Képviselőházi napló, 1927. V. kötet • 1927. május 31. - 1927. június 20.

Ülésnapok - 1927-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1927 május 31-én, kedden. 23 között jött létre, sőt ha ebben fokozatok van­nak, azt kell mondanom, még fokozottabban pompás külsőségek mellett. Mussolini akkor saját személyében Velencébe utazott Pasics elé. Ugy fogadták, mint egy fejedelmet, ugy vitték be Rómába és kötötték meg vele a szer­ződést, amelynek egyik pontja a következő­képen szól (olvassa): »A két magas szerződő fél kölcsönösen kötelezi egymást, hogy kölcsö­nös segitséget és szivélyes együttműködést biz­tosit annak a helyzetnek fentartására, amely a trianoni, saint-germaini és neuilly-i békeszer­ződésben meg van állapítva, valamint azoknak a kötelezettségeknek a tiszteletben tartására és végrehajására, amelyeket nevezett szerző­désekben lefektettek.« Vagyis ebben az ok­mányban Olaszország Jugoszláviával szemben kötelezte magát arra, hogy Jugoszláviának tettleg és tényleg segitséget fog nyújtani a trianoni szerződés szigorú betartására. Ezt mondja ez az okmány, amely egy igen előkelő fővárosi lapban, a Magyarságban olvasható. Ezt nem cáfolták meg, valónak kell elismer­nem, de egyébként azóta angol lapokat is ol­vastam, amelyek ezt teljes mértékben megerő­sítik. Mint mondottam, t. Képviselőház, Pasicsot Velencében fogadta a Duce és fejedelmet meg­illető tisztelettel vitték Romába. Ott kötötték meg a szerződést, amelyben Olaszország köte­lezte magát arra,, hogy a trianoni szerződést Jugoszláviával szemben biztosítja, tehát Jugo­szláviának tettleges és tényleges támogatást nyújt a trianoni szerződés betartásiára. Mi ugyanazzal az állammal barátsági szerződést kötöttünk. Ezt én nem diffikultálom, hanem azt kifogásolom, amit hozzáfűztek, főképen a la­pokban, és amli nagyrészt fantázia szüleménye, azenbau mindamellett alkalmas arra, hogy a magyar nép tisztán látását megzavarja. Ebből a barátsági szerződésből nem lehet és nem sza­bad azt kiolvasni, mintha velük valami exeep­cionális módom bánt volna Olaszország, bogy majd segitséget nyújt nekünk arra, hogy a trianoni szerződést áttörve. Magyar*" 1 ^•V-- régi jogaihoz, régi birtokállományához visszakerül­jön. Ennek ellene mond a Jugoszláviával kö­tött szerződés, amelyben világosan le van írva, hogy Olaszország támogatást nyújt Jugoszlá­viának a trianoni szerződés betartására. Nem lehet a közvélemény elé ugy odaállítani a dol­got,- imintha a ministerelnök ur olaszországi útja révén reményt és tápot kapott volna az a mi elgondolásunk, hogy Olaszország segítségé­vel bevonulhatunk a Kánaánba és Mussolini lesz az a mózesi tűzoszlop, amely minket oda bevezet. Az imént ismertetett szerződés bizo­nyítja legjobban, hogy nem egészen így áll iä dolog, sőt ugy áll a dolog-, hogy Olaszország­nak jakkor, amikor Jugoszláviával az albán kérdés, a tirianaji szeraődés miatt konfliktusa tá­madt, szüksége volt arra, hogy fitogtassa / a magyar barátságot, hogy ezen az utón megér­tesse Jugoszláviával, hogy jó lesz kissé ^szordi­nót tenni a hangjára a tiranai szerződést ille­tőleg 1 , mert ime, Olaszország imár megbékült Magyarországgal. És ahogy 1916-ban az inter­venciós politika sikerrel járt. nincs kizárva az sem* hogy a jugoszláv szerződéssel szemben ugy fog viselkedni, mint ahogy a szövetségi szerző­dés tekintetében velünk szemben viselkedett Olaszország. Igen jó alkalmat nyújtottunk Olaszország jelenlegi hatalmasainak arra, hogy Jugoszlá­viával szemben Magyarországot fitogtassa, mint ütőkártyát, ami semmiesetre sem mozdí­totta