Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
r Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1927 június 17-én, pénteken. 345 Egy másik hiányra maga az indokolás mutat rá. (Propper Sándor: Kimutattam a múltkor! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Jelentősebb és fájdalmasabb hiánya ennek a javaslatnak^ miként eddigi törvényhozásunknak is: a mezőgazdasági munkásság, betegségi kötelező biztosításának elmaradása. (Propper Sándor: Kilencedik, aki reklamálja! — Meskó Zoltán: Mindenki kívánja! A legnehezebb munkát végzik! — Iff az! ügy van! jobb felől.) Ez a hiány kétségtelen mulasztással vádolja az elmúlt éveik kormányait és a törvényhozást, mert hiszen már az 1907: XIX. te. tárgyalás a alkalmával hozott házhatározat kötelezte a kormányt, hogy s, mezőgazdasági munkások és cselédek betegségi és baleseti kötelező biztosítására vonatkozó javaslatot ai legsürgősebben terjessze be. (Zaj.) Az embernek ökölbe szorul a keze, amikor ezt olvassa. Hát ennyit ér Magyarországon a parlamentarizmus? (Felkiáltások bal felől: JJgy van! Húsz év óta késik!) Hát ez a szó, hogy »legsürgősebben«, azt jelenti, hogy »ad Graecas Kalendas«? Magyarországon az agrárállam törvényhozása az ipari munkásságnak legalább egyik-másik problémáját a megoldás felé vitte és a mezőgazdasági munkások védelmét mellőzi? Annak az államnak törvényhozása, amelynek lak ess ága nagyrészt mezőgazdaságból él, amely állam lakosságának 12%-a, tehát a legnagyobb tömege a magyar társadalomnak mezőgazdasági munkás? Beszéltünk többtermelésről és a mezőgazdasági szociálpolitikát házhatározat ellenére elsikkasztjuk, mintha a többtermeléshez csak a belterjes gazdálkodásnak, csak a mélyszántásnak, csak a vetőmagnemesitésnek lenne köze és nem lenne semmi köze hozzá a mezőgazdasági munkásság életszínvonala biztosításának, e r tömeg szorgalmának, jutalmának, egészségének. (Ügy van! Ugy van!) S mi ennek a társadalmi osztálynak bűne? Az-e, hogy a minister urak által kiadott bérstatisztikák szerint a mezőgazdasági munkások voltak mindenkor a legrosszabbul fizetett bérmunkások? Az-e a bűne, hogy nagyrészt a proletárdiktatúra alatt is hű maradt a keresztény és nemzeti eszméhez? Az-e a bűne, hogy amikor a kommunizmus bukása után egyes ipari szakmunkások csak 60%-át produkálták annak, amit háború előtt termeltek, a magyar mezőgazdasági munkásság régi szorgalommal és kedvvel teljesítette feladatát, dolgozva ugy, ahogy csak a magyar mezőgazdasági munkás, a magyar arató tud dolgozni, nem nyolc órát naponta, hanem tizenhatot? (Ugy van Ugy van!) Az-e a vétke a mezőgazdasági munkásságnak, hogy nem állt kötélnek, hogy nem szervezkedett szociáldemokrata alapon, (Propper Sándor: Az a mulasztása! Azért hanyagolták el!) hogy bizott a vezetőosztályban és türelemmel viselte sorsát? Igaza Van képviselőtársamnak, ha szervezkedett volna, előbb lenne, csak nem szociáldemokrata alapon. (Propper Sándor: Talán limonádé alapon? — Simon András: Más szervezkedési alap is van még, mint a szociáldemokrata! — Malasits Géz^: Ha nem volna csendőr meg szolgabíró! — Propper Sándor: Meg kell kérdezni a köztisztviselőket, hogy mit mondanak a Kanszról ! