Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.
Ülésnapok - 1927-58
Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. 23 között jött létre, sőt ha ebben fokozatok vannak, azt kell mondanom, még fokozottabban pompás külsőségek mellett. Mussolini akkor saját személyében Velencébe utazott Pasics elé. Ugy fogadták, mint egy fejedelmet, ugy vitték be Rómába és kötötték meg vele a szerződést, amelynek egyik pontja a következőképen szól (olvassa): »A két magas szerződő fél kölcsönösen kötelezi egymást, hogy kölcsönös segitséget és szivélyes együttműködést biztosit annak a helyzetnek fentartására, amely a trianoni, saint-germaini és neuilly-i békeszerződésben meg van állapítva, valamint azoknak a kötelezettségeknek a tiszteletben tartására és végrehajására, amelyeket nevezett szerződésekben lefektettek.« Vagyis ebben az okmányban Olaszország Jugoszláviával szemben kötelezte magát arra, hogy Jugoszláviának tettleg és tényleg segitséget fog nyújtani a trianoni szerződés szigorú betartására. Ezt mondja ez az okmány, amely egy igen előkelő fővárosi lapban, a Magyarságban olvasható. Ezt nem cáfolták meg, valónak kell elismernem, de egyébként azóta angol lapokat is olvastam, amelyek ezt teljes mértékben megerősítik. Mint mondottam, t. Képviselőház, Pasicsot Velencében fogadta a Duce és fejedelmet megillető tisztelettel vitték Romába. Ott kötötték meg a szerződést, amelyben Olaszország kötelezte magát arra,, hogy a trianoni szerződést Jugoszláviával szemben biztosítja, tehát Jugoszláviának tettleges és tényleges támogatást nyújt a trianoni szerződés betartásiára. Mi ugyanazzal az állammal barátsági szerződést kötöttünk. Ezt én nem diffikultálom, hanem azt kifogásolom, amit hozzáfűztek, főképen a lapokban, és amli nagyrészt fantázia szüleménye, azenbau mindamellett alkalmas arra, hogy a magyar nép tisztán látását megzavarja. Ebből a barátsági szerződésből nem lehet és nem szabad azt kiolvasni, mintha velük valami exeepcionális módom bánt volna Olaszország, bogy majd segitséget nyújt nekünk arra, hogy a trianoni szerződést áttörve. Magyar*" 1 ^•V-- régi jogaihoz, régi birtokállományához visszakerüljön. Ennek ellene mond a Jugoszláviával kötött szerződés, amelyben világosan le van írva, hogy Olaszország támogatást nyújt Jugoszláviának a trianoni szerződés betartására. Nem lehet a közvélemény elé ugy odaállítani a dolgot,- imintha a ministerelnök ur olaszországi útja révén reményt és tápot kapott volna az a mi elgondolásunk, hogy Olaszország segítségével bevonulhatunk a Kánaánba és Mussolini lesz az a mózesi tűzoszlop, amely minket oda bevezet. Az imént ismertetett szerződés bizonyítja legjobban, hogy nem egészen így áll iä dolog, sőt ugy áll a dolog-, hogy Olaszországnak jakkor, amikor Jugoszláviával az albán kérdés, a tirianaji szeraődés miatt konfliktusa támadt, szüksége volt arra, hogy fitogtassa / a magyar barátságot, hogy ezen az utón megértesse Jugoszláviával, hogy jó lesz kissé ^szordinót tenni a hangjára a tiranai szerződést illetőleg 1 , mert ime, Olaszország imár megbékült Magyarországgal. És ahogy 1916-ban az intervenciós politika sikerrel járt. nincs kizárva az sem* hogy a jugoszláv szerződéssel szemben ugy fog viselkedni, mint ahogy a szövetségi szerződés tekintetében velünk szemben viselkedett Olaszország. Igen jó alkalmat nyújtottunk Olaszország jelenlegi hatalmasainak arra, hogy Jugoszláviával szemben Magyarországot fitogtassa, mint ütőkártyát, ami semmiesetre sem mozdította