Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. melyek ezeket az eredményeket létrehozzák. (Ugy van! Ugy van! half elől.) Ezek a viszonyok — majdnem azt mondhatnám — teljességgel illenek a mai viszonyokra is és ha Tisza ezt 25 évvel ezelőtt állapította meg, akkor nem csodálkoznám rajta, ha 25 év megpróbáltatása után, melyeken a magyar nemzet keresztülment, ezt a megállapítást ma is használnák. Mint Griger Miklós t. képviselőtársam emiitette, a nemzeti eszmék, a keresztény eszméken nyugvó világfelfogásnak és ezekkel együtt a kultúrának ési civilizációnak legveszedelmesebb ellensége a bolsevizmus. A nemzetfantartó politikának legégetőbb és legfontosabb feladata a bolsevizmus ellen való védekezés. A védekezés pedig csak, ugy lehet sikeres, ha prevenftiy. A prevenciónak a dolog természetéből kifolyólag nemcsak a nyilt, bevallott bolsevizmus, hanem annak álarcos úttörői és előfutárjai ellen is kell irányulni. Minden .'szemfényvesztés és tagadás ellenére is kétségtelen minden elfogulatlan megfigyelő előtt, hogy a szociáldemokrácia nemcsak azonos elvi alapjai miatt, hanem a legutóbbi évtizedek történetének kivételt fel nem mutató tanúsága szerint is, gyakorlati törekvéseivel mindenkor és mindenütt az úgynevezett proletárdiktatúra számára készítette elő — sajnos — a talajt, gyakran talán öntudatlanul is. Hatalmának és befolyásának növekedése egyértelmű a bolsevizmus kilátásainak javításával és elterjedésének lehetőségével, viszont a bolsevizmus elleni küzdelem leglényegesebb része a szociáldemokrácia törekvéseinek és befolyásánajk minél szűkebb körre való szőri tása. í' Szerintem ezért minden intézkedés, minden törvény jóságának első próbaköve az, hogy ezt a célt milyen mértékben szolgálja. Fokozottá mentékben áll ez azokra a törvényekre, amelyek az ipari munkásokra vonatkoznak, mert tapasztalat szerint a fertőzés veszedelmének leginkább kitett réteg a szociáldemokrácia, híveit főkép ebből a rétegből szerzi, rekrutálja és ezt is fogja tenni addig, amig a kormány a munka szabadságát valami határozott törvénynyel megvédeni nem szándékozik. (Helyeslés a .jobbközépen.) A munkásbiztositási törvények körül szerzett két évtizedes szomorú tapasztalataink is parancsolják a legmeszebbmenŐ gondosságot és óvatosságot. (Ugy van! Ugy van! a jobbközépen.) Az 1907 : XIX. te. módosítását célzó uj törvényjavaslat ezekből a szempontokból szíerintem nem felel meg a vele szemben támasztott követelményeknek, mert bár a pártpolitika befolyását látszólagosan korlátozza, de nem annyira, amennyire ez kivánatos, szükséges és lehetséges volna. A politikumot tehát, amelyet épen ebből a törvényből kikapcsolni akarunk, lehetetlenné kell tenni. Ne tévesszen meg senkit az a felháborodás és az a tiltakozás, amelyet néha a szociáldemokrata képviselő urak intonálnak és intonáltak a javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával és amelyet a törvényjavaslat parlamenti tárgyalása kapcsán most még fokozni szeretnének, hogy a figyelem teljesen arra irányuljon, hogy mennyire nincs ebben a törvényjavaslatban szó olyan kérdésről, amely a szociáldemokrácia előnyét szolgálná. Ez nem azt bizonyítja, hogy a javaslat valóban eléggé megnyirbálja az illetéktelenek hatalmát és befolyását, hanem azt, hogy most is előveszik az 1907. évben bevált kitűnő receptet. Akkor is országos lárma volt, amikor az 1907 : XIX. tcikket tárgyalták hogy a munkásságot elnyomják, szerzett jogaitól megfosztják. Hasonló paülése 1927 június 17-én, pénteken. 