Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
Az országgyűlés képviselőházának 69. magánéi 1 elekkel összeütközésbe kerül, feltétlenül a közérdek mellé állok. Több felszólaló ama véleményének adott kifejezést, hogy a munkásbiztositás sikere az orvosok kezébe van letéve, (Ugy van! a jobboldalon.) Én ezt igy módosítanám: az elnök és az orvosok kezébe. Nem tudom, hogy megállapodott-e a t. kormány az elnök személyében. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha igen, remélem, hogy olyan emberre esett választása, akinek igazságszeretetéhez, emberszeretetéhez (Malasits Géza: Párthűségéhez!) és államhűségéhez kétség nem fér. (Ugy van! Ugy van! — Taps a jobb- és baloldalon.) Ha nem állapodott még meg, ilyet válasszon és gondoskodjék arról, hogy annak olyan nagy tekintélye legyen, amilyen nagy tekintélye van az angol- és németországi munkásbiztositó elnökének, akit nagy sztrájkok után akárhányszor döntőbíróul hívnak fel a kérdések eldöntésénél. Még egy gyakorlati gondolatot ajánlok az igen t. minister ur figyelmébe. Minden munkás ki legyen oktatva arról, hogy voltaképen mihez van joga. Talán legjobb lenne erre mindjárt a tagsági könyvet felhasználni. De ez a felvilágosítás tényleg világos legyen, (Herczeg Béla: Nem ugy, mint a cselédkönyvben!) nehogy azután a sok paragrafus között ne tudjon eligazodni, hanem lásson minden lépést, amit tennie kell. Azután minden munkásnak módot kell szolgáltatni arra, hogy panaszait leadhassa. Kész blankettákat kell a munkásoknak rendelkezésére bocsátani és az elnök maga mellett panaszirodát állítson fel, hogy a panaszlevelek oda befuthassanak és gyorsan lehessen őket elbírálni. (Zaj a szélsőbaloldalon. —? Mala sít s Géza: Három gépirónővel és két titkárnővel! — Ho. monnay Tivadar: Ha szükség van rá, még azzal is! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Szünetet kérünk!) Befejezem beszédemet. (Propper Sándor: Van méig egypár rakéta, tessék azt is kilőni!) Igen megijedtek néhány rakétától! (Propper Sándor: Kérünk szünetet, hogy beszélhessen! — Malasits Géza: A kapitalisták vakaródzni fognak! Mondhatom megijedtek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Griger Miklós: Az egész világon forrongástban van a szociális kérdés, Angolországban, Kínáiban, Oroszországban. A szociáldemokrácia hol emelkedőben, hol csökkenőben van. Ma, ebben a pillanatban ugy látom, (Propper Sándor: Nehogy szivére vegye a csökkenést, mert nem komoly!) hogy emelkedőben van, mert hiszen azt olvassuk, hogy az angol szövetkezetnek 17 millió tagja politikai együttműködésre lépett az angol munkáspárttal, amely végeredményben mégis csak szociáldemokrata. (Ugy van! Ugy van! — Zaj.) Nem lehet kétséges, hogy ennek még kihatása, lesz az európai szociáldemokráciára, és ennek áradata ott fogja átszakítani a gátat, ahol a legprimitivebb, ahol a szociálpolitikai alkotások a leggyengébbek. Mivel ez a törvényjavaslat egy lépés a szociálpolitika felé, (Egy hang a baloldalon: Csak egy lépés!) abban a reményben, hogy ezt követni fogja a rokkantsági és aggkori biztosítási javaslat, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következak'? Szabó Zoltán jegyző: Csilliéry András! Csilléry András: T. Ház! Előttem szóló Griger Miklós t. képviselőtársam a törvényjaülése 1927 június 17-én, pénteken. 347 vaslatnak olyan gyönyörű keretet adott és ennek szociális indokolását olyan szépen körvonalazta, hogy teljesen felold az alól, hogy ezel a kérdéssel behatóbban foglalkozzam. Mindenkinek meg kell azt szívlelnie mindenkinek abban az irányban és azzal a célkitűzéssel kell haladnia, amint ezt az előttem szólott képviselőtársam élesen megvilágította. A munkásbiztositás utolsó törvényes szabályozása óta kilépett a szakkérdések keretei közül ahová tulajdonképen tartozik. Az 1907. évi XIX. tcikk életbeléptetése után egy-két évvel már országos mozgalom indult meg aziránt, hogy a törvényt megváltoztassák, mert annak nagyon sok hibája mutatkozott. Hét év múlva a javaslat benyújtója, az akkori kereskedelmi minister novellát adott ki és azt törvényjavaslat alakjában a Ház elé is terjesztette, de az akkori politikai harcok, a koalíciót követő idők annak keresztülvitelét megakadályozták. Történtek ugyan reparációk ezen a törvényjavaslaton, amikor 1913-ban a mezőgazdasági munkások kivétettek az ipari munkásbiztosító szervezetéből, valamint később, a háború alatt a 47.000-es számú ministeri rende lettel, amely a kivételes hatalom alapján jött létre, ez azonban a konstrukciót a maga lényegében nem változtatta meg. Az a mozgalom, amely a törvénynek megváltoztatására azóta folyton tart, időnként nemcsak a közvetlenül érdekelt tényezőket foglalkoztatja, hanem a nagyközönség és a publicisztika is erősen foglalkozott vele. A minister ur felszólalásában arra kérte a Házat, hogy ezt a kérdést minden pártszemponton felül, lehetőleg politikamentesen igyekezzünk tárgyalni, hogy igy azután a szakszerűségi szempontok domináljanak ebben a kérdésben. Bármennyire helyeslem is a minister ur álláspontját, mégis ugy érzem, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál ennek a kívánságának nehéz eleget tenni, mert hiszen a törvényjavaslat maga is politikum. Ha a törvényjavaslatot szakszerűen akarjuk tárgyalni, akkor annak anyagát két részre kell osztanunk. Az egyik az anyagi szolgáltatások része, — ez a szociális része — a másik pedig a szervezeti része, amely tulajdonképen magában foglalja a politikumot, amely már az 1907 : XIX. tcikkhez képest hozott változásoknál fogva is kívánja a politikai indokolást, mint ahogyan a politikai indokolást maga a törvényjavaslat, valamint annak bizottsági elaborátuma sem mellőzi. Különösen azért, — én is hivatkozom arra, amit igen t. előttem szólott Griger Miklós t. képviselőtársam mondott — mert kiváltképen a szervezetnek 1818/19. évbeli politikai szereplése elsőrendű politikai kérdéssé érlelte a munkásbiztositás ujabb szabályozását, s ezért nem tudok eltekinteni a javaslatnak politikai szempontból való tárgya 1 ás ától sem. Hogy azonban a magam szerepéi megkönnyítsem, nehogy esetleg az a vád érhessen, a t. szociáldemokrata képviselő urak részéről, mintha az utóbbi években átélt idők és azoknak politikai következményei talán egyolcaluaknak tüntethetik fel az én megállapításaimat, hivatkozni kívánok a régi integer Magyarország egyik legnagyobb politikusának, gróf Tisza Istvánnak álláspontjára, amelyet a munkásbiztositásról, valamint a munkásbiztositás irányításáról szólva, annakidején ő elfoglalt. Csodálatos dolog, hogy ma, huszonöt ev multán a mi szemszögünkön át nézve ezt a kérdést, majdnem ugyanazok a megállapitái sok tolulnak a mi ajkainkra, amelyeket ő an51*