elő azt a természetes folyamatot, amelynek be kell következnie, hogy t. i. mi Jugoszláviával szoros baráti viszonyba kerüljünk. Akár a háború alatti, akár a háború utáni, akár pedig a jelenlegi eseményeket nézzük, bennünket szociáldemokratákat sem a ministerelnök ur nyilatkozata, sem a ministerelnök ur nyilatkozatához fűzött sajtókommentárok nem nyugtathatnak meg abban a tekintetben, hogy mi jól jártunk azzal, hogy Olaszországgal barátsági szerződést kötöttünk. Amellett mi hívei vagyunk minden barátsági szerződésnek, amellett mi a legnagyobb tisztelettel beszélünk Olaszország népéről, csak épen nem bizunk Olaszországban, egyszerűen azért nem, mert az események azt mutatták, hogy adott alkalommal erre a bizalomra egyáltalán nem volt méltó. Van egy ujabb dolog, amely tápot ad a mi bizalmatlanságunknak, nevezetesen Mussolini ministerelnöknek az olasz parlamentben— ha ugyan lehet igy nevezni ezt a iasiszta t gyülekezetet, amit nem sértő - szándékkal jegyzek meg — mondott beszéde. Méltóztassék ezt elolvasni. Mussolini ministerelnöknek ebbení. a beszédében nagyon élénk cáfolatot kapott Bogya- igen t. képviselőtársam. Képviselőtársam ma délelőtt valóságos extázisba jött, amikor a fasizmus áldásairól beszélt és ugy állította oda Mussolinit, mint aki az erkölcsi tiszr tesség és becsület megmentője. (Bogya János: Egy szentnek a tiszta élete az Övé!) Sőt azt mondta, Mussolini állította vissza. Olaszországban — a Vatikán közvetlen közelében — a vallás tiszteletét. (Bogya János: Ugy van!) Hát erről majd egy kicsit beszélgetünk. Mindenek előtt egyet kell megállapítanunk; maga Mussolini beismerte ebben a beszédében, hogy Olaszországban igenis vannak szociális bajok. Beismerte, hogy a gyermekhalandóság s a meddőség óriási arányokat öltött Olaszországban, beismerte, hogy ezek ellen a szociális bajok ellen tenni kell valamit, mert különben a népszaporodás megállana és Olaszországnak e miatt nem lesz annyi katonája, mint amenynyit elképzelt magának. Ha tehát Olaszországolyan mennyország volna, mint azt előttünk Bogya t. képviselő "ur festette, akkor nem kellett volna Mussolininak szociális nyavalyákról, szociális bajokról beszélnie, amelynek orvoslását kilátásba helyezte. (Bogya János: A földön baj van és küzdelem van mindenütt!) De továbbmegyek, A Mussolini ezen beszédét ismertető ujságvélemjény szerint (olvassa): »A külpolitikára áttérve, Mussolini emlékeztet arra, hogy Loearnoban alapvető fontosságú diplomáciai és politikai lépés történt. Franciaország és Németország kötelezte magát, hogy nem fogja egymást megtámadni, Anglia és Olaszország 1 vállakoztak. arra, hogy őrködnek a locarnói egyezmény betartásán. Most azonban, két évvel Locar.no után, a locarnói hatalmak ismét fegyverkeznek szárazon és vizén. A napokban Berlinben nagy szemlét tartottak és ezen a szemlén olyan táblákat hordoztak, amelyeken a következő felirás állt: Trieszttől Rigáig! Együgyű ostobaság ez, de mégis olyan tény, amellyel számolni kell. Épen ezért a fasiszta Olaszországnak határozott kötelessége, hogy tökéletesen fölszerelje fegyveres erőit szárazon, vizén és. levegőben. Arra van szükség, hogy Olaszország az adott pillanatban 5 millió embert állítson talpra és hogy fegyvert adhasson a népmilliók kezébe. Meg kell erősíteni, tengerészetünket és törekednünk kell arra, hogy légi haderőnk, amely iránt. mind nagyobb bizalommal viseltetünk, olyan, hatalmas legyen, hogy szárnyainak iölülete elhomályosítsa-a napot a mi földünk fölött. Ha ez;