349 naszokkal volt tele nemcsak a sajtó, hanem a parlament is, elhitették, hogy valami szociáldemokrataellenes dologról volt szó és ezért kívánatos a törvényjavaslat törvénybe iktatása. Valójában azonban ez a törvény ültette a nyeregbe a szociáldemokrata pártot, amely a munkásbizitositás egész vonalán a munkásbiztositó intézményeket részben állami pénzen gondozót melegágyaivá tette a saját pártszervezeteinek. Minden előjel arra mutat, hogy ugyanazt a hangot kívánják intonálni most is. A magam részéről azért kívánok ezekre a kérdésekre rár mutatni, hogy megértessem a t. Házzal azt, hogy vannak itt olyan hibák, amelyeket a törvényjavaslatból eliminálni kell. Ezekre nézve a javaslat részletes tárgyalása alkalmával kívánok majd előterjesztéseket tenni. A közvetlen cél ennél a törvényjavaslatnál egyesek szemében az, hogy az 1907 : XIX. tcikkben levő hibákat és a helytelen frazeológia alapján felépített szervezetet átmentsék a jövőre. Erre ésgető szüksége van sokaknak, elsősorban azért, — és különösen azoknak, akik politikai hatalmukat ezen keresztül szándékozzák gyakorolni — hogy az utóbbi időben megfogyatkozott politikai befolyásukat erősítsék. (Györki Imre: Stimmt!) Hogy ez tényleg igy van, azt mutatják azok a sárga plakátok, amelyek tegnap jelentek meg az utcán és amelyeken a munkásbiztositás kérdésében erélyes szervezkedésre hivja fel szociáldemokrata párt a Ferenc József Kereskedelmi Kórház alkalmazottait, arra kívánva rámutatni, hogy milyen károk és hasznok háramolhatnak reájuk a törvényjavaslatból. (Györki Imre: Az alkalmazotti szervezet!) Az teljesen mindegy, azonban nagyon ügyesen van inszcenálva a dolog. (Györki Imre: Nem baj, ha a párt inszcenálja is!) Kötelességem ezekre a kérdésekre rámutatni, hogy a kellő ellenintézkedéseket megtegyük, (Györki Imre: Vállaljuk azt is, hogy a párt csinálja!) Minthogy a törvényjavaslat célja a munkásbiztositásról szóló 1907 : XIX. teikk pótlása, azért domináló szempont az, hogy e célszerűtlennek bizonyult és mint retrospektív utón kétségtelenül megállapítható, a szociális béke helyreállítása és biztosítása szempontjából céltévesztett törvény hibáit és hiányait a jelen törvényjavaslat mennyire és milyen mértékben pótolja. Az uj törvény a régihez képest a betegségi segélyeket nagy mértékben felemeli, a minimális szolgáltatások a régiek háromszorosára tehetők. Ez Önmagában véve igen örvendetes; nek látszik, nem szabad azonban elhallgatni azokat az aggályokat sem, amelyek előtérbe nyomulnak, s amelyeknek Gual Gaston igen t« képviselőtársam is hangot adott, hogy tudniillik elsősorban az a kérdés, hogy a trianoni diktátummal agyonsanyargott és közgazdaságilag megnyomorított ország az ezzel összefüggő tehertöbbletet súlyosabb következmények nélkül el tudja-e viselni? Értem ezt mindkét félre nézve, akik járulékokkal hozzájárulnak az intézmény fentartásához, A jelek arra mutatnak, hogy a törvényjavaslatban megállapított minimális szolgáltatások és maximális járulékok kulcsa mellett a pénzügyi egyensúly még fentartható lesz;^ ez pedig nemcsak pénzügyi, hanem szociális szempojitból is fontos, mert ellen esetben nem lenne meg a kellő lehetőség és biztonság arra nézve, hogy a leggondosabb előleges mérlegelés esetében is az önkormányzat természetéből