Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-69

346 Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június 17-én, pénteken. politikának sok rendezendő problémája közül a legégetőbb a mezőgazdasági munkások betegség- és balesetbiztosítása. (Meskó Zoltán: Ugy van! Ugy van!) Egy másik hiányra is mutat az indokolás, nevezetesen arra, hogy nincs kiterjesztve a biztositás a kisiparos osztályra. Pedig a kisiparos osztály érezte és érzi meg legjobban a jelenkor szociális átalakulásának megrázkódtatásait. Aki nyitott szemmel jár és összehasonlitja a mai állapotokat az ötven év előttiekkel, láthatja, hogy azok az iparos családok, amelyek ezelőtt a polgárságnak szine-javát alkották, amelyek anyagi függetlenségnek és jólétnek örvendtek, ma vagy eltűntek, vagy Amerikába vándoroltak ki, vagy nyomorral küzdenek, vagy bérmunkát vállalnak. Ez a társadalmi osztály is érzi, hogy a tisztes munkaerejét, szerepét átvette az imádott tőke és épen ezért ez az osztály is érzi és kivánja, hogy a szociális biztositás reá is kiterjesztessék. Ami az Országos Munkásbiztositó önkormányzatát és az e kérdéssel kapcsolatban felmerült aggodalmakat illeti, azt hiszem, nem is várják tőlem szociáldemokrata képviselőtársaim, hogy az ő álláspontjukra helyezkedjem. Nem is teszem, hanem teljes egészében elfogadom a törvényjavaslatnak idevonatkozó indokolását. Kétségtelen igazság az, amit az indokolás mond, hogy »a proletárdiktatúra segitő társainak, sőt vezéreinek jelentékeny részét a munkásbiztositási tisztviselők közül szedte.« — Én ezzel a kérdéssel nem akarok foglalkozni, mert ezt már kikapcsoltuk a vita elején. (Malasits Géza: Akkor kár volt emliteni, mert igy majd én is beszélek erről! — Várnai Dániel: Honnan szedte*? — Propper Sándor: Miféle indokolásban van ez? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Griger Miklós: De kérdem... (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szép kis pucolást csinálták ott! — Hódossy Gedeon: Nem kellett ott nagyon pucolni, mert maguktól elmentek! Én tudom! — Propper Sándor: Nem jól tudja!) Kun Béla, Bokányi Dezső, Pogány József, Haubrich József, Szabados, Rabinovics, Lévai és más szovjethősök és vörös mákvirágok is, mind ebből a melegágyból szöktek sugárba. (Igaz! Ugy van! jobb felől és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Felteszem tehát a kérdést, hogy volt-e az autonómiában egyáltalában önkormányzat. Amint a proletárdiktatúra nem a proletárok diktatúrája volt, hanem a kommunista vezénkar diktatúrája a proletárok felett, ugy a Munkásbiztositó Pénztárakban sem a munkások tömegeié volt a döntő szó, hanem néhány munkásvezéré. (Igaz! Ugy van!) Ez nem anynyira munkásbiztositó. mint inkább munkásvezér-biztositó volt. (Ugy van! Ugy Van! a jobboldalon és a középen. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezt a tényt mi nem felejtettük el s tudom, önök sem felejtették el. (Derültség jobbfelől.) Nem bosszú, nem megtorlás vezet tehát bennünket, hanem az óvatosság, (Malasits Géza: Elvégezték 1919-ben!) az a gondolat, hogy a munkásságnak mindent, a destrukciónak pedig semmit. (Igaz! Ugy van! Tetszés jobbfelől. — Propper Sándor: Ezt slágernek szánta, de nem sült el! — Zaj.) Igaz ugyan, hogy amint az indokolás mondja, (olvassa): »a munkásság az alkalmazottak államosításával bizonyos hatalmi állást vészit el«, de az is igaz, hogy elmúlt idő, amikor a munkásság vezetői csak a szakszervezetekben, az utcán és a munkásbiztositó hivatalokban érvényesülhettek. Ök most itt a törvényhozás termében és feladatkörében fejtik ki munkásságukat. (Kothenstein Mór: Az fáj maguknak, hogy nem olyan exclusiv társaság a parlament, mint valamikor! