértékben emelkednek, ha nem is olyan ugrásszerűen, mint a betegségi biztositásnál. Viszont ennél a biztosítási ágazatnál nem is merülnek fel olyan nagy kiadások, amelyeket a betegségi biztositásnál mellőzni lehet. Amennyire az eddigi eredmények szerint megítélhető, a teher elég alacsony határok között fog mozogni; ennek azonban olyan különleges okai vannak, amelyek benne rejlenek ennek a betegbiztosítási szervezetnek princípiumaiban. A viszonylagosan csekély baleseti teher ugyanis egyedül és kizárólag annak következménye, hogy nálunk a balesetbiztosítás kötelező olyan kategóriára is, amelyeknek foglalkozása üzemi veszéllyel alig jár és a közönséges élet veszélyeitől — majdnem azt lehet mondani — semmiben sem különbözik. Ilyenek például elsősorban a közönséges kereskedelmi alkalmazottak, a hivatalnokok, a házicselédek és más hasonló foglalkozásúak. A kártalanitási költségek ezeknél a kategóriáknál természetszerűen aránytalanul cseiteiyek, ezért teszik a balesetbiztosítás átlagos terhének képét látszólag kedvezővé, azonban épen a kártalanitási költségek nagyon csekély volta mutat arra, hogy ezeknek a kategóriáknak a kötelező balesetbiztosítás körébe való bevonása nem indokolt és hogy szociálpolitikai szempontból a kényszerbiztositásnál még mindig a mintaszerű német álláspont tulajdonképen a helyes. Teljesen eldönti ezt a kérdést az a körülmény is, hogy ennél a kategóriánál az adminisztratív költség aránytalanul nagy, ami anynyit jelent, hogy a balesetbiztosítási kötelezettségből eredő teher túlnyomó része eladminisztráltatik és szociálpolitikai szempontból ennek a kötelezettségnek teljesítése tulaj donképen üres szalmacséplés. Ezzel szemben nem tarthatom elfogadhatónak az indokolásnak azt a felfogását, hogy a kiterjesztés azért szükséges, hogy a betegség és baleset esetére biztosítottaknak ugyanazon kategóriái szerepeljenek benne és hogy ezek a kategóriák teljesen azonosak legyenek. Eltekintve attól, hogy a törvényjavaslat, amint a részleteknél majd ki fogom mutatni, nem is valósítja meg ezt, ez az ülése 1927 június 17-én, pénteken. indok már azért sem helytálló, mert ezeket a kérdéseket a szociálpolitikai célszerűség szempontjából kell elbírálni és a megoldást nem szabad ide nem való szimmetrikus vagy esztétikus szempontoknak esetleg az életben és a gyakorlati politikában gyökérrel nem biró doktriner dogmáknak és fantomoknak alárendelni. Mi orvosok, például nem helyeseljük, hogy a balestbiztositás vagy ós a betegségi biztosítás teljesen egy szervezetbe foglaltatik és hogy a balesetbiztosítás terheit tulaj donképen a betegségi biztosítás viseli; mi orvosok is helytelenítjük, hogy a 10 héten át való gyógykezelés a betegbiztosítás terhére megy, hoilott ez a 10 heti gyógykezelés teljes egészében a balesetbiztositást terhelné, mert hisz az a munkás tulajdonképen nem volna benne, ha őt bälget nem éri. Az azonban mindenesetre kétségtelen, hogy a javaslat a régi törvényhez képest a biztosítottaknak szolgáltatása terén akkora többletet és akkora előnyöket nyújt, hogy úgyszólván páratlan a maga nemében az egésa civilizált világban. A nemzeti állam és a nemzeti társadalom óriási és szinte erejét meghaladó áldozatot hoz a munkások érdekében és élő tanúbizonyságot szolgáltat az osztályharc elméletének helyessége ellen. Joggal várhatja ezért a nemzeti állam és társadalom, hogy a munkásoknak az a része is, amely eddig a marxista tévtanoknak hitt, a tények hatalmának befolyása alatt jobb meggyőződésre tér és elfoglalja azt az őt megillető helyet, amely ránézve egyúttal kötelező hely is a nemzet egyetemében. Amint Grigér képviselőtársam megállapította, radikális és liberális oldalról szeretik kisajátítani a munkások védelmét, csak ők az egyedüliek, akik a munkások jóléti intézményeire gondolnak és akik a munkások jövőjével gondolni kivannak. (Malasits Géza: Magyarországon mi teremtettük meg! Ezt csak nem lehet tagadni!) Elismerem, hogy a munkások kénytelenek voltak önkéntes hozzájárulás alapján megteremteni ezt az intézményt, ezt mi teljesen respektáljuk. Természetszerűleg azért kivan az állam hóna alá nyúlni a munkásmozgalomnak, hogy levegye vállairól azokat a terheket, mert látta, hogy az általuk megteremtett munkásbiztositási egyletek nem feleltek meg a célkitűzéseknek a maguk egészében ós nem tudták tulaj donkép en kielégíteni azokat a munkásérdekeket és követelményeket, amelyeket velünk szemben az élet és a nehéz körülmények támasztottak. Hogy mennyire helyeseltem és mennyire méltányolni tudom ezt az álláspontot, mutatja az, hogy mikor ennek a ministeriumnak élén volt szerencsém állhatni, ugy intézkedtem, hogy egyetlen élő tagjától, aki a 14 munkás közül még élt, Kürschner Jakabtól, akire egyik képviselőtársam akkor célzott, annak ellenére, hogy az állami rend és hatalom elleni kihágás miatt letartóztatásban volt, ne vonják el fizetését és javadalmazását, tekintettel magas korára és érdemeire. Méltóztatnak látni, hogy ebben a tekintetben is olyan álláspontot foglaltam el és foglalok el ma is, amely megfelel az én szociális gondolkozásomnak. Épen ezért hangsúlyozottan kívánom erről a helyről is nyilvánítani azt, hogy igenis a rokkantság és aggkor esetére való biztosítás nélkül ez a törvényjavaslat teljes egészében csonka, mert a helyzet tulajdonképen ugy áll, hogy ma különöseri mi orvosok érezzük azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak csonkasága eredményezi nagyon sokszor azokat a visszás körülményeket, ame-