Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-69
Az országgyűlés képviselőházának 69. ditania, hogy a keresztény erkölcstannak legfőbb parancsa, a felebaráti szeretet a társadalmi és gazdasági életben is érvényesüljön. Hertha ezt nem tenné, hanem csak cégérnek használná a keresztény jelzőt, akkor olyan volna, mint XIV. Lajos francia király, aki rex christianissimusnak, a legkeresztényebb királynak nevezte magát, pedig több volt benne a pogányság, mint a krisztusi szeretet. Christianismus in praxi, a keresztény szellem érvényesítése társadalmi és gazdasági viszonyainkban: ez a szociálpolitika. (Dréhr Imre: Ugy van!) És ezt a politikát kell csinálnia annak a kormánynak, amely azt vallja magáról, hogy keresztény alapon áll. De tovább megyek, Keresztény alapon álló kormánynak kötelesség védeni a kereszténységet minden veszedelem ellen. S méltóztatnak tudni, honnan fenyegeti a kereszténységet a legnagyobb veszedelem? A szociáldemokrácia részéről. Ez a politikai és gazdasági mozgalom, mint Prohászka Ottokár mondotta az atolsó katholikus nagygyűlésen, a legnagyobb ancstázia, amely eddig a kereszténységet érte. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon és a középen.) Pedig a kereszténység erre ugyancsak nem szolgált rá. Mert melyik világnézlet bástyázta körül jobban az egyes ember méltóságát, mint a kereszténység, amely egy lelket többre becsül a világ összes kincsénél 1 ? Mi ásta jobban alá az osztály- és kasztszellemet, mint a kereszténység, amely azt hirdeti, hogy isten előtt mindenki egyenlő? Mi döngeti jobban az egyeseknek és a népeknek lelkiismeretében jobban a mammonizmust, mint a kereszténység, amely jajt dörög a lelkiismeretlen gazdagok fülébe? Hol üli diadalát a felebaráti szeretet olyan mértékben, mint az egyház karitativ intézményeiben? Ez a szeretet élteti, vezeti az irgalmas nővéreket, akik szülőt, testvért, világot, mindent elhagynak, hogy egy egész életet a betegek, a haldoklók körében töltsenek, s akik egy óra alatt a szociális érzésnek felségesebb tanújelét szolgáltatják, mint önök, t. képviselőtársaim, és talán én is. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen. — Esztergályos János: A képviselő ur nem tudja. hogy a nyalóka már nem divatos! Mindig a szociáldemokráciát állítja szembe minden olyan kérdésnél, amely nem tartozik ide! — Iíomonnay Tivadar: Találó volt! — Esztergályos János: Nem volt találó! A szociáldemokrácia a kereszténységgel sohasem állott szemben, hanem az annak örve alatt elkövetett gazságokkal állott szemben és fog is mindig szemben állani! — Éri Márton: Miért tűrték a szociáldemokraták azokat a gazságokat? — Esztergályos János: Mert kénytelenek voltunk tűrni! — Éri Márton: Szociáldemokrata oldalról figyelmeztettek annakidején, hogy papnál nem lesz jó diskurálni! — Esztergályos János közbeszól.) Elnök: Esztergályos János képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Gaal Gaston: De a munkások megverése karitativ működés?) Gaal Gaston képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni. Griger Miklós: Aki a történelmet ismeri, az tudja, hogy a felebaráti szeretet leghatalmasabb motívumait az evangéliumból meriti, s épen azért az ember voltaképen azt várná a szociáldemokráciától, hogy tisztelettel köszöntse a kereszténységet. De ellenkezőleg van. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérem a t. képviselőtársaimat, hogy ne háborgassanak, hagyjanak engem kibeszélni. (Esztergályos János távozik a teremből. — Homonülése 1927 június 17-én, pénteken. 343 nay Tivadar: Ne menjen ki! — Felkiáltások a jobboldalon: Elvonul az igazság elől! — Rothenstein Mór: Maguk hányszor mennek ki! — Szabó Imre: Illetőleg nincsenek is benn! — Dréhr Imre: Fáj az okos beszéd. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Rothenstein Mór: Miattam mondhat a képviselő ur, amit akar, én meghallgatom!) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásoktól tartózkodni, mert különben kénytelen leszek az állandóan közbeszóló képviselő urakkal szemben a házszabályok értelmében eljárni. Griger Miklós: T. Ház! Nehogy szociáldemokrata képviselőtársaim félreértsenek engem, én nem azt mondom, hogy minden szociáldemokrata vallástalan. Elismerem, hogy sok szociáldemokrata vallásosabb, mint én vagyok. Ennél többet nem mondhatok. De az ilyen szociáldemokraták rossz szociáldemokraták; az ilyen szociáldemokraták nem öntudatos szociáldemokraták; az ilyen szociáldemokraták nem is szociáldemokraták, mert nem tudják azt, hogy mit cselekszenek. (Derültség jobbfelől.) Azt mondotta Bebel a német birodalmi gyűlésen, — pedig Bebel csak valaki szociáldemokrata szempontból — hogy a szocializmus állami téren köztársaságot, gazdasági téren kommunizmust akar, a vallás terén pedig atheizmusra törekszik. (Zaj.) A kereszténység és szocializmus tűz és viz, mondotta ugyancsak Bebel. Kétségtelen tehát, hogy a szociáldemokráciának győzelme a kereszténység halálát jelenti. (Gaal Gaston: Azért nem is fog győzni sohasem!) Megbékülésnek, kompromisszumnak a kettő között helye nincs. (Propoer Sándor: Mi ez megint? Hitvita? — Zaj.) önök rosszhiszemüek. Múltkor is támadtam a kapitalizmust, most is támadtam, ugy, mint senki más és utána azt hozták a Népszavában, hogy felszólalt egy Wolff-oárti papképviselő, aki a reakciót szolgálja. Ez rosszhiszeműség. (Pronper Sándor: De mennyire igaz! Szolgálja a reakciót és a kapitalizmust! — Gaal Gaston: önök csak fejik azt a tehenet, de nem vágják le soha! — Zaj.) Mivel lehet megakadályozni ezt a tömegapostháziát? A hitélet mélyítésével, a tekintélytisztelet elvének hirdetésével? Ezekkel az eszközökkel is kell dolgoznunk, de ez nem elég, mert jól mondotta gróf Zichy János, pártunk tagja és elnöke a legutóbbi katholikus nagygyűlésen, hogyha a dolgozó tömegek szociális helyzetén nem tudunk vagy nem akarunk javítani, akkor nincs az a hatalom, amely vissza tudná tartani a dolgozó tömegeket attól, hogy előbb-utóbb á szociáldemokrácia karjaiba . vessék magukat. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) A baj az, hogy a keresztény felebaráiti szeretet a modern ipari munkás szemében hitelét vesztette a szeretet —• és ez nem utolsó oka, titka és magyarázata a szociáldekokrácia terjedésének — nem mint élő hatalmat tanulta megismerni, hanem mint képmutató frázist, amely a tömegnyomort jótékonyoélu hangversenyekkel és bálokkal akarta elintézni és ezzel az égbekiáltó szociális igazságtalanságokat kendőzni és takarni. S ezért a társadalomnak, annak jobbmódu tagjainak szociális közösségi érzésével és cselekedeteivel vissza kell adni a dolgozó tömegeknek a keresztény felebaráti szeretetbe vetett hitet és az államhatalomnak törvények szerves láncolatával kényszerítenie kell a kapitalizmust a felebaráti szeretetnek a gazdasági életben való alkalmazására. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Azt a kapitaliz-