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Sőt! Nagyon helyes, hogy itt vannak!) Végzetes taktikai hibát követne el a munkásosztály, a munkásság, ha mindent hatalmi szóval és erőszakkal akarna elérni. Lehet, hogy itt-ott eredményes ez a taktika; lehet, hogy itt-ott magasabb bért lehet vele elérni, de az ilyen utón kicsikart sikerek mellett mégis érzi az a szegény munkás, hogy páriája a társadalomnak. És csodálkozhatik-e ezen, ha ő maga hirdeti az osztályharcot és ha a többi társadalmi osztályokkal való megértést ab ovo elutasitja magától! A munkásság ne a hatalomért versengjen, ne a hatalmat akarja kezébe kaparintani, (Propper Sándor: Azt hagyja a kapitalistáknak!) hanem a sziveket iparkodjék megfogni. (Igaz! Ugy van! Helyeslés.) Volt idő, amikor a teljes hatalom a munkásság kezében

1 volt. És mit értek el vele és mit értek el és mit érnek el vele a jövőben: ahelyett, hogy a többi társadalmi osztályokat barátaikká tennék, ellenségeikké teszik. (Propper Sándor: Ellentmond önmagának, mert az előbb azt mondta, hogy nem az ő kezükben, hanem a vezérek kezében volt a hatalom!— Zaj és ellenmondások a jobboldalon és a középen.) A Károlyi-rezsim alatt igenis kezében volt. (Úgy van! Ugy van! a jobboldalon.) A polgári ministernek nem volt semmi szava, azok senkik sem voltak, Vass Jánost Migrai elvtárs a Krisztinában leköpte, amikor a hitoktatás mellett merte szavát felemelni. Ez volt a helyzet. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Várnai Dániel: Csak a szolgabirákat ne méltóztassék bántani, mert Éri Márton elájul!) Épen ezért mondjauak le a szociáldemokrata képviselő urak is arról, hogy az Országos Munkásbiztositó Pénztár pártpolitikai egyeduralmuknak fellegvára legyen a jövőben, mert eltekintve attól, bogy a Munkásbiztositó közügy (Propper Sándor: Kell maguknak!) és nem sajátitható ki egy politikai párt által sem, tehát mi általunk sem és önök által sem, (Igaz! Ugy van! Helyeslés!) egyszersmindenkorra bele kell törődniök abba, hogy elmultak azok az idők, amikor kötelező biztosítási rendszerrel a munkásoknak ezreit és tízezreit a Contiutca diktatúrájához lehetett fűzni. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Ezt is slágernek szánta!) A törvényjavaslatot orvosi, illetőleg orvostársadalmi szempontból is bírálták. Gál Jenőn kivül főleg orvosképviselőtársaim foglalkoztak vele. Az ő felszólalásukhoz csak két megjegyzést kivánok fűzni. Égig magasztalták az orvosi kart és ugy tüntették fel, mintha minden egyes orvos kivétel nélkül apostol volna, fáradhatatlan, önzetlen, emberséges stb., pedig ez a testület is csak emberekből áll. (BarlaSzabó József: Természetes!) Vannak jó és vannak haszontalan, vannak önzetlen és vannak önző, vannak lelkiismeretes és vannak lelkiismeretlen orvosok, ahogy az minden más foglalkozási ágban is van. Azután ugy vettem észre, hogy az orvosképviselő urak igen-igen pro domo beszéltek. Nem csodálom, hiszen elvégre minden szentnek maga felé hajlik a keze, hát még annak, aki nem is S2sent. (Derültség.) Ami az orvosi kart illeti, meggyőződésemet röviden azzal fejezem ki, hogyha a közérdek a