elő azt a természetes folyamatot, amely­nek be kell következnie, hogy t. i. mi Jugoszlá­viával szoros baráti viszonyba kerüljünk. Akár a háború alatti, akár a háború utáni, akár pe­dig a jelenlegi eseményeket nézzük, bennünket szociáldemokratákat sem a ministerelnök ur nyilatkozata, sem a ministerelnök ur nyilatko­zatához fűzött sajtókommentárok nem nyugtat­hatnak meg abban a tekintetben, hogy mi jól jártunk azzal, hogy Olaszországgal barátsági szerződést kötöttünk. Amellett mi hívei va­gyunk minden barátsági szerződésnek, amellett mi a legnagyobb tisztelettel beszélünk Olasz­ország népéről, csak épen nem bizunk Olasz­országban, egyszerűen azért nem, mert az ese­mények azt mutatták, hogy adott alkalommal erre a bizalomra egyáltalán nem volt méltó. Van egy ujabb dolog, amely tápot ad a mi bizalmatlanságunknak, nevezetesen Mussolini ministerelnöknek az olasz parlamentben— ha ugyan lehet igy nevezni ezt a iasiszta t gyüle­kezetet, amit nem sértő - szándékkal jegyzek meg — mondott beszéde. Méltóztassék ezt el­olvasni. Mussolini ministerelnöknek ebbení. a beszédében nagyon élénk cáfolatot kapott Bogya- igen t. képviselőtársam. Képviselőtár­sam ma délelőtt valóságos extázisba jött, ami­kor a fasizmus áldásairól beszélt és ugy állí­totta oda Mussolinit, mint aki az erkölcsi tiszr tesség és becsület megmentője. (Bogya János: Egy szentnek a tiszta élete az Övé!) Sőt azt mondta, Mussolini állította vissza. Olaszország­ban — a Vatikán közvetlen közelében — a vallás tiszteletét. (Bogya János: Ugy van!) Hát erről majd egy kicsit beszélgetünk. Mindenek előtt egyet kell megállapítanunk; maga Mussolini beismerte ebben a beszédében, hogy Olaszországban igenis vannak szociális bajok. Beismerte, hogy a gyermekhalandóság s a meddőség óriási arányokat öltött Olaszor­szágban, beismerte, hogy ezek ellen a szociális bajok ellen tenni kell valamit, mert különben a népszaporodás megállana és Olaszországnak e miatt nem lesz annyi katonája, mint ameny­nyit elképzelt magának. Ha tehát Olaszország­olyan mennyország volna, mint azt előttünk Bogya t. képviselő "ur festette, akkor nem kel­lett volna Mussolininak szociális nyavalyákról, szociális bajokról beszélnie, amelynek orvoslá­sát kilátásba helyezte. (Bogya János: A földön baj van és küzdelem van mindenütt!) De továbbmegyek, A Mussolini ezen beszé­dét ismertető ujságvélemjény szerint (olvassa): »A külpolitikára áttérve, Mussolini emlékeztet arra, hogy Loearnoban alapvető fontosságú diplomáciai és politikai lépés történt. Francia­ország és Németország kötelezte magát, hogy nem fogja egymást megtámadni, Anglia és Olaszország 1 vállakoztak. arra, hogy őrködnek a locarnói egyezmény betartásán. Most azon­ban, két évvel Locar.no után, a locarnói hatal­mak ismét fegyverkeznek szárazon és vizén. A napokban Berlinben nagy szemlét tartottak és ezen a szemlén olyan táblákat hordoztak, ame­lyeken a következő felirás állt: Trieszttől Ri­gáig! Együgyű ostobaság ez, de mégis olyan tény, amellyel számolni kell. Épen ezért a fasiszta Olaszországnak határozott kötelessége, hogy tökéletesen fölszerelje fegyveres erőit szárazon, vizén és. levegőben. Arra van szük­ség, hogy Olaszország az adott pillanatban 5 millió embert állítson talpra és hogy fegyvert adhasson a népmilliók kezébe. Meg kell erősí­teni, tengerészetünket és törekednünk kell arra, hogy légi haderőnk, amely iránt. mind nagyobb bizalommal viseltetünk, olyan, hatal­mas legyen, hogy szárnyainak iölülete elhomá­lyosítsa-a napot a mi földünk fölött. Ha ez;

Next

/
Oldalképek
Tartalom