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! irriger Miklós: Nem gondolják azonban, hogy a mezőgazdasági munkásságnak türelme is kifogy és olyanok agitációjának eshetnek áldozatul, (Ugy van! Ugy van!) akiknek lelkében nagyobb a fennálló társadalmi rend gyűlölete, mint a felelősségérzet? KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. V. Mayer földmivelésügyi minister ur a költségvetési vita tárgyalása alkalmával egy mázsás gondolatot kockáztatott meg, amikor azt mondotta, hogy Magyarország sorsa a májusi esőn és a kétheti aratáson fordul meg. És igaza van, mert ha egy, kettő, öt, tiz vagy száz gyár megáll, azokat egy vagy négy héten belül ismét meg lehet inditani és a termelés folyik tovább. De ha a mezei munkásokat és az aratókat is olyan szakszervezetekbe szedik, amelyek a szociális forradalom gondolatától nem irtóznak, (Felkiáltások: És a nyolcórai munkát hirdetik!) akkor egy heti sztrájkolástól ott heverhet, elrothadhat a termés, a kenyér, az élet és megszenvedi ezt az állam, minden ember, az egész nemzet, az egész társadalom százszor és ezerszer jobban, mint a legáltalánosabb ipari sztrájkot. (Propper Sándor: így meg a hatosos napszám mellett a munkások rothadnak el! — Malasits Géza: Az egyik ugyanolyan kár, mint a másik!) Minthogy ilyen érdekek foregnak kockán, nem habozom kijelenteni, ha ezt zokon is fogják megint venni szociáldemokrata képviselőtársaim. (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Magától semmit sem vesszünk zokon! Kötelessége magának, mint kormányt támogató pártinak, különben nem lehetne a pártban! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Felkiáltások a középen: Lelkiismerete kötelezi! — EL lenmondások a szélsőbaloldalon. — Zaj.) Minthogy ilyen nagy érdekek forognak kockán, nem habozom kijelenteni azt, hogyha én közigazgatási hatóság vagy főszolgabíró volnék, nagyon, de nagyon meggondolnám, hogy megengedjem-e a mezőgazdasági munkásságnak a szociáldemokrata alapon való szervezkedést ... (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon. — Taps. — Propper Sándor: Na, uszitsa csak a «szolgabirákat! Azok úgyis elég vadak! — Éri Márton: Kikérem magamnak! Azok úriemberek és nem vadak! — Propper Sándor: Na, na! Időnkint kitör belőle az éles ész! — Éri Márton: Nem az éles ész, hanem az igazság tör ki belőlem! Én alispán voltam és kikérem magamnak, hogy igy beszéljen vezető közigazgatási tisztviselőkről! — Propper Sándor: Maga ne kérjen ki semmit! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! — (Rothenstein Mór: Itt csak képviselő maga is, nem. alispán!) Griger Miklós: ... de nem csinálok titkot abból a meggyőződésemből sem, hogy az olyan kormányt, mely a mezőgazdasági szociálpolitika terén komoly lépésekre nem hajlandó, el kell söpörni. (Élénk helyeslés. — Propper Sándor: Már kezdheti a söprést! — Zaj. — Ellenmondások jobbfelől.) Bizom abban, hogy ez a kormány tudja kötelességét. (Homonnay Tivadar: Egyszerre nem lehet három javaslatot tárgyalni! Az első lépés már megtörtént!) Ha megfeledkeznénk róla, ha a mezőgazdasági munkásság és cselédség kötelező biztosítására vonatkozó házhatározatot is ad acta tenné, kijelentésemet vele szemben is fentartom. (Förster Elek: A cselédeké megvan! — Propper Sándor: Az nem elég!) Hogy egészségi viszonyaink szempontjából erre a törvényre milyen égető szükségünk van, annak kifejtését a részletes vitában fogom megkísérelni, de a kérdés jelentőségének bemutatásához néhány adattal már most is szolgálhatok. (Halljuk! Halljuk!) Minden tízezer értelmiségi kereső és eltartott közül 14—15, ugyanannyi ipari kereső és eltartott közül 20—21, de ugyanannyi mezőgazdasági kereső és eltartott között 35 hal meg évenként. Ez a néhány adat is élénken illusztrálja, hogy a mezőgazdasági szoeiál51
